Újpesti Napló, 2009 (3. évfolyam, 1-30. szám)

2009-05-08 / 9. szám

Újpesti vendéglátóhelyek - ANNO... A Brunovszky Nagyvendéglő Nem az első, de a legnagyobb befogadóképességű vendéglő volt. A megyeri lóverseny idején előfordult, hogy ötezren ültek széken vagy hordón, álltak vagy támaszkodtak kerítésnek ki minek tudott a Brunovszky József ve ndéglősről elnevezett hatalmas üzletben. fénykorában több épületből álló vendégló'ben egy söröző', két étterem lent, az emeleten négy különálló étteremrész és egy táncterem, lent is fent is egy-egy konyha működött. A pincében szikvíz- üzem és borospince került kialakításra. A pultot aranyban fizette ki, a kert óriá­si ernyó'jét és a söröző jellegzetes fara­gott tölgyfa bokszait Bécsből rendelte meg a tulajdonos. A borokat Villányból, Badacsonyból, Gaál lenőné vezetése alatt Egerből szállították. Muzsikáló ci­gányait úgy szerette, hogy pavilont építetett nekik a kertben, séfje messze híres volt a konyhán összeállított házias ízeiről, rendkívül széles étlapjáról és remek halételeiről. Kártya, sakk és bili­árd állt a vendégek szolgálatában, szá­mos rendezvény, esküvő zajlott falai között. A korabeli sajtó hirdetése sze­rint csupán a kerthelység kétezer fő be­fogadására volt alkalmas. A lengyel gyökerekkel is bíró Brunovszky család vendéglőt Pesten, majd Rákospalotán a Pázmány utcában nyitott. Id. Brunovszky Józsefnek mér­nök sógora, Ásványi Balassa Ernő, aki a vasútnál befolyásos állássál bírt, rábe­szélte a vendéglőst, hogy adja el üzletét az akkor még Palotához tartozó Szilágyi utca 14-16. számú villaszerű épületet vegye meg, mert ezzel a házzal szemben lesz a forgalmasabb vasútállomás. 1912. augusztusán létrejött az új ven­déglő és innentől folyamatosan bővült és fejlődött. Brunovszky fia, József Ernő beleszületett az igényes vendéglátásba, és szüleinek rendkívüli szorgalommal segédkezett. Apja korai halálakor még nem tudta átvenni az étterem irányítá­sát. Édesanyja, Lorbersbeck Rozália új­ra férjhez ment az egri Gaál Jenőhöz. Az ifjú József Párizsba került rokonokhoz és egy patinás vendéglőben képezte to­vább magát. Huszonhét évesen hazatért és átvette az üzlet vezetését. A szaká­csokból, pincérekből álló huszonhat ta­gú személyzet hamar megkedvelte és elfogadta a fiatal főnökurat. Vendégkö­rébe egyszerre tartozott a zónapörkölt­re vágyó fóti, veresi, sokszoknyás kofák hada, akik hátukra kötött hatalmas ko­sárral, puttonnyal egyensúlyoztak be­fele a kapun, de orvosok, gyárosok, sportolók is ugyanúgy, mint a város második embere, dr. Gálhidy Béla vagy a poéta Berda József. 1944-ben, a Vác vonzáskörzetében összeszedett embereket az újpesti vas­útvonalon keresztül szállították Rákos­rendezőre. Brunovszky méretes ruhás­kosárral hordta ki az állomáson várako­zó vagonokhoz a kenyeret, pincér kolle­gájával nyújtózkodtak a szögesdróttal átszőtt kis ablakokhoz. Az egyik akció­juk során puskát szegeztek rájuk, és megajánlották nekik is a vagont. A háború utolsó hónapjaiban nép­konyhaként működött, majd az oroszok vették birtokba a vendéglőt. 1945 után többször megfordult itt maga Rákosi Mátyás, aki a többi vendégtől eltérően a szűkös napokban is fehér kenyeret kapott a kedvenc paprikásához. 1949-ben három férfi jelent meg a Pénzintézeti Központtól, minden kul­csot kirakattak a söntéspultra és kites­sékelték saját üzletéből a tulajdonost és családját. Az épületben korábban ki­alakított saját lakásukért, pedig lakbért számoltak fel. Az üzletet államosítot­ták, Brúnó Újpesti Népkertként élt to­vább. Mondogatták is a pincérek, hogy a főnök beleó'szült az államosításba, mert sötétbarna hajában egy ősz csík keletkezett. Brunovszky József Ernő ez­után kitanulta a festő szakmát, és a Jár­műjavítóban szórópisztollyal - a sors furcsa fintoraként - fújta a Leninről mintázott szobrokat.- MOLNÁR ISTVÁN GÁBOR Tisztelt újpesti polgárok! Ezúton is keressük az újpesti vendéglátásban információkkal rendelkezőket, le­származottakat, alkalmazottakat, tulajdonosokat, bérlőket, akik se­gíteni tudnak sorozatunk minél szélesebb és tartalmasabb megírá­sában. Jelentkezésüket várjuk a szerkesztőség telefonszámán: 785-0366. Külön köszönet Síposné Brunovszky Katalinnak és az Újpes­ti Helytörténeti Gyűjteménynek. I

Next

/
Thumbnails
Contents