Újpesti Napló, 2009 (3. évfolyam, 1-30. szám)
2009-11-30 / 27. szám
Közélet 8 ÉV VÉGI KIÁRUSÍTÁS AZ ERZSÉBET SAROKHÁZBAN Budapest IV. kér. Árpád út 97.- Munkásotthon utca S0-S2. 1. Lakások ajándék teremgarázs beállóval 2. Akciós teremgarázs beálló 1 éves kamatmentes részletre 3. Tároló már 190 000 Ft/m2 ártól 1 éves kamatmentes részletre <«J otpbank Főtér Passzázs LEGYEN ÖNÉ A TÉR! Újpest megújuló főterének első uj epülete Ajándék gépesített konyhabútor! Válasszon széles lakáskínálatunkból! 06 20/500-0555.06 1 /272-0627 www.foterpasszazs.hu Második díjat nyert az Újpesti Hely- történeti Értesítő Idén először hirdetett pályázatot a Studio Metropolitana Városfejlesztő Műhely „Pátriánk" Helyi Sajtó Díj címmel a települési, kistérségi közösségi újságok számára. A pályázatra közel száz pályamunka érkezett. A hattagú szakmai zsűri, amelyben helyet kapott a MÚOSZ, a Magyar Újságírók Közössége, a Független Újságírók Szövetsége és a Sajtószakszervezet, valamint a Szabad Föld hetilap képviselője, a települések lapjait az egyéni külalak: esztétika, grafikai megvalósítás, fejléc, tördelés; a színes tartalom: rovatok, a helyi közösség élete bemutatásának sokszínűsége; a nyomdai kivitelezés színvonala, egyenletes minősége, valamint a politikai függetlenség, az objektivitásra való törekvés szempontjait figyelembe véve értékelte és rangsorolta. Az ünnepélyes díjátadót november 18-án, a 4. Településmarketing Konferencián, Budaörsön tartották. Közel száz pályázó közül a nagyvárosi lapok kategóriájában az Újpesti Helytörténeti Értesítő, az Újpesti Helytörténeti Alapítvány lapja, amelynek megjelenését mecénásként Újpest önkormányzata támogatja, a második helyen végzett, mindössze egyetlen ponttal elmaradva a győztes Pápa és Vidéke című lap mögött. A 16. évfolyamában járó, negyedévenként megjelenő Újpesti Helytörténeti Értesítő legközelebbi száma december 15-én jelenik meg. Az érdeklődők a Helytörténeti Gyűjteményben, az Ady Endre Művelődési Központban, a Király Könyvtárban, a Gyermek- és Ifjúsági Házban valamint a polgármesteri hivatal ügyfélszolgálatain ingyenesen juthatnak az Értesítő friss számához. Hajdanoló 9. - Jolsvai András rovata Az igazgató úr A z igazgató úr, az maga volt az Úristen. Vagy nem is így. Hanem úgy, hogy volt egyszer a Jóisten, az is elég távoli meg félelmetes volt, de semmi se volt az igazgató úrhoz képest. Elég volt kiejteni az igazgató úr nevét (az igazgató úrnak egyébként igazgató úr volt a neve, természetesen), hogy ínba szálljon az emberek bátorsága. Ha az igazgató úr óra közben megjelent valamelyik osztályban, megremegtek a legmakacsabb lábak is, és úgy állt az egész társaság, merev vigyázzban, hogy a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani - ha a légy megengedte volna magának azt a pimaszságot, hogy zümmögni merjen az igazgató úr társaságában. Ha az igazgató úr kihirdetett valamit, az ki volt hirdetve, ott nem volt apelláta semmi. Ha végigment a folyosón, az iskola tátott szájjal követte lépteit: hogy igazgató létére úgy megy szinte, mint a halandók. Ha valakit hivatott irodájába, az úgy vonszolta magát, krétafehér arccal, végig az iskolán, mintha a Minotaurusz áldozata lenne. (A kis Morcsányival negyedikben megtörtént egyszer, hogy az igazgató úr hivatta valamely hivatalos ügyben. A kis Morcsányi levacogta magát az igazgatói irodához, de ahhoz már nem volt bátorsága, hogy be is kopogjon. Hét órát állott a kis Morcsányi az ajtó előtt, közben vége lett a tanításnak, hazament mindenki, beleértve az igazgató urat, amit a kis Morcsányi jól látott ugyan, de azért még nem érezte magát felmentve a várakozás alól - elvégre nem kapott új parancsot. Végül a szülei cipelték haza, szörnyű sírások közepette.) Hiába, amit az igazgató úr mond, az szentírás. És amit tesz, az téve van. Egyszer a Nagymézes azzal dicsekedett, hogy az igazgató úr személyesen pofozta föl - s pedig irtó rossz gyerek volt, minden tanár verte, mint jég a vetést, ezt már neki se hittük el. Hogy az igazgató úr személyes kezével ereszkedne le a Nagymézes arcáig, ez túl nagy kitüntetés lett volna. Volt részem néhány igazgatóban az általános iskola első grádicsain (megfordultam néhány tanintézetben, míg megtaláltam a helyem), mondhatom, egyik félelmetesebb volt, mint a másik. Leglidércesebb álmaimban jöttek elő, olyankor aztán nem is volt alvás több, csak fogaknak vacogtatása. Az egyik álmomban valamely ítélőszék elé citáltak, hol nekem szegezték a kérdést, igazgatói intőt akarok-e soros galádsá- gom jutalmául, vagy azt szeretném, ha fölnégyelnének. Gondolkodás nélkül az utóbbit választottam. Hatodikban új igazgatót kaptunk. Pirozspozsgás, köpcös, hullámos, barna hajú férfi volt, kockás, barna öltönyben járt, hozzá fehér inget és vékony nyakkendőt viselt. Eddig még rendben is lett volna, általában így festettek az igazgatók, hanem ebben az új igazgatóban volt valami furcsa. Mosolygott, tudniillik. Mosolygott, mégpedig folyamatosan. Én azelőtt igazgatóban ilyen nem láttam soha. Aztán csinált még mást is, szokatlant. Megsimogatta az ember fejét, például, és hogyléte felől érdeklődött. Vagy elolvasta egy dolgozatát, s aztán megdicsérte. És egyáltalán - megjegyezte a nevünket. Törődött velünk. Szeretett bennünket. Megmagyarázni nem tudtuk ezt a különös jelenséget, de az igaz, hogy hamar rákaptunk az ízére. Hogy van itt egy igazgató, akitől nem kell félni. A merészebbek még meg is szólították szünetekben, kérdeztek tőle ezt- azt, s ő nyugodtan, derűsen válaszolt. És mindettől cseppet se csorbult a tekintélye. Mi, apa nélkül felnőtt kiskamaszok (valahogy amolyan apátián nemzedék lett a miénk, a férfiak el-elkallódtak a családi tűzhely mellől) egyenesen rajongtunk érte. Minden megvolt benne, mit egy elképzelt apától vártunk - azt hiszem, tudta jól ezt, és ki is használta - előnyünkre. Aztán még hosszú évtizedeken át állott a Bajza utcai iskola élén. Varga Dezsőnek hívták. Néhány hete vettem halálhírét. Egy igazi apával lettem kevesebb.-JOLSVAI ANDRÁS
