Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)
2010-03-22 / 11. szám
ÚJPESTI NAPLÓ - IV. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM, 2010. március 22. Közélet 1920-ban és 1947-ben Trianonban, és Párizsban és 1945-ben Jaltában. Amikor segítség kellett volna 1956-ban, az amerikai elnök a magyar forradalom bírót véve elment golfozni, s azt üzente a szovjeteknek, cselekedjenek belátásuk szerint. 2010 tavaszán Magyarországa rosszabb állapotban van, mint 1920 nyarának országa. Oktatási rendszerünk szétverve, egészség- ügyi rendszerünk szétverve, a parasztság, mint a nemzeti gazdaság egyetlen lehetséges értékteremtője, megszűnőben. A magyar termelői vállalkozói réteg az adó és adó jellegű terhek miatt folyamatosan haláltáncot jár. A jogrendszer zavaros, egymásnak ellentmondó, s akik számára készült, azoknak értelmezhetetlen. A korrupció felzabálja maradék erkölcsi tartásunkat, lezülleszti az államba és a demokráciába vetet hitet. A trianoni határokon túlra szakadt magyarokat, lerománozzuk, letótozzuk, szétverjük az egymáshoz tartozás érzését, tudatát. Autópályák kilométerei épültek, s közben más útjaink járhatatlanok. Az elmúlt évek országunkat Európa beteg emberévé tették. Első munkahelyes képviselők osztják a parlamentben az igét, miközben az ország vezetése politikai kalandorok és ámokfu- tók kezébe került. Oly mélyre süllyedtünk, hogy a tisztességes ember legfőbb kötelességévé a nyilvánvalóra való rámutatás vált Látnunk kell, hogy országunk beteg, súlyos beteg, zihálva kapkodja a levegőt, a végső órákban vagyunk. Mi hát a teendő 2010 tavaszán, 1848 tavaszára emlékezve. Üzen-e nekünk valamit Petőfi és Széchenyi, Kossuth és Görgey 48-as nemzedéke? Kossuth egyszer azt írta Deák Ferencnek: „Ne vidd a nemzetet azon meredély szélére, ahonnét nincs többé visszaút". 1848-ban a nemzet fegyvert ragadott, mert jogait, jogos érdekeit már másként nem tudta megvédeni, és saját sorsát maga irányította. Mi, 2010 nemzedéke nyolc év után azon meredély szélére értünk, amely felé, ha még egyet lépünk, nem lesz többé visszaút. Gondoljatok hát 1848 nemzedékére, és saját sorsunkat mi magunk irányítsuk. Újpest, 2010. március 15. Reformfolyamatot sürgetve Kerületek egy kalap alatt A rendszerváltozás két évtizedes történetének külön fejezetét alkotják az önkormányzatok. Az 1990-ben a közigazgatás és az államigazgatás fogalma elkülönült egymástól. Az önkormányzatok által végzett igazgatás, vagyis az önkormányzati igazgatás különvált az államigazgatás szervei által végzett igazgatástól, az államigazgatástól. Közel egy évtizede az önkormányzati igazgatás szükséges reformját emlegetik politikusok, a városok, kerületek vezetői. Újpest polgármestere azt az álláspontot képviseli, hogy az elkövetkezendő négy éves kormányzati és önkormányzati ciklusban konkrét előkészületekre lesz szükség a reform érdekében. Erről beszélgettünk ezen a héten dr. Derce Tamással.-A közigazgatás tervezett reformja régóta várat magára. Vajon mi ennek az oka?- Hat-hét évvel ezelőtt éppen az újpesti székhelyű Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara szervezett a közigazgatás reformjáról tudományos konferenciát az újpesti városháza dísztermében, amelyen jogászok, közigazgatási szakemberek mellett számomra is lehetőséget nyújtottak arra, hogy gyakorló polgármesterként mondjam el a témáról véleményemet. Az előadók és a hallgatóság soraiban ülők véleménye egyértelműen volt: sokáig nem odázható el a folyamat. Nemcsak ez az egyetlen fórum tartotta szükségesnek a reformot. A követendőnek ítélt elővárosi koncepció gondolata a fővárosban is felmerült távolabbi célként, de elhalt a kezdeményezés. Már akkor is megfogalmazódott: felső szintű politikai akarat és több éves előkészítő munka kell ehhez.- Miért fogalmazódott meg a reform gondolata?- Budapest közigazgatási rendszere felett eljárt az idő, húsz év elegendő tapasztalattal járt. Bebizonyosodott, a korszerű, Nyugat-Európában már bevált modern közigazgatási gyakorlatot célszerű átültetni - a magyar sajátosságok, és a magyar gazdaság teljesítőképességének figyelembevételével - Budapesten is. De a világban szétnézve is tapasztaljuk, még az Amerikai Egyesült Államokban sincs öt olyan város amelynek lakossága 2 milliónál nagyobb. Budapest közigazgatási rendszere most a fővárosra és a kerületekre, vagyis 23 részre van osztva. Miközben ugyanolyan séma alapján dolgozunk, egymástól eltérő adottságú kerületek kerülnek azonos megítélés, egy kalap alá. A XVIII. kerületben például van mezőgazdasági ügyosztály, hogyan vethető össze ez a kerület az V. és az I. kerületek önkormányzataival? Újpesten két műemlék épület van, a Belvárosban, a Várban ennél sokkalta több.-Az első ciklus végén járva az Ön kezdeményezésére jött létre a Külső Kerületek Önkormányzati Szövetsége, amely pont az eltérő adottságú önkormányzatok érdekérvényesítését vállalta fel.- Már akkor is szükség volt erre, de azóta eltelt majd 16 év. Az érdekképviselet bármennyire hasznos, ma már kevés. Az elővárosi rendszer modelljét érdemes végig gondolni, szerintem a külső kerületeknek a főváros elővárosait kell képezniük. A belső kerületek pedig a budapesti önkormányzatot képeznék. Erre találunk modellt Nyugat-Európában szép számmal. A hatáskör átrendezésre is szükség lenne. És a költségvetés újragondolására is, vannak ugyanis olyan feladatok, amelyek elsőbbséget kell, hogy élvezzenek, és nem a nyereségességre kell irányulniuk. Ilyen a városi közlekedés, a közművek működtetése, a csatornázás, a gáz szállítás. Amikor Podmaniczy Frigyes közel 140 éve létrehozta a Fővárosi Közmunkák Tanácsát és Budapest fejlesztése érdekében általános rendezési terveket alkotott, tudta, hogy a piac nem mindenható. Az önkormányzat sem gazdasági vállalkozás, azért jött létre, hogy biztosítsa az alapellátásban például az oktatást, avagy a szemétszállítást, a vízvezetékek kiépítését. Mást mondok: egészen más hatáskörben működik, mégsincs markánsan szétválasztva a hivatal és az önkormányzat. Szövevényes a pénzügyi rendszer: nem tartom jónak, hogy például az Újpesten keletkező bevételeket - például az iparűzési adót a főváros osztja újra.- Az elővárosi koncepció mellett időnként felröppen a hír, Újpest visszaszerezné hajdani városi rangját...- Amit persze a bulvársajtó a kedvére forgat ki, és olvas a fejemre... Jómagam éppen annyit mondtam erről: nézzük meg, mi lenne a legjobb az újpestieknek. Miközben mindenki tudja, városrészünk ezernyi szállal kötődik a fővároshoz, s azt is gondolom, az újpestiek nem szavazták volna meg a leválást, még abban az esetben sem, ha sok pontban pozitív lett volna a vizsgálat eredménye. Az önállóság kettőssége ugyanis óvatosságra int. Egyfelől vonzó, hogy egy újpestnyi méretű város, mint például Győr, költségvetése közel duplája a miénknek, miközben Újpest az infrastruktúrát tekintve jobb helyzetben van. A nagyobb költségvetésből többet költhetnénk a kötelező alapfeladatokra és a szabadon választottakra. Ennek ellentmond, hogy a közlekedés, az egészségügy, az oktatás mind a fővároshoz is köt bennünket.-Az egykori elődvárosból - Újpestből - így lesz elővárosi javaslat?-Az már bizonyos, hogy a 20 évre visszanyúló önkormányzati törvény változtatásra érett. Az a rendszer ami van, az már tarthatatlan. Korábbi vezetőtársam mondása nagyon találó, ezért is idézem: a luxemburgi jogszabályokat balkáni állapotokra alkalmazzuk. Ezért említetem, hogy a korszerű követelményeknek a magyar sajátosságokat is tükrözni kell. Jó példák erre a közbeszerzési jogszabályok, amelyek kizárják, hogy egy-egy munkára újpesti kisvállalkozások pályázzanak. Nemcsak a közigazgatási modellt kell újradolgozni, millió és egy esetben véleményeztetni. Szükség van arra is, hogy legyen az is része, hogy ne csak a politikának, hanem a végzettség, a gyakorlat is Jegyen követelményként jelen. Ma még szakmai tudás, végzettség nélkül is lehet valaki polgármester, de képviselő is. Vannak első munkahelyes képviselők is. Miközben a polgármesternek kevés a személyes döntési szabadsága, felelőssége kiterjed minden döntésre, a szavazógombot pártutasításra nyomó képviselők helyett is.- Várható-e reformfolyamat elindítása?- Szükségszerű lesz és az előttünk álló 4 év kell is az előkészítő munkához. Erre a kormánynak fel kell készülnie és a politikai akaratot ennek szolgálatába kell állítania. Azt gondolom, nem az a reformfolyamat, ha a képviselők számát csökkentenék. A javadalmazást lehet. A többi a demokráciát csorbítaná, és a kis létszámú döntéshozók az egykori tanácsi végrehajtó bizottságot mintáznák. Ezért mondom, hogy nagyobb teret a szakmának és a választhatóság kritériumainak. - B. K
