Újpesti Napló, 2009 (3. évfolyam, 1-30. szám)
2009-05-22 / 10. szám
AZ INGYENES KERÜLETI ÚJSÁG 2009. május 22. J Csapatban tudok csak gondolkodni Márciusban tárgyalta a szakmai bizottság ás a testület a Szociális és Egészségügyi Intézmény vezetői álláshelyére kiírt pályázatot. Az öt jelentkező közül Hajdicsné Pap Anna kinevezését fogadták el. Az új intézményvezető, aki a HVG Golden Job Karrierverseny szakértő-specialista kategóriájának tavalyi győztese volt, júniustól veszi át a SZEI irányítását; a napokban jelenlegi munkáit fejezi be a Fővárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézetben, mint ápolási igazgató. Irodájában beszélgettünk múltról és jövőről.- Ahogy jöttem az irodája felé, és útmutatást kértem a kollégáitól, mindenki mosolyogva segített, ahogy meghallotta a nevét- Szerencsés vagyok, mert kiváló kollégáim vannak, és nagyon jó emberi kapcsolat alakult ki köztünk az elmúlt tizenhárom év alatt. Mostanában kezd csak tudatosulni bennem, ahogy búcsúz- kodom az osztályoktól, hogy milyen gyönyörű időszak áll mögöttem, de biztos vagyok benne, hogy a következő' évek is ugyanilyen szépek lesznek.- Tizenhárom év rengeteg idő. Nem fog hiányozni a kórház?- Dehogynem. Ennyi évet nem lehet csak úgy elfelejteni, de nem is fogom. Rengeteget tanultam itt, és úgy gondolom, sokat is tettem az intézményért. Számtalan változáson ment keresztül a kórház az elmúlt évek során: amikor idekerültem, 1300, most 1800 ágy tartozik hozzánk, jelenleg 1350 dolgozóért felelek. Telephelyeket zártunk be, újakat nyitottunk, aztán összevonták az István és László Kórházat, így lettünk Fó'városi Ön- kormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet. Volt ezzel munka, nem is kevés.- Mihez áll közelebb az Ön hivatása? Az egészségügyhöz, vagy a menedzseléshez?- Mindkettőhöz. Az egészségügy az életem, minden eddigi munkahelyemhez kötődött, ugyanakkor már 19 éve vagyok vezet ő, azaz menedzselem a rám bízott feladatokat. A Markó utcai Kossuth Zsuzsanna Gimnáziumban és Egészségügyi Szakközépiskolában érettségiztem, majd az OTKI Egészségügyi Főiskolai Karán szakoktatóként végeztem. Tudja, milyen csodálatos élmény volt a Kossuthban pedagógusként dolgozni? Egykori tanáraim lettek a kollégáim... Az egészségügy ésa pedagógia sze- retetét és különleges kapcsolatát otthonról hozhattam: édesanyám az egészségügyben dolgozott, édesapám pedig tanár volt.-A kilencedik kerületi kórház igazgatását egy újpesti intézmény vezetésére cseréli le. Mennyire ismerte, ismeri a kerületet?- A nyolcvanas években már dolgoztam itt, az egykori Újpesti - ma Károlyi - Kórházban, többek között az egészségneveléssel foglalkoztam; egyik vesszó'paripám ugyanis a megeló'zés. Kínában régen a páciensek csak addig fizettek az orvosnak, ameddig ő az egészségmegőrzésre törekedett. Végül is ma is ez volna a dolgunk. Újpest után a XV. kerület következett - egyébként ott nőttem fel, és ma is ott élek családommal. Az ön- kormányzathoz kerültem, ápolási vezető- ként részt vettem az Egészségügyi Szolgálat létrehozásában, aztán ápolási igazgatóként szakmai vezető lettem. Felügyeltem a szakorvosi rendelőt, a fogászati, körzeti nó'véri és védó'nó'i hálózatot, valamint a házi segítségnyújtási szolgálatot. Az új munkakörben segítséget nyújtott, hogy időközben elvégeztem a HIETE Egészség- ügyi Főiskola menedzser szakát is.- Ezek szerint hisz az életen át tartó tanulásfontosságában.-Olyannyira, hogy a Semmelweis Egyetem Testnevelés és Sporttudományi Karán szereztem még egy egyetemi diplomát is egészségtanból. Fontosnak érzem, hogy az ember folyamatosan képezze magát, csak így juthat előre. Kollégáimat is erre biztatom, biztattam.- A tudás vagy a szerencse segíti Önt a pályafutásában?- Is-is. Mivel folyamatosan képeztem és képzem magam, jártam szakmai oktatásokra, konferenciákra, sok kollégát megismertem.-Tudja, amennyire nagy az egészségügyi szakma, ugyanannyira kicsi is... Egy kolléga hívott fel 1996 őszén, hogy a Szent István Kórház keres valakit, aki „rendbe teszi a dolgokat". Amikoride- kerültem, komoly problémákkal szembesültem, de nem feltétlenül csak az anyagi, vagy eszközbeli hiányosságra gondolok. Nem volt elég hatékony a kommunikáció, a szervezés, a feladatok koordinálása. Mivel ezekben a témákban már elég sok tapasztalatot szereztem, belevágtam.- Mi motiválta abban, hogy ennyi idő után változtasson?- Nagyon szeretem a kihívásokat, és szeretem magam új feladatkörben kipróbálni. Nem féltem sosem az újtól, de bevallom, a jelenlegi nem volt könnyű döntés. Amikor reggelente bejövök a kórház udvarára, összeszorul a szívem, hogy hamarosan már nem látom ezeket az épületeket, nem találkozom a kollégáimmal, akiket nagyon megszerettem, és úgy érzem, ez a szeretet kölcsönös. Ehhez a munkához a racionalitás mellett az emóciók és az empátia is elengedhetetlenül fontos. Nem véletlen, hogy ennyire kötődöm mindenkihez... Úgy érzem, amit meg tudtam tenni a kórházért, azt megtettem, most átadom a stafétabotot valakinek. Boldog voltam, hogy elnyertem a pályázatot, időnként váltani kell, és most már csak az új célok lebegnek előttem.- Hogyan készül fel az új feladatokra?- A jelenlegi megbízott igazgató rendkívül készséges, sokat segít az első lépésekben. Olvasgatom a fontos törvényeket, nézem a SZEI honlapját, és gondolatban tervezgetek, próbálom megálmodni a tennivalóimat. Szimpatikus az intézmény működése, de bevallom, vannak kérdéseim, amikre keresem a válaszokat. Tudom, hogy komoly lépéseket tettek a hospice feladatok működési feltételeinek kialakítására, ez az egyik szívügyem, itt a kórházban is működtetünk egy 10 ágyas részleget. Újpesten valahol megakadt a dolog, és szeretném, ha folytatódna ez a projekt. A szenvedélybetegekkel való foglalkozás kiválóan működik a SZEI-nél, de látok még kiaknázatlan lehetőségeket. Az újpesti védőnőszolgálat egyedülálló, kiváló szakemberekkel dolgoznak, de a védőnők év végi beszámolója alapján nem érzem, hogy minden oktatási intézmény teljes mellszélességgel az iskola-egészségügy, azaz az egészség- védelem, a felvilágosítás, a tájékoztatás mellett állna. Mivel én magam is voltam osztályfőnök, beszélem a gyerekek nyelvét, tudom, mikor milyen információra van szükségük. Bár tudom, hogy az iskoláknak nem ez az elsődleges feladatuk, tervezem, hogy minden intézményvezetőt személyesen próbálok majd meggyőzni a program jelentőségéről.- Említette a kommunikáció fontosságát Ez hogy működik Újpesten?- Sokan ismerik a 5ZEI-t, de úgy vélem, szélesebb körben kell ismertté válnunk, s ehhez minden kommunikációs fórumot fel szeretnék használni. Csak egy példát említenék: sok nyugdíjas valószínűleg nem tud a nekik szóló klubokról, az igényelhető támogatásokról, az olcsóbb étkezés lehetőségeiről, az izgalmas közösségi élményekről vagy az idősek átmeneti otthonáról. Nyugdíjas korú édesanyámon látom, milyen fontos a barátság, az élményszerzés az idős embereknek is. Édesanyám rendszeresen jár szórakozni, kirándulni a többiekkel, rengeteget biciklizik és élményt gyűjt. A XV. kerületben az időseknek társastánc-tan- folyamot is tartanak; miért ne lehetne ezt Újpesten is meghonosítani? Egyébként jómagam a mai napig, heti három alkalommal táncolok. Nekem ez a „dopping", egyszerre kikapcsol, és feltölt.- Hogyan képzeli el az első munkanapjait?- Szeretnék vezetői értekezletet tartani; felkeresni az intézmény részlegeit egyrészt az információk átadása miatt, de azértis, hogy személyesen, a tekintetükön keresztül is megismerjem az új kollégáimat. Remélem, hamar elnyerjük egymás bizalmát; ez számomra elengedhetetlenül fontos. Néhányan aggódva kérdezték tőlem, hogy mi lesz a csapattal? Flát mi lenne? Dolgoznak tovább, ahogy eddig. Én nem az a vezető vagyok, aki, miután megkapja az igazgatói székét, azonnal és gyökeresen belenyúl a rendszerbe. Hajói működik egy rendszer, a csapat, márpedig a SZEI-ben valóban jól működik, valószínűleg csak apróságokat vagy remélhetőleg semmit sem kell változtatni. Ez csak a közös munka során fog kiderülni. Elvárom persze az együttműködést, és szeretném, ha ötletelnének, önállóan gondolkodnának a kollégák, de bármikor és bármilyen problémával hozzám fordulhatnak majd, ha segítségre lesz szükségük. Akkor tudok dolgozni, ha a csapatom is jól dolgozik, és jól érzi magát. Igyekszem jó kapcsolatot kialakítani és fenntartani az önkormányzattal, a társirodák munkatársaival, a bizottságokkal és a képviselő-testülettel. Hitvallásom, amit érvényesnek és igaznak érzek, hogy „egyedül nem megy". Csapatban tudok csak gondolkodni, így remélem, minden kapcsolat - a SZEI-s kollégákkal, az önkormányzattal, és természetesen a lakossággal - hosszútávon értékes és gyümölcsöző lesz. - PÁLFI KATA 10 «
