Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)
2008-08-25 / 15. szám
Híres újpesti cigányok 19 Farkas Béla prímás- 1953-ban, a mai világgal össze sem hasonlítható korban születem. Muzsikus családba, ahol mindenki, a közeli és távoli rokonok is zenészek. Saját kultúránk volt, a muzsikusok élete és értékrendje szerint. Sárközi Adi bácsi jóvoltából előbb ismertem a kottát, mint iskolába jártam volna. Hegedülni édesapám és anyai nagybátyám tanított. Apám, abban az időben a Dózsa étteremben muzsikált. Hat évesen minden nap, mint tanulóprímás mentem vele az este félhatos kezdésre. Édesanyám meg jött értem nyolcra. Délelőtt suli, délután meg egymásnak mutogattunk a hegedűn különböző dolgokat, mindenki azt, amit előtte lévő nap lesett el az idősebbektől. Kétszer eljátszottuk hallás után és a nóta már a miénk volt. Mindenki tehetsége szerint beépítette magának. Egymástól tanultunk, kiültünk gyerekek a lépcsőházba vagy az udvarra, attól függően esett-e az eső vagy sem. Addig, amíg le nem szólt az egyikünk anyja: Gyerecskék vacsora! Mindenki szó nélkül futott haza, nem volt ellenvetés!- Rengeteg helyen megfordultam, mint kisegítő és élveztem, mert minél több bandával tudtam együtt dolgozni, annál nagyobb lett a tapasztalatom. Mindenhol felszedtem vagy lecsórtam valamit, nótákat, egy újabb újrendet, vonózást ilyenek. Újpesten saját bandámmal én nyitottam meg az Arany Kakas vendéglőt, ha jól emlékszem hetvenegyben. Egy muzsikushoz hozzánőttek a saját vendégei. Az én cigányom az én prímásom, a szakma minden szintjén megvolt. Bejártak maszekok, munkások a munka végén és övék volt a világ! Bejött a postás, letette a hatalmas táskáját és beállt a zenekar elé fütyülni. Akácos út... Megtehette, volt mindenkinek pénze a saját igénye szerinti kikapcsolódásra. Újpesten megvolt minden helynek a maga cigánya. Az Ottotóban az apósom, például olyan vendégkörrel rendelkezett és úgy szerették, hogy annyit keresett amennyit akart. És milyen jó konyhák voltak! A melós megtehette, hogy heti egy alkalommal meghívja a családját vacsorára, ahol a prímással elhúzatta az asszony nótáját. Körülbelül egy évig maradtam a Kakasban, aztán az elkövetkező tíz-húsz évben Budapest összes szállodáját végigmuzsikáltam. Más a szálloda és más a vendéglő, azaz más a stílus, más a kategória. Nekem a szálloda feküdt jobban. A T? nevedhez melyik üzlet kapcsolódott?- A füredi Annabella, közel tizenöt évig ott voltam prímás. Visszajáró németek, hollandok családosán két-há- rom hétre jöttek pihenni. A jattból éltünk. A kedves vendég kért egy számot, a következő nap már nem kellett kérnie, én kezdtem el neki. A cigány muzsikus ott kezdődik, hogy amikor a következő szezonban visszajött és először belépett az étterembe, szintén játszottam neki a saját számát! Megdöbbentek és többen elpityeredtek, nem kötelességből kaptuk a borravalót, hanem szerétéiből. A memóriánk olyan volt, mint egy lexikon, ami archoz csatolja a megfelelő számot, slágert. Újpesten is ilyen, sőt erősebb viszonyok voltak a zenészek és a törzsvendégek között. Kölcsönös tiszteletben működtünk. Rengetegen jártunk be Pestre dolgozni, ahonnan éjjel jöttünk haza Újpestre. A villamos addig nem indult, míg például a Rigó Gyuszi oda nem ért. Nem mi kértük a vezetőt, hogy várjon még. 0 döntött így! Ilyen kapcsolatunk volt az élet minden szintjén a magyarsággal. Ma hol dolgozol?- A 100 Tagú Cigányzenekar II. hegedűszólamában foglalok helyet. Rendkívül büszke vagyok rá, mert nagyon jó csapatban, a cigányzene utolsó menedékeként tevékenykedik ez az együttes. Több mélypont után, rendeződött a működésünk, a fejlődésünk és a sikereink is folyamatosak. A világon mindenhol, mint egy magyar kuriózumot tartanak minket számon. Nagyon helyesen a sokszínű magyar kultúra részeként értelmezik a zenénket. Itthon meg állandóan temetik ezt a műfajt, ami az életünk. Egy művésztől, ha elveszik a lehetőséget, amiért egész életében tanult, akkor nem létezik többé. Ma már egy kezemen meg tudom számolni, hány vendéglőbe van élőzene Pesten. Könnyű arról leszoktatni a közönséget, ami nincs. Közel negyven évig voltam prímás, minden tudásomat, tehetségemet ennek szolgálatába állítottam. Többségünk munkanélküli és javasolják nekünk a biztonsági őr tanfolyamot. És a nagytöbbség el is megy, mert dolgozni akar, de ez a zene megszűnik, kihal. Több évszázadon keresztül alkalmazkodtunk mindenféle zenei áramlathoz, példásan együtt élve a többséggel! Szóval jöhetünk még divatba, de már nem lesz aki elhúzza.- MOLNÁR ISTVÁN GÁBOR 10
