Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)
2008-12-12 / 23. szám
Hétköznapi hősök Ünnepi készülődés- lélek és művészet A véletlen úgy hozta, hogy a művelődési ház földszintjén kisdiákok által készített Jézust és Máriát ábrázoló kerámiák, szobrok, betlehemi jászolok szomszédságában találkozzam vendégemmel. Fecske Orsolya ugyanezen világból, vagy a természetből merít alkotási során. Templomi falfestményeket, ólomüvegre álmodott képeket, táblaképeket, grafikákat készít. Jézus születésnapjára készülve beszélgettünk a művészetről és a szerzetességről.- Honnan az indíttatás a képzőművészet felé? Hiszen a családi háttér akár bölcsész pálya felé is irányíthatta volna: nayypapája a Könyves Kálmán Gimnázium legendás tanára, a másik ágból édesanyja a Babits gimnázium irodalomtanára.- Nem esett az alma azért messze a fájától, hiszen Nagyapa is nagy rajongója volt a művészetnek, só't tankönyvet is írt róla, és Édesapám is ezzel foglalkozik, művészeti író. Nagyon szerettem az irodalmat, sőt írni is szerettem, de amit olvastam, amit láttam, tapasztaltam azt mindig inkább lerajzoltam. Bár a természet, az állatvilág is nagyon érdekelt, középiskolás éveim végére végleg eldőlt az, ami a legtermészetesebbnek tűnt: a képzőművészet felé veszem az utat. A szüléimben és kedves mestereimben, Vecsési Sándorban, és Bazsonyi Aranyban jó támogatókra leltem. A Babitsban a tervekkel ellentétben nem indult speciális rajzszak, de tanárom, Szász Péter, és az élénk, pezsgő' diákélet az újonnan indult gimnáziumban, nagyon inspirálóan hatott rám. A szomszédos ÁMK-ban Bányai tanár úr, a későbbi babitsos rajztanár oktatott, itt a délutáni szabadidőben sok mindent lehetett, például kerámiázni is. Az érettségi után, 1992-ben rajztanári szakra jelentkeztem a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolára, Szombathelyre, amit annak rendje-módja szerint el is végeztem. Onnan kerültem állami ösztöndíjat elnyerve a Római Képző- művészeti Akadémiára.- Miért pont Rómába?- Nagymamám vetette fel először, amikor meséltem neki, hogy Londonba szeretnék menni tanulni, hogy inkább Rómába menjek. Úgy gondolta, hogy sok más szempontból is, de a művészetileg is Róma a „világ közepe". Igaza volt. A másik ok, amiért Rómára esett a választás, az a falfestészet volt. Szombathelyi főiskolás INGYENES KERÜLETI Ú éveim nyarait - ez életem egyik nagy ajándéka - Patay László mester mellett tölthettem, és egyik segédjeként részt vehettem a békéscsabai és ráckevei templomok kifestésénél. Itt szerettem bele a falfestészetbe menthetetlenül. Az állami ösztöndíjak, majd a Faludi Akadémia támogatása adták az alapot az akadémiai élethez, és dolgoztam egy festőművésznél is, szintén segédként, aki városképeket festett. Nagyon szerettem Rómában, hogy tele volt meglepetésekkel. Ha elindult az ember csak úgy az orra után, olyan utcácskákra, épületekre bukkanhatott, amelyek az útikönyvek lapjaira már nem fértek, de a legcsekélyebb mértékben sem voltak kevésbé elbűvölőek, mint a „nagyok". Ilyen fantasztikus hely volt a kolostor is, amelynek a kollégiumában laktam, a Római Szent Franciska (Róma és az autóvezetők! védőszentje) alapította Tor de' Specchi kolostor. A négy év egyébként kétlaki életet hozott: az akadémiai szünidőkben itthon dolgoztam, például az alsógödi Szent István templom és az encsi Szent Anna plébánia templom oltárfalán. Ezek voltak az első önálló munkáim. Újabb megrendelések is érkeztek, így, amikor hazatértem, ott folytattam, ahol abbahagytam...- Milyen alkotásokat tart emlékezetesnek?- Számomra mindegyik munka emlékezetes. Mindegyiknek külön története van. Nem tudnék egyet kiemelni. Technikailag meghatározó volt számomra például a tatabányai Szent István templom apsziskupolájának festése, vagy az első festett üvegkép, a Stella Katolikus Üdülő kápolnaablaka. Ezt követte a lábatlani Gerenday Közösségi Ház házasságkötő termének festése, ami azért is emlékezetes, mert kisgyermekkoromban Édesanyám révén Lábatlanon éltünk, a városkát szülővárosomnak vallom. Megtisztelő volt hát a felkérés, amikorfestőművészként visszavártak, és rám bízták ennek a munkának az elkészítését. Díszítik műveim a Magyar Katolikus Rádió kápolnáját, a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia Irodaházának Szent Gellért kápolnáját, a pesti Béke Királynője templom ablakait, a felsőgödi Jézus Szíve templom, és ismét Pesten a Szent Rita templom üvegablakait. Számos csoportos kiállításon vettem részt külföldön és idehaza, és hét önálló kiállítással is bemutatkozhattam. Ez nagyjából 10 év „termése" a római akadémiával együtt.- A falfestészethez nemcsak tudás, hanem fizikai erőnlét is szükséges...- így van, ha visszagondolok a munkákra, úgy érzem volt, amit csak 24 vagy 28 éves koromban tudtam megcsinálni. Lehet, hogy ma meggondolnám, elvállaljak-e úgy egy százötven négyzetméteres templomfalat, hogy minden fázist egyedül csinálok végig. Bár az is igaz, eddig mindig számíthattam önzetlen segítőkre. Amíg a festésig eljutunk, az a legnehezebb. Noha sokszor háromszor is át kell festeni a falfelületet, a munkának ez mára kellemes része.- Előrajzolja a témát, az alakokat?- Mindenki másként dolgozik, művésze válogatja. Általában kisméretű vázlatot mindenki készít, én is. Utána következik az életnagyságú karton megrajzolása, majd a rajzok átvitele, „átpauzálása" a falra. Eztán kezdődhet a festés - ha szekkóról, azaz száraz falra készült festményről van szó. Több más faltechnika is van, de a munkamenet nagyon hasonló. Oda kell figyelni arra, hogy jól szellőzik, szárad-e a vakolat, a festmény. Sokáig sorolhatnám még, egy biztos: nehéz, de szép munka ez, nagyon megéri! J S Á G- A Rómában töltött évek határozták meg a szakrális művészet iránti vonzódását és azt, hogy fiatal nőként a szerzetesi közösséget válassza?- A római akadémia időszaka inkább megerősített abban, hogy ez az én világom. Hívő családban nőttem fel, a bibliai téma, a szakralitás nem állt távol tőlem. Még itthon történt, a ráckevei templom festésekor, ahol segédkedtem, hogy megszólalt ez a mély vágy bennem: milyen jó lenne egész életemben ezt csinálni, de úgy, hogy egészen az Istené vagyok... Addig soha nem gondoltam rá, hogy apáca legyek. Ekkor készültem a bérmálkozásomra, talán ezért is lehettem fogékony erre az indításra.- Hogyan került a szerzetesi közösségbe?- Onnantól fogva, hogy az első utamba kerülő katolikus könyvesboltban beszereztem egy zsolozsmás- könyvet, odáig, hogy megtaláltam a helyem, sok idő telt el. Elkezdtem mindennap misére járni, és komolyan venni a hitéletet, a lelki életet. És aztán már nem sokat kellett rá várni, amikor a „véletlen", amit ma már gondviselésnek hívok, a vonaton megismertetett egy testvérrel a Szociális Testvérek Társaságából... Itt kezdődött a kapcsolat, ami aztán végigkísérte a továbbiakban az életemet, a római éveken át is. Talán épp a külföldi tanulás miatt is, hat évnek kellett eltelnie, amíg végül beléptem annak a biztos tudatában, hogy itt a helyem.- Miért volt biztos ebben?- Azt éreztem, hogy minden, ami ezt a közösséget élteti, az eszme, a lelkiség, közel áll hozzám, éltet engem is. Ezt a modern szerzetesközösséget Slachta Margit alapította 1923-ban. Legfőbb célja az, hogy felmutassa, hogy Isten szeret - Isten a szeretet. A gyermek-, nő-, és családvédelemtől a szegények és betegek szolgálatán át, a közéleti munkáig, a kultúra evangelizációjáig nagyon sok helyen igyekszik ezt a célt szolgálni. Az imában, a közösségben, a munkában mi magunk is megtapasztaljuk Isten mindent felülmúló szeretetének az örömét. így vagyunk képesek a világban hírnökeivé válni. Mint látja, nem viselek apáca ruhát, nekünk nincs is. A modernség a Társaság egyik alappillére. Hétköznapi ruhát hordunk, csak ünnepekkor öltünk szürke-fehér kosztümöt, a nyakunkban lógó érme, és a Krisztus monogramjával ellátott arany karikagyűrű jelzi a külvilág felé hovatartozásunkat. A világban élünk, 3-12 fős lakásokban, házakban, családias közösségekben, vagy ha a szolgálat úgy kívánja, egyedül. A reggeli közös ima után a munkahelyünkre indulunk úgy, mint bárki más. A tanult szakmánkban dolgozunk. Van köztünk orvos, könyvelő, tanár, gazdasági vezető, ápoló, jogász, restaurátor, zenész, műsorszerkesző, kistelepülésen megválasztott polgármester is. Én a műterembe indulok reggel, vagy ahová a munkám szólít, és a közösségbe térek vissza az esti ima idejére. Közel százan vagyunk idős testvéreinkkel együtt. Szerzetességünk azt is jelenti, hogy fogadalommal kötelezzük el magunkat a tisztaság, a szegénység, az engedelmesség, a Társaság sajátos lelkisége, küldetése iránti hűség megélésére az Istennek. Ezt az Istennek kimondott igent élte meg hősies fokon Salkaházi Sára testvérünk, aki életét adta az üldözöttekért, és akit az egyház ma már a boldogok között tisztel. Nemsokára, december 27-én szentelik majd az első róla elnevezett templomot, Újpest szomszédságában, Újpalotán.- BANGHA KATALIN 28
