Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)
2010-04-19 / 15. szám
Közélet Megkezdődött az új piackapu kivitelezése! A Piac sétány után a kispiac bejárata újul meg. Az Új Főtérhez méltó kapu fogadja majd a Piacra érkező vá- sárlókat, valamint a kereskedők részére is biztosítjuk a korszerű rakodás lehetőségét - tudtuk meg Ok Trippon Norberttól, a Főtér-program alpolgármesterétől. A Főtér-programhoz kapcsolódva az Újpesti Piac is változik. Vendéglátóterasszal, napvédőkkel új arculatot kapott a Piac sétány. Tavaly lebontásra került a kispiac melletti egykori húsbolt. A bontás következtében az István út felöl is láthatóvá vált a kispiac épületének teljes keleti homlokzata és bejárata, mely azonban korántsem felel meg a városképi elvárásoknak, ezért új piackaput építenek. A kivitelezés most megkezdődött. Még egy szó a madarakról Zöld sziget Újpest központjában: a főplébánia öreg kertje A galambmentesítésről szóló cikk után több névtelen levél is érkezett a plébániára, melyekben kárhozatra ítéltetnek a templom körüli galambmentesí- tés megrendelői. Mivel személyes válaszra nem volt módunk, azt - megköszönve a lehetőséget - az Újpesti Naplóban tesszük meg. lambokkal és a parlagi galambokkal keveredve teljesen megszokták a városi létet. Olyan helyeken képeznek kolóniákat, ahol elegendő táplálékot találnak, pl. magtárak, piacok környékén, vagy egészen egyszerűen ott, ahol rendszeresen etetik őket. Köztudottan rossz fészeképítők. Többnyire padlásokon, épülethajla- tokban, tetővápák védett szegleteiben költenek, ha van elég táplálék, akár évente többször is. Felmerül a kérdés, hogy miért rossz ez'nekünk. Ahol megtelepednek ezek a madarak, nagy mennyiségű guanót termelnek, mely a galambtetemekkel keveredve rengeteg fertőző atkának ad tápot, ezek elsősorban a galambokat támadják meg, fertőzve az állományt. Az általuk terjesztett betegségek és szaporaságuk miatt nevezik a városi galambot a 21. század patkányának, vagy csak egyszerűen szárnyaspatkánynak. A fészeknek összehordott ágak, a tetemek és a sok guanó eltömíti a csatornákat. Az erősen savas ürülékük pusztítja a báA plébánia udvara még a műholdas képeken is jól látható zöld liget a belvárosban. Természetesen a madarak is értékelik és használják az udvart. Amennyire tudjuk, védjük, támogatjuk őket. Több cinkeodú van kihelyezve, melyekben évek óta 2-3 fészekalj nevelkedik nyaranta. Télen több etetőben találnak élelmet az itt telelő és az átutazó madarak. Az idei hosszú tél folyamán idáig több mint 15 kg magot, dióbelet ettek meg. Az udvarban fészkelő madarakat (széncinke, rozsdafarkú, ökörszem, feketerigó) legfeljebb a szintén itt fészkelő szarka, és a szomszédok macskái zavarják. Az udvarunkban lakó, vagy csak rövid pihenőre vendégeskedő megfigyelt madarak listája nem csekély, de közzéteszem, mert önmagában már ez is tanulságos: széncinke, kékcinke, zöldike, meggyvágó, csíz, erdei pinty, rozsdafarkú, csicsőrke, fekete rigó, veréb, nagy fakopáncs, kis fakopáncs, zöld küllő, csuszka, vörösbegy, barát poszáta, csonttollú, kormos légykapó, ökörszem, tenge- lic, süvöltő, fenyőpinty, fenyőrigó, örvös galamb, balkáni gerle, karvaly, szarka. A felsorolásban láthatjuk, hogy szerepel benne egy gyönyörű szürke gerlepár. Ok többnyire a keleti ostorfa bogyóit eszegetik, de télen az etetőt látogatják. Szegény turbékoló gerlepárom biztosan megsértődne, ha tudná, hogy őket használom átvezetésnek a városi galambok problémája felé. A balkáni gerle az 1930-as években érkezett városainkba. Házi gadogot, a faragott műköveket, óriási anyagi károkat okozva. Valamit tenni kell, hiszen egyházközösségünk mai létszáma és anyagi helyzete nem teszi lehetővé egy ilyen hatalmas épület folyamatos javítását, karbantartását. A természetes megoldásra nem számíthatunk, mert a ragadozó madarak nem követték a városba a galambokat. Létszámukat csak az elhullás és a betegség korlátozza. Méreg használata fel sem merült bennünk. Az ivartalanítás (bár a legtöbb európai városban humánus megoldásként működik) nálunk nem engedélyezett. A kilövés szóba sem jöhet. Mi marad? Az egyetlen legális, törvényes és járható út a befogás. Kérdés lehet, mi lesz a befogott galambokkal. Mint írtam, a természetes ellenségek nem jöttek be a városba, ezért nem érzem természetellenesnek, hogy a galambokat viszik ki és etetik velük a védett ragadozó madarakat. Álszentség lenne ezen megbotránkozni, tudván, hogy mi sem vetünk meg egy jó paprikást, melyben a hús egykor csirke, disznó, vagy tán éppen házigalamb volt. Végül szeretnék mindenkit kérni, óvjuk megújuló környezetünket. Őrizzük a tisztaságot. Legyen bátorságunk figyelmeztetni a szemetelőket, a magot szórókat, a kutyapiszkot ottha- gyókat - szeretettel, de határozottan. Szeressük a természetet, az állatokat. A felelősség nagy. Isten ránk bízta a teremtett világot, tehát bánjunk vele bölcsen!- POZSGAY GYÖRGY gondnok Egek Királynéja Katolikus Főplébánia
