Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)
2010-03-29 / 12. szám
Közélet Hagyományok, modernség és bizánci praktikák Egy beszélgető-sorozatnál, amelyet hétről- hétre önálló, mégis bizonyos értelemben összetartozó láncszemek alkotnak, óhatatlan az aktuálpolitikai megnyilatkozás, kiváltképpen most, amikor közéletünk a közelgő parlamenti választásokra fókuszál. Dr. Derce Tamás polgár- mesterrel készített interjúnkban ezen a héten olyan, a közéletet és közérzetet meghatározó gondolatokról beszélgetünk, amelyek a közvéleményt foglalkoztatják, majd a választásokig „pihentetjük" a sorozatot.- A történelmet nemcsak átélő, hanem megértő embereket szólított meg március 75-/ beszédében. Mennyire van közel a ma emberének a kiegyezéskori és a rendszerváltás idejének üzenete?- Nemzeti ünnepünkön olyan gondolatok, történelmi párhuzamok nyújtottak keretet a mondandómnak, amelyek, úgy vélem, legyenek bár személyes meggyőződésemből fakadóak, mégsem kellett hosszan magyaráznom az újpestieknek. Az 1848-1849-es forradalom és a kiegyezés közötti két évtizedben születtek meg azok a jogi keretek, indultak el azok a gazdasági és társadalmi folyamatok, amelyek lehetővé tették, hogy a létrejövő új Magyarországot a politika segítségével Európa élvonalába repítsék. Az én generációm a kiegyezés ezen pozitív tettét, mellyel a feudalizmusból nyílt kapu Európára, nemigen tanították. Csak a kapitalizmus átkait hallottuk. Húsz évvel ezelőtt, a rendszerváltozáskor újabb nagy lehetőség előtt állt az ország, de bármennyire fájdalmas - utaltam erre a Petőfi szobornál -, az 1990-ben a hatalmat megragadó elit csak a rossz tulajdonságait örökölte 1867 nemzedékének. Tragikus, hogy Trianon óta folyamatos gazdasági válságsorozat részesei vagyunk, a problémák állandóan ismétlődnek. Úgy látszik, a húszas bűvös szám, ennyi év elteltével a mai társadalom ismét változás után kiált.- Ennek a változásnak lenne része - többek között - a közigazgatás ön által is sürgetett reformja...-A közigazgatás átfogó reformja több annál, hogy abban merüljön ki, csökkentem a képviselői létszámot, vagy mindent hagyok a régiben, csak éppen összevonok kistelepüléseket, a költségcsökkentés jegyében. Olyan mérvű szervezeti változásra van szükség, ami még elképzelhetetlen a mai közélet résztvevőinek, bár legalább beszélnek már róla. A mai európai gondolkodás mást követel. A mi köz- igazgatási rendszerünk a Szent István- korabeli közigazgatási rendszeren alapul. A hivatal költségvetésének például markánsan el kellene választódnia az önkormányzat költségvetésétől. Azt is el kellene dönteni, mi a hivatal feladata. Szabad-e beengedni a hivatalba a politikusokat? Németországban például ez megengedhető. Nekünk már a BKV-botrány is jelzés, mi történik, ha a hivatalba „beengedik" a politikusokat. A rendszerváltáskor hiába volt a főváros szakmailag a legfelkészültebb hivatal, amikor a másodfokú hatáskörük megszűnt - feladatukat a köztársasági megbízott vette át -, a feladatai 60 százalékkal csökkentek, miközben a hivatal létszáma a kétszeresére nőtt. Az a közigazgatási rendszer amely ezt lehetővé teszi, úgy rossz ahogy van.- Soha nem segítenek bennünket a tapasztalatok?- Úgy tűnik, nem. Ráadásul a nemzet hozzászokott: döntenek mások helyettünk. A kiegyezéssel Magyarország történetének leggazdagabb korszaka kezdődött. Az iskolában a szocializmus idején csak a kapitalista fejlődés átkairól hallottunk, legfeljebb a kabarétréfán gondolkodhattunk el, hogy a kapitalizmus néha-néha, olykor-olykor sűrű ködben és éjszaka - már a nagyvárosi fényeket tekintve is - jó dolog. Miközben senki nem mondta el nekünk, akkori fiataloknak, hogy ha bemész Budapest belvárosába, az épületek, az utak, a közművek a kiegyezés eredményei. Most megint ott tartunk, hogy visszafelé megyünk a fejlődés helyett. Megint a kapitalizmus átkait ismerjük. Ha megnézzük, hogy az állami tulajdont hogyan kezelik, bármennyire is torz maga a gondolat, látnunk kell, a szocialista állam jobb gazda volt.- Önről köztudott, képes Újpest érdekéért másokkal szemben is csatároz- ni. De az eredmény nem mindig azonnal mérhető...- Nem pártérdekek határozták meg döntéseimet, hanem szülővárosomé. Amikor most azt mondtam, nem akarok a változás útjába állni, mert ezzel megosztom a változást kívánó szavazatok számát, visszaléptem attól, hogy parlamenti képviselőjelölt legyek. A változást igénylem én is. Az a 8 év ami mögöttünk van, az ország legrosszabb 8 éve volt. Épültek autópályák, de mi van az oktatással, a mellékutakkal? Vagy a gazdaság állapotával, az egészségüggyel? Vizsgáztatok a Károli Gáspár Református Egyetemen alkotmányjogból és közigazgatásból egyaránt, látom milyen hiányos a fiatalok tudása. Igaza van John Lukács közgazdásznak, aki úgy fogalmazott: iskoláink gyakorlatilag gyermekmegőrzőkké váltak. Azért megy a fiatal az egyetemre, mert nem tudja, mihez is kezdjen. Kell ennyi diplomás, és ennyi diplomát adó intézmény, amikor nincs ács, vagy asztalos? Tanintézetek, szakiskolák szűnnek meg sorra, Újpesten is. A kiegyezés vagy Trianon idején nemzeti ipar volt, eszébe sem jutott az akkori kapitalistának, hogy a pénzét elvigye. Az akkori jómódúak tudták, hogy a pénz kötelezettségekkel jár, mecénáskodtak. Tudták Ashnerék, Szurdayék, Wolfner Gyuláék, hogy aki újpesti vagyonos polgár, annak tennie is kell a városért. Gróf Károlyi László végrendeletében arra inti családját, hogy mindent a hazának rendeljenek alá. Lehet, ez ma már nem „divatos" gondolat, de megfontolandó.- Miközben már a pártok is mondják: a választás sem old meg mindent.- Most olyan ponton vagyunk, amikor sokkal kegyetlenebb világ jön, nagyon észnél kell lennünk. Nem indulatok kellenek, hogy vezéreljenek bennünket. Mítoszokkal kell leszámolnunk. Mi lett az Antall-i örökséggel? Elfogyott. Szakmai ismeretekre van szükség a kormányzásban is, miközben sokáig úgy vélték, a szakmára való hivatkozás kommunista praktika. Igenis ki kell mondani: ismét újjáépítés előtt állunk, amelyre csak az a párt lesz képes, amelyik megújul, őszinte lesz az emberekkel, világos célokat határoz meg, nem szűkíti a demokráciát, olyan törvényeket alkot, amely kizárja a korrupció lehetőségét.- Lehet-e az érzelmeinket, az indulatokat félretenni, miközben nemcsak ésszerű érvek, hanem választási adok- kapok is folyik a kampányidőszakban.-Az érzelmeket nem, az indulatokat félre kell tenni. Egy művész barátunk úgy fogalmazott: a demokráciának úgy kellene működnie, hogy természetes kiválasztódás nyomán szülessenek az egymás nyomdokába lépő, egymást „leváltó" politikus vezetők. Nálunk nem ez a váltás metodikája. A legtöbb rendszerváltás-kori pártnál azt tapasztaljuk, hogy ott, ahol a pártvezetők saját tulajdonuknak tekintették a pártot - erre találunk példát a Föld több országában is -, az alapító atyák elkoptak, felőrlődtek. Magyarország közélete őrzi a bizánci hagyományokat, eltakarítják az útból azokat, akik útban vannak. Az utóbbi évek, hónapok, napok erre szolgáltattak példát. Újpesten most kevesebb párt jutott jelöltséghez, mint korábban. A bizánci praktikák embereket, pártokat is eltüntettek, felmorzsoltak húsz év alatt. Újpesten nem állítottak képviselőjelöltet a korábban jelenlévők: a kisgazdák, vagy a szociáldemokraták. Miközben közös jelölttel rukkolt elő az MDF-SZDSZ. Markáns a jelenléte a Fidesznek. A Jobbiknak, az MSZP-nek van tábora. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy megjelent Újpesten is a Lehet Más a Politika - az LMP - és országosan is látható a parlament felé tartó úton a Civil Mozgalom is. Mindegyik pártnak a változás a célja. De hogy ki lesz a változás letéteményese, az a választókon múlik. Most arra ösztönzők mindenkit: menjen el szavazni, hiszen ha nem megy el, nem lesz joga minősíteni a következő 4 évet. -B. K
