Újpesti Napló, 2009 (3. évfolyam, 1-30. szám)
2009-11-16 / 25. szám
ÚJPESTI NAPLÓ ÉVFOLYAM, 25. SZÁM, 2009. november 16. Fókuszban- Mit jelent a siker az önök hivatásában?- Minden gyermeknek joga van a normális, egészséges élethez, s ezért dolgozunk. Nekünk az is siker, ha elérjük egy csellengő fiatalnál, hogy járjon az iskolába, hogy lejöjjön a klubba beszélgetni, vagy az is, ha egy családból kiemelt gyermek vissza tud kerülni a szülőkhöz. Gyakran apró sikerekről beszélünk, de ez nekünk, és a hozzánk fordulóknak óriási lépéseknek számítanak.- Milyen motiváció terelte erre a pályára?- Fiatalkorom óta érdeklődöm a társadalmi viszonyok iránt. Történelem-szociológia szakon kezdtem, később a szociálpedagógia, majd a szociálpolitika szakon diplomáztam. 2007-ben kerültem Újpestre, amikor az intézmény központtá alakult. Elsősorban koordinációs feladataim vannak, és szakmai tanácsadással segítem a munkatársaimat. Fontosnak tartom, hogy néha-néha mi is feltöltődjünk, kikapcsolódjunk, hogy együtt legyünk és megbeszéljük a problémákat, nehézségeinket, melyre a mostani ünnepély is lehetőséget ad.- Az Őszkacsintó Idősek Klubja tavaly ünnepelte 25. évét. Az évek során eljutottunk oda, hogy klubtagjainkat kellemes, barátságos, meghitt környezetben tudjuk fogadni - kezdtük a múlt felidézését a klub vezetőjével, Laposa Józsefnével. Régebben inkább az ingyenes, vagy kedvezményes árú étkezési lehetőség miatt tértek be hozzánk, ma már a közösségi élmény vált vonzóvá. Igyekszünk változatos programokat biztosítani az időseinknek, s a havi klubgyűlésen az ő javaslataikat, tanácsaikat is meghallgatjuk. Névnaposokat ünnepiünk, bálozunk, kirándulni járunk, múzeumokat látogatunk, a klubhelyiségben pedig lehetőség van magazinok lapozgatására, tévénézésre, zene- hallgatásra, kártyázásra, beszélgetésre is. Megünnepeljük a karácsonyt, a húsvétot, s bár ezekre a rendezvényekre kevés forrásunk van - sajnos a régebbi szponzoraink sem támogatnak már bennünket -, mindig felejthetetlenre sikerülnek. Egy program mindannyiunknak hiányzik: a hajdúszo- boszlói Hőforrásban eltöltött néhány nap.- A közösségben nyilván előkerülnek a problémák, gondok is.- Természetesen, így mentális segítséget is nyújtunk a hozzánk betérőknek: meghallgatjuk őket, beszélgetünk velük. Nagyon sokan anyagi problémával küszködnek, mások azért panaszkodnak, mert a család széthullása miatt magukra maradtak. Ez a kis közösség valamennyire kárpótolja, vigasztalja őket. Kellemes, és befogadó közösség alakult ki, ahol az új tagokat is szívesen fogadják; reméljük, az újságcikket olvasva még többen eljönnek hozzánk! Nem véletlen, hogy szoros barátságok alakultak ki nálunk a korkülönbségek ellenére is - hiszen legfiatalabb klubtagunk 46, a legidősebb 89 éves -, sőt, többször szövődött házasságban végződött szerelem is a tagjaink között.-Említette, hogy fiatalon került erre a pályára. Minek a hatására döntött Így?-A nagymamám miatt. Jelentős napon, 1956. október 23-án születtem itt Újpesten, az Árpád kórházban. A Kanizsayban végeztem csecsemőgondozó szakon, de ezt követően nem sokkal úgy döntöttem, az idősekkel szeretnék foglalkozni, és ez irányban tanultam tovább. Hamar tudtam, hogy megtaláltam az utamat, hiszen azóta - kisebb szünetekkel - ezen a területen dolgozom. Kollégáimmal, akik igazi társaim is egyben, azon vagyunk, hogy megédesítsük az idősek mindennapjait. Természetesen mi is elfáradunk, hiszen ebbe a munkába szívünket-lelkünket beleadjuk. Engem a családom tölt fel, és azok a csillogó, mosolygó szemek, amiket egy-egy sikeres programunknál látok.- A 90-es években, a családsegítés kezdeti időszakában elsősorban a hagyományos szegénység kérdéseit próbáltuk megoldani. Sok család költözött föl vidékről munkalehetőség reményében, nekik elsősorban ruhaneműt, különböző adományokat adtunk önkormányzati, és alapítványi segítségéggel - kezdtük a beszélgetést a családsegítő szolgálat vezetőjével, juhászné Bera Évával. - Az ÚJCSAKÖ és a később megalakult Káposztásmegyeri Családsegítő Központ a közösségépítésben is óriási szerepet játszott.-Miben változtak a problémák a kilencvenes évek óta?- Sajnos az anyagi nehézségek egyre szélesebb körben okoznak problémát, így az adósságkezelés és a munkanélküliség gondjainak enyhítése lett a legfontosabb feladatunk. A családok helyzete rosszabbá vált, hiszen több munkahelyen leépítések történtek, a rezsiköltségek jelentősen emelkedtek, s a gazdasági válság hatásai is érezhetőek. Ez a nehézség érinti a szakmunkásokat és a több diplomával rendelkezőket is, de főleg az alacsony képzettségűek, a 40 év felettiek, a gyermekesek és a fogyatékkal élők találnak nehezen állást.- Hogyan próbálnak enyhíteni a családok problémáján?-A szociális szolgáltatásoknak mindig a nagy arányban jelentkező problémákra kell reagálniuk. Az általunk végzett munka fontos eleme - a segítségnyújtás mellett - az, hogy támogatásunkkal képessé tegyük a klienseket az apró, kezdetben nehéznek tűnő lépések megtételére. Kapcsolatban állunk a munkaügyi központtal és olyan szervezetekkel is, ahol munkalehetőségek adódhatnak. Adósságkezelő csoportunkban szakképzett kollegáink azon dolgoznak, hogy megtalálják azt az ideális megoldást - részletfizetési konstrukciót, vagy másfajta anyagi támogatási lehetőséget -, mellyel kezelhető a díjhátralék. Szerencsére létezik már a Krízisalap, és az önkormányzat is kidolgozta azt a konstrukciót, mellyel a szorult helyzetben élő családokon tud segíteni.-A szakmai tanácsadás mellett nyilván lelki támogatásra is szükség van.- Aki hozzánk fordul, már az első fontos lépést megtette. Szakembereink - családgondozóink, jogászunk, pszichológusaink, asszisztenseink - minden fontos információt átadnak a klienseinknek, legyen az szociális, családtámogatási, egészség- ügyi, vagy épp jogi kérdés. Hitvallásunk szerint senki sem távozhat úgy tőlünk, hogy ne kapjon segítséget; legyen az egy segélyhez való hozzájutás, egy megfelelő önéletrajz, vagy akár „csak" a remény, hogy megoldás születhet az életében megjelent problémára. - B. K, P. K.
