Újpesti Napló, 2009 (3. évfolyam, 1-30. szám)

2009-01-30 / 2. szám

ÚJPESTI NAPLÓ III. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM A kezdő lépéstől az össztáncig Egy híján harminc éve annak, hogy Földházi Péter profi táncos, tréner társastáncot tanít Újpes­ten. A krónikás is mosolyog, amikor a honi riportalanyokkal beszélgetve közös kapocs a Földhá­zi tánciskola, amely a Könyves Kálmán Gimnázium és a Megyeri úti Déri Miksa szakiskola diákja­inak tánctanításával indult. S talán a közelgő jubileum ürügyén, már most, márciusban újdonság­ként Össztánc-órák és továbbá Latin táncok kurzusát tervezi, miközben indul a beiratkozás kez­dőknek is haladóknak egyaránt... Mindez az Újpesti Gyermek és Ifjúsági Házban lesz elérhető.- Csak nem az országon is végigsöprő salsa- őrület a motiváció, kedves Tanár Úr?!- Nem tagadom, de csak részben az. A salsa-láz va­lóban nem csillapul, ezt a környező' tánciskolák kínála­tát szemlélve is tapasztalom. Bár a Földházi táncisko­lában is tananyag a latin táncok java, a salsa a mambó, a rumba, a szamba és a csacsacsa, mégis, a lázgörbe alapján külön kurzus indítását is tervezem. Meggyőző­désem, hogy európai ember génjeiben nem feltétlenül a salsa elemeit őrzi és örökíti tovább. Számomra a mambó lágyabb és a normál életben jobban használ­ható, de tekintsük ezt hölgyválasznak és kívánságnak. Az össztánc-órák ötletét pedig épp az eltelt évtizedek adják: szeretném ismét parkettre hívni egykori tanít­ványaimat. Úgy gondolom, szívesen gyakorolnának, táncolnának, ezáltal feleleveníthetnénk a tánclépése­ket. Tanítványaim, akik a 2 féléves (ősszel és tél vé­gén) 15-15 alkalmat biztosító tánciskolába jártak, gyakorta felemlegetik a régmúlt idó'szakokat. Csupa- csupa kellemes élményre emlékeznek, amin sokszor csodálkozom is, hiszen a tánc, főleg az elején, erős koncentrálást kíván. De, ha csak a szépre emlékeznek, ez engem is örömmel tölt el, ennek nyomán alakul, legalábbis remélem, az össztánc.- lehet, hogy a tánciskolák sikerét a televízió verse­nyei, műsorai is segítik?- Minden bizonnyal igaz ez is. De ne feledjük: a képernyőről ránk mosolygó ismert személyiségek több hónapon át tanulnak, gyakorolnak, mielőtt ver­senyeznek, munkájuk, korábbi tanulmányaik kötelező része is a tánc. Ezeket a produkciókat és a nemzetközi versenyek táncosait látva nem nehéz azt a folyamatot sem észrevennünk, hogy a tánc eltolódik a művészet­től a sport felé, és eközben elvész a tánc, a ritmus do­minál. A tánciskolába betérők hozzájuk képest lépés- hátrányban vannak, de ez természetesen behozható. A társastánc tanulásától a versenytáncig ugyan hosszú az út, de vannak kapcsolódási pontok, és már az alapok tanulásánál megmutatom azt a hidat, amin átjutva a versenyekig el lehet jutni.- Mármint annak, aki tehetséges...- Volt egy pályatársam, aki nem látszott tehetséges táncosnak. De nagyon-nagyon akart és mindent meg­tanult. Olyan eredményeket ért el, mintha táncosnak született volna. Ezt csak azért mondtam el, hogy el­higgyék az olvasók is: akarattal, szorgalommal min­denki sokra viheti a táncparketten is. A táncórákon természetesen derültséget okoz, ha valaki összekeve­ri a táncirányt és ellenkező irányba indul partnerével. A táncot éppúgy gyakorolni kell, mint például az autó­vezetést, hogy készségszintre begyakorolva ne kelljen arra gondolni, hogy no most benyomom a kuplungot. A táncirány is magától értetődő lesz egy idő után. És www.ujpest.hu táncolni jó dolog, nagyon jó... még akkor is, ha valaki nem akar táncversenyt nyerni. Valljuk be: a többség nem akar.- Tanítványai különböző korosztályúak, a kisisko­lástól a fiatal felnőttig, a középkorúig beiratkoznak. Mit mondanak, miért jönnek?- A tánciskolába beiratkozok jól tudják, hogy a tánc zenére történő mozgást jelent, sokan tudják azt is :a művészetet, szépséget is magában hordoz és a társa­sági időtöltés mellett kellemes sport is egyben. Jóma­gam arra törekszem, hogy aki nálam tanul, legyen mozgáskultúrája és olyan tánctudása, amelyet bvármikor fölhasználhat. A jelentkezők is ezt szeret­nék. Miközben a tánc az előbbieket adja, egy másik utat is megnyit. És ez általában a tanfolyamosok nagy felfedezése is: a tánc ismerkedés, együttlét is, ahol a fiú és a lány, a nő és a férfi együtt dolgozik, az egyik irányít, a másik elfogad. Miközben mindketten megta­nulnak alkalmazkodni egymáshoz. El kell, hogy fogad­ják a másikat. Ha ez nem megy, nincs társas kapcsolat, nincs közös tánc, de lefordítva az élet számtalan terü­letére: semmi sem megy, ha nem figyelünk oda egy­másra és nem próbáljuk meg türelmesen megérteni a másikat.- Milyen táncokat lehet megtanulni Öntől?- Szándékaim szerint olyan táncokat, amelyek bár­hol alkalmazhatók. A már említett latin táncok isme­rete mellett tanulunk keringőt, angolt és bécsit, sőt ezek különböző stílusait is. Hiszen például a bécsi ke­ringőt másként táncolja a versenytáncos, az, aki sváb hopszasza stílusban, vagy balett változatban adja elő. Mindegyik szép és értékes. Elmaradhatatlan a rock and roll és a csárdás. Úgy gondolom, a tánctudás al­kalmazásakor ez lényeges. Esküvőn szinte kikerülhe­tetlen a csárdás éppúgy, mint az előbb említett tán­cok. Sok fiatal külföldön, magyar társaságba kerülve is építhet erre. Tanítványaim sokszor kérdezik, ho­gyan ismerik fel a zenét, hogy az például szamba, vagy csacsacsa? A tanfolyam végére eljutunk odáig, hogy a ritmus eligazítja őket, és rájönnek arra is: sok tánc „átjárható". Ha meghallják a zenét, a figurális anyag ismeretében már képesek arra is, hogy csacsa- csára tudnak szambázni, szambára rock and rollozni, hiszen a zene adja a jelleget. Ezt az affinitást gyakor­lással lehet megtartani. Erre jó lehetőség az össztánc.- Ön miért lett táncos?- Sokat mozgó gyerek voltam, asztaliteniszeztem, hokiztam, gyeplabdáztam. Középiskolás koromban megfogott a szalagavatók hangulata, a tánc. Egy ko­rombéli ifjú hölgyet követve jutottam el a tánciskolá­ba, ahol eltévesztettem az ajtót és nem a balett-te­rembe nyitottam be. így kerültem a versenytáncosok közé. Igaz, idővel megtaláltam a balett-termet is, ahol - kicsi a világ - Mednyánszky Heni néni tanított en­gem is. Akkor még nem gondolhattam arra, hogy több évtized elmúltával egymás kollégái leszünk tanítvá­nyainkkal Újpesten az Ifjúsági Házban. A tánc sok él­ményt adott és az akkori anyagi lehetőségek az én korosztályomnak a hazai, Savaria táncversenyeket je­lentette. Mellette tervezőként dolgoztam a műszaki főiskola elvégzését követően a Mélyépítési Tervező Vállalatnál. Bár később a táncot választottam és a taní­tást, azt tudom, a műszaki pálya sem volt haszontalan: a matematika a a ritmikát és a zenét, a geometria a ko­reográfiát és a térlátást, míg a fizika a figurák tudtaos kivitelezését segíti. - BANGHA KATALIN 9 T

Next

/
Thumbnails
Contents