Újpesti Napló, 2009 (3. évfolyam, 1-30. szám)
2009-09-14 / 17. szám
Közélet Augusztus 13'án az Újpesti Polgármesteri Hivatal díszterme adott helyet annak a sajtótájékoztatónak, melyen Monok polgármestere, Szepessy Zsolt mutatta be az önkormányzat által elfogadott és szeptembertől már használatos szociális kártyát. A cikk megjelenése után több olvasó megkeresett minket kérdéseivel, melyekre ebben az írásban igyekszünk választ adni. E gyik újpesti olvasónk 2002-ben vált munkanélkülivé; 51 évesen kevés esélye van, hogy hivatásának megfelelő munkát vállaljon.- Egy évig jártam csak középiskolába, mivel fiatalon elmentem dolgozni. Kezdetben két műszakot is vállaltam, aztán férjhez mentem, megszülettek a gyermekeim, nem volt időm felkészülni és letenni az érettségit. Anélkül ma félember vagyok, hiába a közel 30 éves könyvelői tapasztalatom. 300 cégnek dolgoztam, aztán 28 év munkaviszony után munkanélkülivé váltam. Havonta 28 500 Ft segélyt kapok, és folyamatosan keresek munkát; ebben a munkaügyi központ is sokat segít, de manapság, ahogy mondtam, sok esetben már hem a megszerzett tapasztalat számit. A bevételem a 30 ezret sem éri el, a kiadásom - csak a számlák! - majdnem 40 ezer forintra rúgtak. Ha a családom és a barátaim nem segítenének ki néha-néha, nem tudom, mihez kezdenék; cserébe segítek nekik a pénzügyi dolgokban, az adópapír kitöltésében, tanácsot adok... Minden hónapban első dolgom az, hogy befizetem a számlákat, porciózom az élelmiszereket; gyógyszerekre már alig futja. Én valóban csak a legszükségesebb dolgokat vásárolom meg, sosem alkoholra költők, nem járok játékterembe... Ha bevezetik a szociális kártyát, miből fizetem ki a számlákat, ha abból csak élelmiszert vásárolhatok? Valóban szükséges ez a korlátozás?- Újpest is gondolkodik a szociális kártya bevezetésén? Erre utal a sajtótájékoztató helyszíne? - kérdeztük dr. Derce Tamás polgármestert. .- Nem, erről nincs szó. A monoki polgármester régi jó barátom, csupán segítséget nyújtottam neki azzal, hogy felajánlottam a dísztermünket a sajtótájékoztató megrendezésére, ezáltal segítve a téma iránt érdeklődő médiumok munkáját is. Nincs szó a kártya bevezetéséről, mivel úgy vélem, hiányoznak a megfelelő törvényi feltételek. A személyiségi jogokat manapság nagyon szigorúan kell vennünk, többek közt ez is az akadálya.- Néhány olvasónk úgy vélte, a szociális kártya bevezetésének indoklása túlzottan általánosít.- Nézze, természetesen nem szabad általánosítani, ugyanakkor azt is gondolom, hogy a segélyezés rendszere ingatag lábakon áll. Nem kontrollált, nem korlátozott. A rendszeres segélyt kapók esetében jó volna néha egy alapos környezettanulmány, mint ahogy a tisztességes országokban ez meg is tud valósulni. Nálunk erre nincs lehetőség. Emlékszem, régebben, amikor a postások vitték ki a segélyt, előfordult, hogy valaki egykét nappal később kapta meg az öszszeget. Azonnal kihívták a televíziót, és úgy hangzott el az adásban, hogy késve kapták meg a „fizetésüket". Ez óriási félreértés. Ez ugyanis nem fizetés. Sokan azt gondolják, hogy a segély jár nekik. És persze jár is, alanyi jogon, de kérdem én: mit tesz azért, hogy ne segélyen éljen? Számtalanszor tapasztaltam, hogy fiatal, életerős emberek nem hajlandóak közmunkát vállalni. Vajon ebben az esetben is jogos a havi juttatás?- Egy kedves olvasónk 51 éves, évek óta nem tud munkát vállalni, és talán érthető a kártyával kapcsolatos ellenérzése.- Nem is a negyven fölöttiekre gondoltam. Negyven fölött megfelelő munkát találni, sőt, munkát találni nagyon nehéz. Ötven fölött munkát találni ma Magyarországon szinte lehetetlen. Rengeteg munkanélküli keres meg b e n n ü n két, szinte naponta ér- kéznek hozzánk az önéletrajzok, a levelek. Nem véletlen, hogy a közterület-felügyelők közé nem fiatalokat, hanem a negyvenes-ötvenes generációból válogattunk. De nem erről a korosztályról beszélek. Igenis, a segélyezettek között van egy olyan réteg, aki meg akarja úszni a munkát, aki nem élelmiszerre, a gyereke taníttatására, a lakbér kifizetésére költi a pénzt.- Lehet egyáltalán ellenőrizni, kontrollálni ezt a rendszert?- Az ellenőrzéshez több munkaerő kellene, ahhoz meg több pénz. Most, hogy 120 milliárdos megvonásról beszélünk, erre biztosan nem futja; A problémát inkább abban látom, hogy az önkormányzatoknak nincs elég hatásköre, lehetősége az önálló döntésekre. Alaposan át kellene alakítani a törvényt ahhoz, hogy a helyzetet kontroll alatt tudjuk tartani. A személyiségi adatokkal való visszaélést manapság mindenre rásütik, a jogalkotás ebből a szempontból roppant kezdetleges, még a ‘90-es évek előtti szabályok is tisztábbak voltak a maiaknál.- Ha a jogszabályok engedékenyebbek volnának, létezne megoldás a segélyezést övező problémákra?- Van olyan ember, akinek lehet pénzt adni a kezébe, van olyan ember, akinek nem szabad. Megértem azokat, akiket ez az elképzelés bánthat, főleg azokat, akik - mint a példában szereplő hölgy - megpróbálnak mindent megtenni azért, hogy újra bekerüljenek a munkavállalók közé. Igenis, látunk elrettentő példákat, segélyért sorba állókat, akik aztán beülnek a méregdrága autóba. Vajon mit gondol róluk az átlagember? És mit gondoljunk mi? Hol húzhatjuk meg a határt? És hogyan, ha nincs rá törvényi felhatalmazásunk? Mindenki tudja rólam, __ nem nagyon kedveltem a régi rendszert, de egy dologban jól működött: közel vitte a közigazgatást az emberekhez. Érthető volt, ügy- f é I b a r á t volt, átlátható volt. A mostani kusza állapotról ez már nem mondható el. - P. K. i(i á* rjj!.- • r | • | Szociális kártyád pro és kontra W-f . v.
