Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)

2008-02-08 / 3. szám

■rre AZ INGYENES KERÜLETI U i 5 A G 2008. február 8. ÚJPESTI NAPLÓ Egy ősújpesti család emlékkönyvéből (8.) Szenestrógerek Apámék 1942-ben költöztek Újpestre „csikágóból". Ez nem az amerikai Chicago volt, hanem a Keleti pá­lyaudvar környéke, ahol olyan közélet zajlott, mint a gengszteres Chicagóban. Apám akkor 13 éves volt. A lakásuk a Duna közelében volt, egy kis föld­szintes házban, most egy emeletes magasház áll a helyén. Az utcát Lőwy Izsákról nevezték el, aki Új­pest első zsidó főbírája volt. A zsidótörvények után az utca neve Leventére változott. A felszabadulás után Ságvári utca lett, a rendszerváltás után újra visszakapta eredeti nevét, a Lőwy Izsákot. Apám 16 évesen, 1945 tavaszán belépett a Magyar Kommunista Pártba. Az egye­tem első' évében, 1947-ben azonban a közgazdasági egyetem pártszervezete visz- szaminősítette tagjelöltté, anglomániája miatt. Apámat két okból nevezték el ang­lománnak: nem cigarettázott, henem pipázott, ezen felül svájci sapkáját jobbfele lehúzva viselte, mint Montgomery katonái, ahogy a fotón is látható. A melósok a fülükig húzták a svájci sapkát, s a tetejeén meredezett a „villámhárító". Apám Újpesten bekapcsolódott a MADISZ (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szö­vetség, tkp. a kommunista párt ifjúsági szervezete) munkájába. A MADISZ központ az Árpád út 48-ban volt, ahol történetesen későbbi anyám, Klári volt a házmester lánya. A klubban élénk élet folyt, szombatonként táncesteket rendeztek. Az egyik ilyen táncesten apám lekérte anyámat egy szenestrógertől. (Akkoriban a sze- nestróger nem volt dehonesztáló kifejezés, azokat a szeneslegényeket hívták így, akik hatalmas vesszőkosárban a hátukon vitték le a Tüzéptől megrendelt szenet a kuncsaft pincéjébe.) A szenestróger visszakérte anyámat, apám újra lekérte anyá­mat egy táncra. A szenestróger és két barátja így szólt apámhoz: gyere ki a kultúr elé! Apám kiment, ahol három bikanyakú, drabális szenestróger várta, hogy jól el- agyabugyálja. Apám ekkor beszélni kezdett: Tisztelt uraim! Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak Önökhöz, a bent történt kis konfliktus, akarom mondani affér, de mondhatjuk incidensének is kapcsán. Az inkriminált eset nem képezheti objek­tív vita tárgyát... és így tovább. Apám úgy beszélt a három szenestrógerhez, hogy azok hanyatt estek a szövegtől, így még nem szólt hozzájuk senki, végül aztán ösz- szebarátkoztak, s a szenestrógerek lettek Újpesten apám őrangyalai, mondhatni gorillái. Mindentől megvédték a cingár, szemüveges, állandóan könyvvel a hóna alatt járkáló fiatalembert. így kezdődött, hogy apám és 16 éves anyám járni kezdett egymással, naponta szerelmes verseket írt neki. Az egyik így szólt: Most menjünk erre, egy szót se szól­junk, csak csókolózzunk, most menjünk arra, egy szót se szóljunk csak csókolóz- zunk, emerre már voltunk, egy szót se szóltunk, csak csókolóztunk, amarra is vol­tunk, egy szót se szóltunk, csak csókolóztunk. Hasonló versek és levelek áradata van a családi kincsesládánkban. Tartott a kapcsolat a szülők „nagy örömére" anyám 18 éves koráig, amikor májusban megszült egem, még nem is volt 18, csak 17 és fél. Az ifjúkori házasságok is lehetnek boldogok, apám és anyám 1977-ig, anyám sajnálatosan korai halála napjáig szerették egymást. Anyám 45 éves volt, amikor meghalt. Apám soha többé nem nősült meg. - MAJLÁTH MIKES LÁSZLÓ Villamossal a Viola utcában, 1. rész Kicsivel több mint száz éve nyílt meg az újpesti körforgalmi villa­mosvonal. Részben olyan helyen vezetett keresztül, ahol ma már csak sétálni lehet az egykori vágányok rég kihűlt helyén, vagy éppen épület fekszik a megszűnt utcák tengelyében. Most azonban adatott még egy alkalom: utazzunk ismét villamossal a Viola utcában! Istvántelki főműhely­hez vezető „ős 14-es" járattal egyidőben, 1907. december 19- én indult meg e másik vonal forgalma. Építtetője és üze­meltetője a Budapest-Újpest- Rákospalotai Villamos Közúti Vasút volt. Ebben az évben ti­zenöt új, nagyobb befogadóképességű motorkocsival gyarapodott személyszál­lító vaskerekűinek állománya, melyekkel a korabeli képeslapok tanúsága szerint főképp a Megyerre, avagy Rákospalotára tartó viszonylatain kedveskedett uta­sainak. így az addig is üzemelő kisebb járműveit bátran sorozhatta be az új vo­nalakra. A körforgalmi járat tulajdonképpen kettő az egyben: külön relációként kezelték az egyik, illetve a másik irányban haladókat. 1910-től betűjelzéssel éltek, ahogy a „búrvasút" többi járatát is beazonosították, D, illetve E betű került a kocsik hom­lokfalára. Mindkettő kiindulási pontja a Nyugati pályaudvar volt, s a Lehel utca fe­lől érték el lakóhelyünket. Most múltbéli képeslapról megelevenedő villamosunkkal bejárjuk újpesti útvo­nalát. Hívjuk útitársul fantáziánkat is, hogy a földszintes házakkal szegélyezett szűk utcácskák világát bele tudjuk képzelni napjaink panelrengetegébe. Kismére­tű, nem egészen hét méter hosszú, homlokán D jelzést viselő villamos közeledik a mai Pozsonyi és Lebstück Mária (ekkor még csak Mária) utcák sarkán lévő megál­lóhoz - oda, ahol szétválik a két viszonylat. Felszállunk, leülünk, s máris indulunk, kocsink „dönget" tovább a Mária utcában. A Tél utcán áthaladva jelenleg egy négyemeletes panelház áll utunkban, de most túlrobogunk rajta. Az épület másik oldalán egy kis játszótér található, helyén áll­hatott egykor a Mária és Ősz utcák kereszteződése, benne járatunk első megállója. Jobbra kanyarodunk, tovább a megidézett Ősz utcán visz utunk. Gyalogosan ma nem lenne érdemes bejárni, a panelhajlékok fizikai akadályként magasodnak előt­tünk, csupán képzeletbeli „tujánk" segítségével utazhatunk rajtuk keresztül. Az út­test csak a Rózsa utcán túl válik valósággá, a Kórház utcától eredeti nyomvonalához tér vissza. Közben természetesen nem hagyhatjuk ki az Erzsébet, Virág, Rózsa és Kórház utcák sarkán lévő megállóhelyeket. Innen balra a rövid, egészségügyi in­tézményről nevezett utcácskába fordulunk, majd egy enyhe „5" kanyar segítségé­vel érjük el a Viola utcát. A kanyarulat újabb megállót kínál: e helyen lehet leszáll- ni a Gróf Károlyi Sándor-féle kórházhoz, vagy az 1911-ben átadott elemi iskolához. Itt még várócsarnok is gondoskodik a szélben, esőben, hóban várakozók „kényel­méről". Most egy rövid időre megszakítjuk utunkat, mi is leszállunk. A kórház bejárata felől látjuk, ahogy villamosunk elhagyja megállóját, és döcög tovább a Viola utcá­ban... -KRIZSÁN SÁNDOR Aí Újpest Televízió műsora Műsorunk hétköznap 7.00- tól és 18.00-tól látható, szombaton és vasárnap 9.00-tól és 17.00- tól FEBRUAR 8., FENTEK 18.00 Híradó Pénteki Magazin Pódium - A baptista egyház koncertje Fekete-fehér (dokumentumfilm) Rövidfilmek az Andokban élő indiánokról 23' Callua- hátszíj szövőszék Inti Raymi Budapest FEBRUAR 12., KEDD 18.00 Híradó (ismétlés) Keddi Magazin Fekete-fehér (dokumentumfilm) Turfán, nyári kirándulás Stein Aurél nyomában Ujguriában 89' FEBRUÁR IS., PÉNTEK 18.00 Híradó - Pénteki Magazin Pódium - Koncertfelvétel Fekete-fehér (dokumentumfilm) Samszán család 56' FEBRUÁR 19., KEDD 18.00 Híradó (ismétlés) Keddi Magazin Fekete-fehér (dokumentumfilm) Zsebzsötem 25' 10

Next

/
Thumbnails
Contents