Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)
2008-06-13 / 11. szám
NGYENES KERÜLET Minden ideköt Egy olyan lokálpatrióta városban, mint Újpest, az ember óhatatlanul kutat az emlékei között, vagy éppen csak összehasonlít. Azok, így jómagam is, akik egykoron kisgyermekként Grófesik Dezső gyermekorvos páciensei voltunk, ma szülőként, nagyszülőként dr. Kálmán Mihály gyermekorvost hasonlítják hozzá. Mit gondol erről az érintett maga, a Király utcai gyermekrendelő gyermekorvosa, akivel annak kapcsán beszélgettünk, hogy nemrégiben a Magyar Köztársaság Ezüst érdemkereszt kitüntetésben részesült. ÚJSÁG 2008. június 13.- Megtisztelő, ha az embert nagyra becsült elődökhöz hasonlítják. De az ilyen összehasonlításokat mi, gyermekorvosok valamennyien nap mint nap megéljük. Egy épkézláb társadalomban nagyon fontos, hogy a példamutató eló'dök értékrendje, az utódokra gyakorolt hatása érvényesüljön. 34 éve - rövid vidéki kitérő' után - kerültem Újpestre, itt születtek a gyermekeink, itt is lakom. Minden ideköt. Lassan talán már „kiérdemelhetem" a tősgyökeres jelzőt.- Ön megkapta a város két rangos elismerését az Újpest Gyermekeiért-, és az Újpest Egészségért-díjaL..- Már a gyermekdíj is meglepetésként ért. Teljesen civiljavaslat volt, ami a rendszerváltozás után nem sokkal még szokatlan volt, és ezért a „hivatalos" szakmát is meglepte. Az Újpest Egészségéért-díjat viszont a kollégák figyelmességeként kaptam, ezért emlékezetes számomra. De itt nem az én személyem az érdekes, úgy tekintettem a díjakat, mint a gyermekorvosi hivatás elismerését.-A gyermekek gyógyításához,sok minden kell a szakmai ismereteken túl...- Egy területen dolgozó gyermekorvos szinte „beépül" a családba. Nemcsak a gyerekek szüleit, hanem sok esetben a nagyszülőket is ismeri, tisztában van a család otthoni körülményeivel, végigkíséri a gyermeket megszületésétől egészen 18 éves koráig. Ez nagyon jó dolog, mert a gyógyítást segíti. Felemelő' pillanat, amikor egykori pácienseim néhány évvel később már saját gyermekükkel keresnek fel, s az egykori szülőket már nagymamaként, nagypapaként látom viszont. Mi, gyermekorvosok ezt úgy szoktuk mondani, hogy többszörös „nagyszülők" lettünk. Ez örömmel tölt el, noha egy hátulütője mégis van: emlékeztet az idő múlására...- És ez kellemetlen ?- Talán azért, mert látom, hogy menynyi teendő van még. Soha ennyi tervem és feladatom nem volt, mint az utóbbi években. Azok ugyanis, akik hivatásuk gyakorlása során a gyermekekhez kötődnek, óhatatlanul fel kell hogy vállalják a gyógyítás mellett a gyerekek érdekvédelmét, érdekképviseletét is. Tizenöt éve, hogy néhány házi gyermek- orvos kollégával létrehoztuk a Házi Gyermekorvosok Egyesületét, amelyben együtt dolgozom azokkal, az ország különböző részeiből verbuválódott kollégáimmal, akik hajlandók szabadidejüket áldozni a területi gyermekgyógyászat és a gyermekek érdekeiért. Ennek a munkának a sikere, vagy netán kudarca, két millió gyermeket és fiatalt, valamint közel 1600 házi gyermekorvost érinthet.- Milyen szakmai kihívásokra találhat választ az egyesület?- A gyermekgyógyászatnak folyamatos kihívásoknak kell megfelelnie, hiszen az utóbbi néhány évtizedben rengeteget változott a betegségek gyakorisága: egyes kórképek szinte eltűntek, mások előtérbe kerültek, gyógyíthatóvá váltak. A rohamosan fejlődő gyermekgyógyászat tudománya pedig új ismereteket, új szerepeket kíván meg a gyermekorvosoktól is. Új feladatként jelentkezik a gyermek- orvosok számára az interneten korlátlanul és szakmai kontroll nélkül hozzáférhető ismeretek interpretációja, magyarázata is. És itt van az újabban „new mor- bidity"-nek nevezett rengeteg lelki betegség, magatartászavar.- Tény: Magyarországon nem minden gyermeket gyógyítja gyermekorvos...- A hazai és a nemzetközi gyermek- gyógyászat alapvető szakmapolitikai célja, hogy minden 18 éven aluli gyermek és fiatal számára megteremtse a gyermekorvosi ellátáshoz való hozzájutás esélyegyenlőségét. Ma Magyarországon a gyermekek mindössze 70 százaléka tartozik gyermekorvosi praxisba. Elsősorban a városokon kívül még 30 százaléknyi gyermek úgynevezett vegyes praxisokban kap orvosi ellátást. Foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel is, hogy milyen jövő vár a gyermekorvosi alapellátásra? Hiszen - erősen leegyszerűsítve a kérdést-jelentősen és folyamatosan csökken a születések száma, ez a tény a területi ellátás rendszerére is erőteljesen hat. Kérdés az is, hogy vajon mennyi gyermekorvosi praxisra lesz a jövőben szükség egy kiterjedtebb ellátási lefedettség eléréséhez? Az utóbbi hónapok küzdelme volt a praxisaink finanszírozása is. Mindezeket szakmai érdekképviseleti szervezetünk hazai és nemzetközi konferenciáin, szaklapunk, a Hírvivő hasábjain tárgyaljuk meg először egymás között, és a kialakított álláspontot közvetítjük a mindenkori kormányzat felé.- Az utánpótlásról szólva: Ön tanít is az orvosi egyetemen...- Az ötödéves orvostanhallgatókkal igyekszem megismertetni a házi gyermekorvosi munka tartalmát, szépségeit. A klinikákon, a gyermekosztályokon a leendő orvosok jól elsajátíthatják a betegségek hátterében zajló folyamatokat, az orvosi vizsgálat és a kezelés módszereit. Az önálló rendelői munka, a praxisok menedzselése azonban ettől egy kissé eltérő szemléletet, készségeket és módszereket igényel.Tapasztalataimmal, érdekes esetek ismertetésével próbálom bemutatni nekik a praxis működését.- Milyen egy rendelés például Önnél?- Legfontosabb része a rendelésnek a „kikérdezés", a kórelőzmény felvétele, a beteg vizsgálata, majd a betegség és a kezelés megbeszélése. Mindehhez elengedhetetlen a kölcsönös bizalom, egymás ismerete, tisztelete. Hozzánk évek óta - a sürgősségi eseteket kivéve - időpont egyeztetéssel érkeznek a betegek. Lényeges, hogy olyan nyelvet, kifejezéseket használjunk, olyan utasításokat, tanácsokat adjunk, amit nemcsak megért, de el is fogad a szülő. Emellett még a gyermek fejlődését is értékelni kell és a védőoltásokat is be kell adni.. Nem hátrány, ha stabil családi háttér is segíti a praxis munkáját. Ezt a szakmát nem lehet csak és kizárólag a „hivatali órákban" űzni. Nekem nagy szerencsém van, szülésznő feleségem néhány éve a rendelőben dolgozik, ő az asszisztensem. Lányom utolsó éves biológus hallgató, fiam közgazdász, második diplomáját védi. Kicsi gyerekként, bizony egy-egy elhalasztott kirándulás vagy a sokat csörgő telefon miatt „kiélvezhették" a papa orvosi létének minden hátrányát. Csak remélem, hogy azért nem ez vitte őket távol ettől a szép hivatástól. Mindenesetre a kitüntetés egy része őket is illeti.- Mikor dőlt el, hogy az orvosi pályát választja?- Máig nem tudom, hogy miért, de a „mozdonyvezetői" korszakot követően fel sem vetődött bennem más lehetőség. Pedig a gyermekkorom falusias környezetében nem nagyon láthattam közeli családi, rokonsági mintákat. Talán a saját doktor bácsim példája orientált? Talán nem nagyképű a példa, de Kosztolányi Dezsőnek is olyan életre szóló élményt jelentett a doktor bácsija, hogy versben állított szép emléket neki. így aztán már a középiskolában országos versenyeken tudatosan edzettem az egyetemi felvételire. Mindig nagyon érdekeltek az emberek. Ez az érdeklődés szerencsére máig motivál. Talán ezért is érzem magam jól a rendelőben, ahol minden újabb kilincslenyomás nem csak egy következő páciens, hanem egy újabb izgalmas „egyéniség" megjelenését jelenti.- Hogyan érte az újabb elismerés?- Egyrészt nagyon meglepett. Másrészt meghatott, mert az államfő kézjegyével ellátott állami kitüntetés mégiscsak nagyon nagy megtiszteltetés. Ugyanakkor változatlanul úgy érzem, hogy nem a személyem itt a fontos, hanem, hogy a kitüntetés apropóján egy kicsit nagyobb figyelmet kapott a gyermekek ügye, a gyermekorvoslás, és a nyilvánosság előtt a hivatásom szakmai, szakmapolitikai gondjairól is beszélhettem. Külön öröm volt, hogy együtt kaphattam kitüntetést az első, magyar, gyermeken végzett szívátültetést végrehajtó orvos csapat tagjaival és Csentey Szabolcs siófoki házi gyermekorvos kollégámmal. Az emberi, kollegiális örömön túlmenően ez - úgy érzem - hivatásunk elismerése is.-BANGHA KATALIN 16
