Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)
2008-11-29 / 22. szám
Orchideák társasága Ebben az évben december 4-7. között a Vajdahunyad- várban rendezik meg az adventi orchidea- és bromélia- kiállítást. A kiállításra nemcsak hazai és külföldi kertészetek hozzák saját nevelésű, különleges, avagy közismertebb virágú példányaikat, hanem többen civilként is közszemlére tesznek egy-egy cserép orchideát. Egy kör- folyosós házból két hölgy például Újpesten is erre készül. Dr. Barkóczyné Dudás Júlia, aki évtizedekig a városközpontban dolgozó kozmetikusként nyugállományba vonulásáig sokunk ismeró'se volt, ma már csak néhány napot dolgozik az üzletben. Életének több mozzanatát ismerjük: szeret bridzselni, háztartást vezetni, és alig egy éve, hogy unokája született. Szerencsésnek tartja magát, hogy férjével együtt hódolnak több szenvedély, 2 2 nek, és közös a virágok iránt érzett vonzalom is. Erről a hétvégi ház kertja „árulkodik". Az unka, Soma fényképe mellett most az orchidea-kiállítás plakátja díszeleg. Mint kiderült, Júliában a Magyar Orchidea Társaságnak egyik tagját tisztelhetem.- Kezdetben csak kiállítás-látogató voltam, de több éve már, hogy a társaság tagja lettem. A látvány lenyűgöző', a színpompás virágok megtekintése is élményt jelent - mondja Júlia. Ám amíg jó néhányan beérjük a látvány nyújtotta élménnyel,ff mélyebb megismerésre vágyott: az otthoni példányok nyomán is minél több tudásra, a virág részletes megismerésére. Ekkor tette fel a kérdést a szomszédasszony, Sárika, hogy miért nem csatlakozik hozzájuk? Legyen ff is a társaság tagja, vegyen részt a Vajdahunyadvárban havonként megtartott klubnapokon, ismerje meg a dísznövény ápolásának fortélyait, és a közhasznú szervezet tagjaként cselekvő módon vállalhat szerepet az orchidea kultúra terjesztésében, a hazai, kipusztulással fenyegetett orchideák védelmében. Megtörtént a regisztráció, Júlia időközben képzett orchidea-szakértő lett és kellemes társaságra is talált: a filmvetítések, az előadások és a beszélgetések a virágkedvelőket egyben baráti körré is kovácsolták. Kirándulásokat szerveznek, jártak már Krakkóban, sőt a Stuttgartban megrendezett orchideakiállításon is. Készülnek a decemberi kiállításra, ahová egy példányt-épp úgy, mint Sárika-Júlia is visz.- A mezőnyben „amatőrnek" számítok, és persze nem is kívánok kertész lenni - folytatja Júlia. - Csodálattal figyelem ellenben a társaság azon tagjait, akik még a lakásuk kli- matizálását is a virág igényeinek megfelelően alakították ki. Szeretettel és odafigyeléssel gondozom a növényeimet. Tudom, hogy a tűző napot nem, de a fényt szeretik, hetente egyszer átmosva kapják a locsolóvizet, időnként a tápoldatot, ügyelek arra, hogy a gyökérzet ne álljon a vízben. Türelmes vagyok, ha a növény éppen fél éves, vagy ennél is hosszabb pihenőidejét tartja, tudom, olykor hónapok múltán bontja és ontja ismét a virágzatot. A magunk örömére és a kiállítás gyarapítására gondozom az orchideát. Úgy látszik, az egyik papucsorchideám „érzi", mire készülünk: a tavaszi kiállítás óta egyfolytában virágzik. Egy másik példány azonban lustácskán bontogatja szirmait. Igyekszem „bátorítani", hiszen így nem lehet kiállításra menni.- Beszél is a növényekhez?- Olykor igen, miért ne? „Ők" is felénk fordulnak a virágaikkal. Nekem kabalavirágom a orchidea. Jó néhány éve annak, hogy hosszú ideig kórházban gyógyítottak. Egyik nap Renáta, a lányom behozott egy cserepes orchideát. Akkoriban csak kis fiolában, papírdobozba zárva árulták egy-egy virágját. A cserepes példány ritkaságszámba ment. Alányom azt mondta, Anyu, ez a virág olyan szép, ha sokáig nézed, biztosan hat a lelkedre is, és meggyógyulsz. Nem tudom, csak a virágnak köszönhetem-e, hogy nemsokára hazatérhettem. - B. K. Egyházi könnyűzene Karácsonyról, szeretetről, megtisztulásról December húszadikán, este hétkor Sillye Jenő és barátai koncerteznek az Egek Királynéja Főplébánia templomban. Az egyházi könnyűzene Káposztásmegyeren élő „atyja" lapunknak arról mesélt, együttesével olyan dalokat ad elő ezen az estén, amelynek advent utolsó hetébe lépve a szeretet fényét táplálják a hallgatóságban. Sillye Jenő tapasztalatában bizhatunk. Több mint három évtizede vállalt misszióját most is boldogan teljesíti, zenél, énekel nekünk, hol egymaga, máskor barátaival együtt.- Miként fogadta az Újpesti Karácsony kulturális programjába szóló felkérést?- Nagy örömmel és egyben várakozással élem meg. Újpesten itthon vagyok és advent idején ennél szebb dolgot nem is tudok elképzelni, minthogy közös dolgainkról a zene segítségével váltsunk szót.- Ennyi évtized elteltével is ízlelgetjük a szót, a modem egyházzenére rávetitett könnyűzene meghatározást.- Amennyiben másutt születtünk volna, például Nyugat-Európában, vagy az amerikai földrészen, akkor a modern vallásos megnyilatkozás nem lett volna idegen számunkra. A modern zene ezekben az országokban természetes velejárója volt - és ma is az - a vallásos liturgiának. A gregorián ének mellett az egyházi könnyűzene merőben új és igen merész megfogalmazásnak számított.- Hogyan kezdődött?- Kisfiúként nagyon nagy hatással volt rám egy francia jezsuita pap, akit Duvallnak hívtak. A modern zene segítségével az evangélium szépségét hirdette, arról énekelt, mi teheti, mi teszi az embert boldoggá, széppé, nemes gondolkodásúvá. Akkor határoztam el: ha nagy leszek, és gitárom is lesz, én is ezt fogom csinálni. Vallásos családban nevelkedtem, de a beat-nemzedék tagjaként hatottak rám a Beatles, az Illés, az Omega dalai. Saját világomban arra törekedtem, hogy vallási élményeimet először megfogalmazzam, majd zenét írva mondjam el másoknak. Mivel a Szentírást, a Bibliát szerettem, a mondanivalóm ebből eredt. A társadalom még a hetvenes években is nehezen tolerálta a vallás jelenlétét az emberek életében, pedig valamilyen kapaszkodót sokan kerestek. Az egyházi könnyűzene azt adta, amit sokan szerettek volna hallani: fiatalos nyelven fogalmazta meg, más oldalról világította meg mindazt, amit a teológusok és a hitoktatók mondtak. A zene megtalálta az idősebb korosztályt is, de kétségtelenül a fiatalokkal foglalkozó papok hívtak engem, majd barátaimat is közös éneklésre. A fellépések nyomán ifjúsági találkozókat szerveztünk, miséken, hittan-órákon énekeltünk. Majd kiléptünk a templomi keretekből - fesztiválokon léptünk fel, szabadtéri koncerteket adtunk. A rendszerváltozáskor márismert könnyűzenei előadó voltam. De a dalok, az üzenetek ugyanarról szóltak. Meghívást egy szebb, szabadabb, így érzelmileg gazdagabb életre.- Ezeket a gondolatokat kapaszkodóknak nevezte. Például mihez?-Ahhoz, hogy vannak, lehetnek emberi gyarlóságok, de a jézusi tanítás szeretetről, reményről, békéről szólt, amit hívő és nem hívő embernek egyaránt éreznie kell. Saját példából én is merítettem: édesanyám és csodálatos nagymamám nagy szeretetben nevelt, így próbálták apámat, aki elhagyott bennünket, pótolni. Évek múltán a magam felnőttségét egy dal segítségével próbáltam megfogalmazni, amelyet a nagymamámnak írtam. Ez a dalt több mint harminc éve énekelem itthon, Erdélyben, a Felvidéken, és nemcsak az én korosztályom emlékszik rá, hanem a mostani fiatalok is velem együtt énekelik. A nagy koncertek ellenére templomi zenésznek tartom magamat.- Néhány nappal karácsony előtt, advent idején milyen gondolatokkal várja majd a hallgatóságot?- Advent a várakozás ideje, és az emberiség élete egy nagy várakozás, ami hozzátartozik a létünkhöz. A Kis hercegben miről is beszél a róka? A várakozásról, ami azért fontos, mert a szívét ünneplőbe öltözteti ez idő alatt, s van kit várnia. Jézus Krisztus várása, a megváltó eljövetele minden hívő családban nagy jelentőségű. De a karácsony üzenete, hogy ez a szeretet ünnepe, a nem vallásos családokban is fokozza a várakozás izgalmát. Jézusban a hívő ember számára a szeretet érkezik a Földre, s ez a karácsony titka. Minden ember kicsit megtisztul ilyenkor, és az anyagi javak begyűjtése mellett talán arra is ügyel, hogy személyes szere- tetével ajándékozza meg családtagját, kollégáját, ismerősét. Szeretném remélni, hogy mindazok, akik elfogadják a meghívást a 4. adventi gyertya meggyújtását megelőző, lélekben közelebb kerülnek Istenhez, ezáltal egymáshoz. Örökérvényű, szép gondolatok nyomán olyan érzéseket élnek át, amely a szeretetet és a békességet viszik minden családba. A Sillye Jenő és barátai „zenekar" mindezek jegyében nyújtja át meghívóját. - B. K. www.ujpest.hu 9
