Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)

2008-01-25 / 2. szám

AZ INGYENES KERÜLET ÚJSÁG 2008. január 25. KÉPVISELŐK KÖZELKÉPEN - 16. VÁLASZTÓKERÜLET A „Kerekasztal lovagja Mészáros Ferenc 1994. óta képviselő. Látott már por- banjátszó vadócpurdékat, tagja volt a Káposztásmegyeri Közösségi Kerékasztalnak, tárgyalt cigányvajdával és megannyi civilszervezetek tucatnyi elnökével, jelen volt a „városalapító'' alapkőletételnél, a szeme láttára nőtt Káposztásmegyernagy faluból (alvó)várossá. rr Nem unja?- Mit is pontosan? A panelrengeteget. Emberek élnek benne. Ez vonzotta a közéletbe? Mikor is kezdett foglalkozni a politikával?- Az első kérdés találóbb: inkább a közélet, mint a politika, bár a két foga­lom sokszor fedi egymást. Már 1990- ben részt vettem négy éven át a Káposztásmegyeri Bizottság munkájá­ban, aztán, míg megválasztásra nem került az elöljáró, addig kivettem a ré­szemet a Káposztásmegyeri Közösségi Kerekasztal munkájából is. Az utóbbi igen vadregényesen hang­zik, főként a Farkas-erdő közelében.- Igaz, bár a tevékenységünk kevés­sé volt romantikus, illetve csoda tudja. Az egész ottani igazgatási rendszert a semmiből teremtettük meg, jöttek az „új honfoglalók", háromgenerációsra tervezett lakások, se iskola, se rendelő, mindennek azért mégis volt valami re­gényes romantikája. Milyen feladatok kötik össze Káposztásmegyer 25 évét az alapkő­letételtől a máig?- Az oktatásügy, bármennyire is ger­jesztik körülötte néha a feszültséget, egy örökké visszatérő' spirálmozgás. Évtizedekkel ezelőtt az volt a gond, hogy buszoztatni kellett a 23 osztálynyi gyereksereget. Ma az a probléma, hogy néhány utcányival többet kell,- kellene sétálniuk, újratermő örökzöldek a szo­ciális nehézségek is. Azért akad más slágertéma is...- Mi tagadás, még az utolsó, 7. öt­éves tervben beígérték a metrót is. Vár­juk. De akadtak ennél kedélyesebb em­berközeli élményeink is. Még a '90-es években, a Közösségi Ház vezetőjeként megkerestek minket a helyi katolikus felekezettől, gondolván: a hajdani pártház betölthetne egy hasonlóan kö­zösségi funkciót a hívők sokasága szá­mára is. Jól működtünk együtt. Milyen fejlődést lát, ha lát a felelős­séggel vállalt környezetében?- A környezetünkre fordított figyelem, talán ez a legfontosabb, amit megvaló­sítható célként tűzhetünk ki. Káposztás­megyer hajdan egy nagy falu volt, mára városrésszé nőtte ki magát és ez a fejlő­dés nem állt meg. Jelentős eredményként értékelem, hogy a helyi politikai erők ké­pesek ennek alárendelni a pártérdekeket. A formálódó Szitás lakó- és pihenőpark új és modern arculattal formálja az eddig kialakult képet. Mindez sajátos kölcsön­hatást is eredményez. Mióta az önkor­mányzati lakások túlnyomó része ma­gántulajdonba került, az itteni lakosok is jó gazda módjára igyekeznek viszonyulni a kialakult körülményekhez. Öröm látni, hogy nem csak a saját, de a közterületi „porták" is egyre inkább személyes fi­gyelmet kapnak. Mindez jelentős impul­zust kaphat, ha okosan szervezett pályá­zati alapokat igyekszünk bevonni a saját életminőségünk javítására. Beszélgetésünk előtt egy különös családi anekdotát említett, megosz­taná ezt az olvasókkal?- Nem élnék vissza a politikusi portré adta keretek lehetőségével, de tény: édesapám a születésemmel kapta vissza az életét. Értesítést kapott ugyanis, hogy Horthy Miklósnak „új katonája született" s mire a hír hallatán a Don-kanyarból ide­ért, ott megtörtént az áttörés, elpusztul­tak a kivezényelt katonák. Mindez annyit bizonyít így utólag a számomra, hogy a legszentebb emberi történet, a születés, bizony kicselezheti akár a legszörnyűbb emberi történetet, a háborút is. - H. P. A „háttérbóTa testületbe Rádi Attila, a Fidesz - MP5Z önkormányzati képvi­selője a 2006. választásokat követően lett - listá­ról bejutó - tagja a testületnek. Úgy fogalmaz: be­érett az a „háttérmunka", amelyet a közéletben a szó valódi értelmében fiatal demokrataként a rendszerváltozás idején megkezdett... Ezek szerint az önkormányzatiság létrejöttekor már a politikai élet sű­rűjében volt?- Ha nem is a sűrűjében, de részese voltam az ország története új fejezeté­nek. Az én nagykorúvá válásom való­ban a rendszerváltozás idejére esett. Utólag visszanézve talán nem is a poli­tikai értelemben vett elkötelezettség vezérelt, hanem a tenni akarás. Oly­annyira, hogy az 1990-es szabad par­lamenti választások után már a Fidesz soraiban voltam. Ősszel pedig, már az újpesti önkormányzati kampányban dolgoztam. A kampány nem várt sikert hozott, az önállóan induló újpesti Fi­desz, a második legtöbb képviselőt de­legálta a testületbe. Ezt az eredményt sikerült a legutóbbi, 2006-os választá­son megismételni. Nem tűnt túl hosszúnak ez a várako­zási idő? Mások talán már feladták volna...- Én ezt nem várakozásként éltem meg. Mindennapi munkában informa­tikusként egy hazai nagyvállalatnál, nem csak a napi kihívásoknak kell megfelelni, hanem hosszú távú ter­vekre és türelemre is szükség van. A Fidesz egy olyan közösség, ahol az el­ső pillanattól kezdve feladatokat kap­tam és bizalmat találtam. Vannak olyan képviselő társaim, akik a rend­szerváltoztatás óta folyamatosan a testület tagjai. Sok-sok beszélgetés, véleménycsere, idősebb képviselőtár­sak példája és támogatása is segített abban, hogy vállaljam a képviselői munkát. Ezért is tartom méltatlannak, ami az utolsó testületi ülésen történt, amikor is az egyebek napirendi pont­ban előterjesztve, leváltották a pénz­ügyi bizottság Fideszes elnökét. Azt megértem, hogy politikai racionalitás vagy irracionalitás (kinek-kinek né­zete szerint) mentén valakik többségi döntést hoznak, de azt méltánytalan­nak tartom, hogy Újpest szolgálatában eltöltött 17 év képviselőség és 11 év pénzügyi bizottsági elnökség után senkiben nem volt meg az erő és a bá­torság, hogy legalább egy fhondattal megköszönje Daróczi Lajos munkáját. Pedig korábban többek között polgár- mester úr is többször tanújelét adta, hogy ilyen eseteket kellő empátiával kell kezelni. Az önkormányzat gazdasági és a közbiztonsági bizottságának is tag­ja. Melyik a „testhezállóbb" Önnek?- A közbiztonság és a közlekedés te­rén Újpest ma talán minden korábbinál több kihívással áll szemben. Fontos, hogy az önkormányzat miként tudja a polgárok szubjektív biztonságérzetét növelni, és ebben meghatározó elem­nek tartom a közterületek rendjének szigorúbb betartatását. Ezért, bár je­lentős anyagi áldozatot, „befektetést" igényel a várostól, azt gondolom, hogy meg kell találnunk a lehetőségét an­nak, hogy Újpesten létrehozzuk a város önálló közterület felügyeletét. A város útjai zsúfoltak, egyre na­gyobb gondot jelent a parkolás. Mi­lyen lépéseket tart fontosnak a köz­lekedési problémák megoldása ér­dekében?-Teljes körű felmérésre van szük­ség - ez folyamatban van - és meg kell vizsgálni, hogy milyen okok vezettek a mai állapotokhoz. Újpestre komoly át­menő forgalom nehezedik az agglo­meráció felől. Olyan közlekedési rendszerterv elkészítésén, dolgozunk, amelynek pozitív hatásait rövid időn belül érzékelni lehet majd a város út­jain. Régóta visszatérő kérdés: le­gyen-e fizető parkolás Újpesten, és hol? Az önkormányzat a tervezés sza­kaszában van. Újpestiekkel beszélget­ve, a téma sokakat foglalkoztat, kósza, sokszor téves információk terjednek a közbeszédben. Talán már a döntés­előkészítés szakaszában érdemes len­ne, a lakossággal folytatott párbeszéd során kiérlelni a végleges megoldást, döntést. Van és lesz munkánk bőven.- B. K. 4

Next

/
Thumbnails
Contents