Újpesti Napló, 2009 (3. évfolyam, 1-30. szám)
2009-08-14 / 15. szám
Városnapi programajánló: Kisállat bemutató és verseny: Tábor utca, augusztus 30., 10-12 óráig. 20 09. augusztus 14. INGYENES KERÜLET Hivatás, szerelemből A kerület legrégebbi állatorvosi rendelőjében az Ujpestért-díjas Dr. Horváth László, és két fia, Ádám és az ifjabbik László dolgozik. Az édesapa nemcsak hivatásáról híres a kerületben, hanem sportmúltjáról is: az Újpesti Dózsa atlétájaként sikeres válogatott és sokszoros magyar bajnok volt, a 4x400 m-es váltó tagjaként bejutott a 66-os EB-döntőbe. Beszélgetésünk apropója egy szép jubileum, illetve az Újpesti Városnapok kisállat-versenye, melynek zsűrizését az egyik fiú, Dr. Horváth Ádám vállalta el.- Üzemi állatorvosként kezdtem a szakmai pályafutásomat, majd a Fővárosi Állat- és Növénykert állatorvosa lettem- mesélte az édesapa, Dr. Horváth László. - Újpesten hatósági állatorvosként és főtanácsosként kezdtem dolgozni, s hamarosan jubilálok, hiszen ennek jövőre lesz harminc éve. Három éve mentem nyugállományba, mint hatósági állatorvos, de nem tudok pihenni. Dolgozom a rendelőben, szakvéleményeket készítek, segítek a fiaimnak.- Egyértelmű volt, hogy a fiúk is állatorvosok lesznek?- Azt hiszem, igen, de én semmit sem erőltettem. Amikor az Állatkertben dolgoztam, a gyerekek rendszeresen ott lógtak, és nemcsak az állatokat figyelték, hanem a munkámat is. Laci fiam 13 éve, Ádám 9 éve végezte el az egyetemet, most mindketten szakállatorvosi képzésre járnak. Lányom is az orvostudományt választotta: fogorvosként dolgozik. Öt unokám van - sőt, elárulom, érkezik a hatodik! -, ki tudja, ők milyen pályát választanak? Az biztos, állatszerető környezetben nőnek fel, semmi sem lesz meglepetés...- Megkönnyíti, vagy megnehezíti a munkát az, hogy a kollégák családtagok?- Itt sosem családtagként viselkedünk. Nem fiaimként bánok Ádámmal és Lacival, hanem egyenrangú kollégaként. Gyakran összecsapnak a vélemények, előfordult már az is, hogy kikértem a véleményüket, és ez így van jól. Az ő tudásuk naprakészebb, hiszen később végeztek, mint én, a tudomány időközben rengeteget fejlődött. Mivel célunk csupán a gyógyítás, ha ők jobban tudnak valamit, csinálják csak, de természetesen mindenben segítek nekik. A magánéletükbe nem szólok bele, csak annyi kikötésem volt - és ebből nem engedek -, hogy egyszerre ketten legyünk a rendelőben.- Az eltelt évek, évtizedek alatt lát valami változást az emberek kisállattartási kultúrájában?- Ahogy kezdünk elidegenedni egymástól, megnő a kisállatok szerepe, hiszen gyakran többet látjuk az önzetlenül szerető állatunkat, mint a szomszédot, vagy a barátokat... Ennek persze van előnye is, néha azt érzem, sokkal jobb állatnak lenni, mint embernek. Az igazi állatbarát mindent megad kedvencének, odafigyel az étkezésre, a mozgásra, az egészségre, néha sokkal jobban aggódnak értük, mint a saját egészségükért. Szerencsére Újpesten kevés a kóbor kutya - s itt szeretném kiemelni a Rex alapítványt, akik fontos eredményeket érnek el ezen a területen -, de sajnos rengeteg macska él az utcán. A jószívű lakók etetik, gondozzák őket, amivel nincs is gond, nem hagyhatjuk éhen halni őket, de ez hosszú távon nem megoldás.- Gondolom, az állatok között is több generációval dolguk lehetett már.- Hogyne. Többször megismertük az egykori „páciensünk" leszármazottait is, ugyanígy a gazdik esetében: már az unokák is hozzánk járnak. Azt hiszem, a rendelőnk az állandóságot és a megbízhatóságot jelenti az újpestieknek.- Hányán ülik körül az asztalt, ha összejön a család?- Most tizenketten, de nemcsak ünnepi alkalmakkor, hetente többször is együtt ebédelünk. Ez a családi összetartás nagyon ritka manapság, talán nem is divat, de nekünk ez a természetes. Feleségem, aki korábban sokat segített nekünk adminisztratív területen, most a családot tartja össze. Mivel egy épületben, de külön lakásokban élünk, megmaradt a családi együttélés, és a függetlenség is. Hozzánk tartozik még Betyár, a gyönyörű öthónapos német-juhász kutya, 3 macska, papagáj, és néhány hal is, de ez szakmai ártalom...- Bár a délelőtti rendelési idő már lejárt, mégis több gazdi is segítséget kért önöktől az elmúlt percekben. Nem fárasztó ez a 24 órás szolgálat?- Ez az életünk. A mai napig nagy szeretettel végzem a szaktanácsadást, az orvoslást, sosem éreztem ezt tehernek. Nem munkának éreztem a hivatásomat, hiszen szerelemből csinálom: az elmúlt harminc évre úgy tekintek, mint egy izgalmas, szórakoztató, tanulságos játékra. - P. K. Művészetszenvedély Augusztus első napjaiban nyílt az Újpest Galériában az Országos Képző- és Iparművészeti Társaság, az OKIT tagjainak kiállítása. Az amatőr képző- és iparművészeti mozgalmat segítő társadalmi szervezet több évtizede fogja össze az ország egyénileg, vagy közösségben dolgozó autodidakta alkotóit, számukra művésztelepeket, alkotótelepeket, kiállításokat szervez. Az Újpest Galériában immár negyedik alkalommal töltik meg mindkét kiállítótermet olyan alkotásokkal, amelyeket a háromtagú, hivatásos művészekből álló zsűri ez alkalommal is bemutatásra javasolt. A kiállított művek sokszínű és színvonalas tárlatot kínálnak: grafikákkal, olajfestményekkel, ak- varellekkel, kisplasztikákkal egyaránt találkozunk. A megnyitón Bálványos Huba Munkácsy-díjas grafikus- művész és Schéffer Anna keramikusművész, az OKIT elnöke (képünkön középütt) ajánlotta a látványos tárlatot a figyelmünkbe. Az OKIT - az újpesti kiállítás nagyra értékelése jeléül - katalógust is megjelentetett. A tárlat augusztus 23-ig látható, az Árpád út 66. szám alatt. *4 4 Hí
