Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)

2010-02-22 / 7. szám

ÚJPESTI NAPLÓ - IV. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM, 2010. február 22. Mozaik Az időjárás ellenére is jól halad Az időjárás ellenére is jól haladnak a munkálatok - tudtuk meg 77/// Lajostól a Főtér Kft ügyvezető igaz­gatójától, aki az aktuális forgalomkorlátozásokról is tájékoztatta lapunkat.-Tájékoztatásként annyit tudok mondani, hogy a Károlyi szobor­park déli oldalán kiváltottuk az NA100-as vezetéket a szoborpark mélységéig. Tovább fektetjük az NA 400-as vezetéket a szoborpark Du­na felé eső vonalán és a keramitos parkoló hosszában. Ez a vezetéksza­kasz várhatóan a 7. héten elkészül, és lehetővé teszi, hogy a keramitos parkoló eredeti forgalmi rendjét a 8. héten visszaállítsuk. A vezeték to­vábbépítése a Kemény Gusztáv ut­cában folytatódik, ahol csak a par- kolósávot vesszük igénybe, az utca kétirányú forgalma megmarad. Sajnos, az időjárás jelentősen be­folyásolta a munkálatokat, a hóol­vadás után tudunk újra nekifogni a térfelújítási munkáknak és a még hátralevő utcafelújításnak és utca­korrekcióknak. Ezen felújítási mun­kák érintik a Mády Lajos utca teljes rekonstrukcióját, a Károlyi István út útkorrekcióját, beleértve az István úti jelzőlámpa csomópontot, és a Károlyi István út-Templom utcai kereszteződést, ahova forgalmi lám­pa kerül telepítésre, mely biztosítja a Károlyi István út kétirányú forgal­mát. Átépítésre kerül még az István út önkormányzat előtti szakasza is. TISZTELT SZÜLŐK! A következő, 2010-2011-es tanév­ben iskolába lépő, most nagycso­portos óvodás gyerekeknek ingye­nes iskola-előkészítő jellegű fog­lalkozást tartunk 2010 februárjától havonta két alkalommal, amelyhez bármikor lehet csatlakozni. CÉLUNK- ismerjék meg a gyerekek és Önök a leendő tanító néniket,- ismerjék meg a mi iskolánkban, a Bródy Imre Oktatási Központban alkalmazott tanítási módszereket,-játékos együttlétekkel oldani a gyermekekben esetleg meglévő szorongást,-fejleszteni a gyerekek képességeit, esetleges hiányosságait pótolni. A FOGLALKOZÁSOK TARTALMA- nagymozgás fejlesztése (ugrás, fu­tás, bújás, kúszás, mászás, dobás, minden, ami megismertet tes­tünkkel és az irányokkal);-finommozgás fejlesztése (egysze­rű, de nagyszerű dolgok barká­csolásával az ujjak és a kéz ügyesí- tése a szem és az agy bevonásával, hogy az írás majd könnyebb le­gyen);- ezen tevékenységek közben az ér­telmi képességek fejlesztése (mint pl. az érzékelés, észlelés, megfigye­lés, emlékezet, gondolkodás stb.);-személyes kompetenciák fejlesz­tése (mint pl. akaraterő, kitartás, önállóság, kreativitás, barátkozás, alkalmazkodás, egymás segítése, stb). A FOGLALKOZÁSOK IDŐPONTJA február 25. március 11. március 18. április 8. április 15. 16.30- 17.30 16.30- 17.30 16.30- 17.30 16.30- 17.30 16.30- 17.30 Mindez sok játékkal, mondókával, verssel, zenével, dallal, esetenként csenddel, vagy éppen illattal, fény­nyel, humorral fűszerezve... Mónika néni és Judit néni várja a gyerekeket a Bródy Imre Oktatási Központban (Bp., IV. kér., Langlet V. u. 3-5.) Elérhetőségeink: Tel.: 369-49-17, www.brody-bp.sulinet.hu , Várjuk a találkozást! Giczy Béla, igazgató Hajdanoló 13.- Jolsvai András rovata Trafikillat E gy édességboltban váratlanul felbukkant Dianás cukor (nosz- talgiadömping van, hiába) illata juttatta eszembe a Takács bácsi tra­fikját. És ahogy eszembe jutott, meg­csapta az orromat az a csodálatos trafikillat, mely a pipadohány, a pá­colt cigaretta, a csokoládé, a sósbor- szesz meg az olajos fapadló illatából állt össze valami különös, imádnivaló egyveleggé. Rajongtam ezért az illa­tért, kiskölyökként fertályórákat ácsorogtam a Takács bácsi trafikjá­ban, egyenként végigmustrálva min­den nyalókát és gombfocijátékost, csak azért, hogy minél mélyebben szívhassam magamba. A Takács bácsi trafikja az Istvántelki úton volt feltalálható, egy földszintes ház üzlethelyiségében (azon az oldalon, ahol most a lakóte­lep végződik, valahol a Tavasz és Nyár utca között), két magas lépcső veze­tett föl az ajtajáig, mely ezüstszürkére volt mázolva, füstüveg ajtaján do­hánylevelek ékeskedtek. Az ajtó fö­lött büszke felirat hirdette, hogy a Trafik-bazár cégt. Takács Ferenc, vala­mint, hogy dohányáru és cukorka va­lamint csokoládé egyaránt megtalál­ható odabent. Négy esztendős ko­romtól (attól kezdve mehettem ki az udvarunkból egyedül is) hét-nyolc éven át átlag kétnaponta megjelen­tem ott, formálisan azért, hogy nagy- szüleim rendes cigarettaadagját meg­vásároljam. Ne csodálkozzanak ezen, akkoriban széles körben elterjedt szo­kás volt a gyerekeket küldeni a kör­nyékbeli kisebb bevásárlásokat inté­zendő - jártam én a kisközértbe is meg a sarki zöldségeshez, csak a hen­teshez nem engedett nagyanyám, „mert az még valami mócsingot sóz­na rá szegény gyerekre". A gyerek­munkának ez a szelídített, családi vál­tozata nemcsak időt szabadított fel a felnőtteknek - volt dolguk így is elég - hanem a hóvégi pénzzavarokra is re­mek megoldást kínált. Flányszor, de hányszor kezdtem így, a trafikba lép­ve: „Csókolom, Takács bácsi, kérek egy Kossuthot meg egy Nikotex Munkást, felírásra." Takács bácsi ilyenkor elővette a kockás füzetét és a tintaceruzáját, és felírta a fogyasztást a nekünk nyitott rovatba. Fejből tud­ta az egész Istvántelek minden lakójá­nak foglalkozását és költési szokásait. Ismerte a fizetésnapokat és a nyugdí­jak érkezésének rendjét. Igazi kereske­dő volt. Nem kereskedőnek indult pedig, hanem hivatalnoknak. A lámpagyár bérelszámolási osztályán dolgozott anno. Csak aztán a háborúban a Don mellett hagyta mindkét lábát, így ka­pott trafikengedélyt negyvenhatban, s lett belőle dohányárus. Naphosszat magasított székén gubbasztott, ahonnan minden polcot, minden vit­rint elért egyetlen mozdulattal. Este aztán felhúzta a kezére a járófáit (úgy néztek ki, mintha patkók volnának), és azokkal fürgén elhintázott az üzlet mögötti apró szobájába. Ahol egyéb­ként rajta kívül még egy feleség és egy velemkorú kislány (Katinak hívták, még arra is emlékszem) is lakott. Nem volt ebben semmi félelmes, semmi ijesztő, a Takács bácsi már csak ilyen lábatlan bácsi volt, kicsit morózus, magánakvaló, de a boltja igazi csodabolt volt, azért igazán el lehetett nézni neki a lábak hiányát. Egyébként is sok háborús veterán meg gyermekbénulásos ifjú élt akko­riban köröttünk, a mankók és a járó­gépek látványa hozzátartozott az ut­caképhez, és velünk éltek a kelekó­tyák és félkegyelműek is, megvolt a helyük ebben a világban: ki a fatelep­re ügyelt, ki kézbesítő volt, ki meg ka­tonaruhában koldult a sarkon, ko­pott mankójára támaszkodva. Takács bácsinál egyébként nem­csak hozómra lehetett vásárolni, ha­nem részletre is - úgy értem, az áru­kat lehetett részletezni. Volt tíz dara­bos zacskós cigaretta, volt szálankén- ti kínálat, volt savanyúcukor darabra és volt gombfocicsapat egyenkénti kínálatban. így vettem meg az első Dózsámat Lunggal, Rajnával, Sóvári­val, Káposztával, Cöröccsel és Kuharszkyval. Kár, hogy mire odáig ér­tünk, a Bene végleg el­fogyott.-JOLSVAI ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents