Újpesti Napló, 2009 (3. évfolyam, 1-30. szám)

2009-09-14 / 17. szám

Közélet Augusztus 13'án az Újpesti Polgármesteri Hivatal díszterme adott helyet annak a sajtótájékoztatónak, melyen Monok polgármestere, Szepessy Zsolt mutatta be az ön­kormányzat által elfogadott és szeptembertől már használatos szociális kártyát. A cikk megjelenése után több olvasó megkeresett minket kérdéseivel, melyekre eb­ben az írásban igyekszünk választ adni. E gyik újpesti olvasónk 2002-ben vált munkanélkülivé; 51 évesen kevés esé­lye van, hogy hivatásának megfelelő munkát vállaljon.- Egy évig jártam csak középiskolába, mivel fiatalon elmentem dolgozni. Kezdetben két műszakot is vállaltam, aztán férjhez mentem, megszülettek a gyermekeim, nem volt időm felkészülni és letenni az érettségit. Anélkül ma félember vagyok, hiába a közel 30 éves könyvelői tapasztalatom. 300 cégnek dolgoztam, aztán 28 év munkaviszony után munkanélkülivé váltam. Havon­ta 28 500 Ft segélyt kapok, és folyamatosan keresek munkát; ebben a mun­kaügyi központ is sokat segít, de manapság, ahogy mondtam, sok esetben már hem a megszerzett tapasztalat számit. A bevételem a 30 ezret sem éri el, a kiadásom - csak a számlák! - majdnem 40 ezer forintra rúgtak. Ha a családom és a barátaim nem segítenének ki néha-néha, nem tudom, mihez kezdenék; cserébe segítek nekik a pénzügyi dolgokban, az adópapír kitöltésé­ben, tanácsot adok... Minden hónapban első dolgom az, hogy befizetem a számlákat, porciózom az élelmiszereket; gyógyszerekre már alig futja. Én va­lóban csak a legszükségesebb dolgokat vásárolom meg, sosem alkoholra köl­tők, nem járok játékterembe... Ha bevezetik a szociális kártyát, miből fizetem ki a számlákat, ha abból csak élelmiszert vásárolhatok? Valóban szükséges ez a korlátozás?- Újpest is gondolkodik a szociá­lis kártya bevezetésén? Erre utal a sajtótájékoztató helyszíne? - kérdez­tük dr. Derce Tamás polgármestert. .- Nem, erről nincs szó. A monoki polgármester régi jó barátom, csupán segítséget nyújtottam neki azzal, hogy felajánlottam a dísztermünket a sajtó­tájékoztató megrendezésére, ezáltal segítve a téma iránt érdeklődő médiu­mok munkáját is. Nincs szó a kártya bevezetéséről, mivel úgy vélem, hiá­nyoznak a megfelelő törvényi feltéte­lek. A személyiségi jogokat manapság nagyon szigorúan kell vennünk, töb­bek közt ez is az akadálya.- Néhány olvasónk úgy vélte, a szociális kártya bevezetésének in­doklása túlzottan általánosít.- Nézze, természetesen nem sza­bad általánosítani, ugyanakkor azt is gondolom, hogy a segélyezés rend­szere ingatag lábakon áll. Nem kont­rollált, nem korlátozott. A rendszeres segélyt kapók esetében jó volna néha egy alapos környezettanulmány, mint ahogy a tisztességes országok­ban ez meg is tud valósulni. Nálunk erre nincs lehetőség. Emlékszem, ré­gebben, amikor a postások vitték ki a segélyt, előfordult, hogy valaki egy­két nappal később kapta meg az ösz­szeget. Azonnal kihívták a televíziót, és úgy hangzott el az adásban, hogy késve kapták meg a „fizetésüket". Ez óriási félreértés. Ez ugyanis nem fize­tés. Sokan azt gondolják, hogy a se­gély jár nekik. És persze jár is, alanyi jogon, de kérdem én: mit tesz azért, hogy ne segélyen éljen? Számtalan­szor tapasztaltam, hogy fiatal, élet­erős emberek nem hajlandóak köz­munkát vállalni. Vajon ebben az eset­ben is jogos a havi juttatás?- Egy kedves olvasónk 51 éves, évek óta nem tud munkát vállalni, és talán érthető a kártyával kapcso­latos ellenérzése.- Nem is a negyven fölöttiekre gondoltam. Negyven fölött megfelelő munkát találni, sőt, munkát találni na­gyon nehéz. Ötven fölött munkát találni ma Ma­gyarországon szinte lehe­tetlen. Rengeteg munkanélküli keres meg b e n n ü n két, szinte napon­ta ér- kéz­nek hozzánk az önéletrajzok, a levelek. Nem véletlen, hogy a közterület-fel­ügyelők közé nem fiatalokat, hanem a negyvenes-ötvenes generációból válo­gattunk. De nem erről a korosztályról beszélek. Igenis, a segélyezettek között van egy olyan réteg, aki meg akarja úszni a munkát, aki nem élelmiszerre, a gyereke taníttatására, a lakbér kifize­tésére költi a pénzt.- Lehet egyáltalán ellenőrizni, kontrollálni ezt a rendszert?- Az ellenőrzéshez több munkaerő kellene, ahhoz meg több pénz. Most, hogy 120 milliárdos megvonásról be­szélünk, erre biztosan nem futja; A problémát inkább abban látom, hogy az önkormányzatoknak nincs elég hatásköre, lehetősége az önálló döntésekre. Alaposan át kellene ala­kítani a törvényt ahhoz, hogy a hely­zetet kontroll alatt tudjuk tartani. A személyiségi adatokkal való vissza­élést manapság mindenre rásütik, a jogalkotás ebből a szempontból rop­pant kezdetleges, még a ‘90-es évek előtti szabályok is tisztábbak voltak a maiaknál.- Ha a jogszabályok engedéke­nyebbek volnának, létezne megol­dás a segélyezést övező problé­mákra?- Van olyan ember, akinek lehet pénzt adni a kezébe, van olyan em­ber, akinek nem szabad. Megértem azokat, akiket ez az elképzelés bánt­hat, főleg azokat, akik - mint a pél­dában szereplő hölgy - megpróbál­nak mindent megtenni azért, hogy újra bekerüljenek a munkavállalók közé. Igenis, látunk elrettentő példá­kat, segélyért sorba állókat, akik aztán beülnek a méregdrága autóba. Vajon mit gondol róluk az átlagember? És mit gondoljunk mi? Hol húzhatjuk meg a határt? És hogyan, ha nincs rá törvényi felhatalmazá­sunk? Mindenki tudja rólam, __ nem nagyon kedveltem a régi rendszert, de egy dologban jól működött: közel vitte a közigazgatást az emberekhez. Ért­hető volt, ügy- f é I b a r á t volt, átlátható volt. A mosta­ni kusza álla­potról ez már nem mond­ható el. - P. K. i(i á* rjj!.- • r | • | Szociális kártyád pro és kontra W-­f . v.

Next

/
Thumbnails
Contents