Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)
2007-03-14 / 3. szám
2007. március 14. AZ INGYENES KERÜLETI ÚJSÁG „...mintha a kilencvenes évek eleji helyzet és problémák köszönnének vissza" Beszélgetés Nagy Istvánnal, Újpest fideszes alpolgármesterével Nagy István 1990 óta tagja a képviselő-testületnek. Két korábbi, társadalmi megbízatású félciklus után a harmadik ciklusban immár folyamatosan főállású alpolgármesterként vesz részt a kerület irányításában. Szakterületeiről, a szociális, a lakás- és az egészségügyről beszélgettünk. Mit ért el Újpest az elmúlt tizenhat évben az ön keze alá tartozó ügyekben?- Mindegyik ciklusban más feladat tartozott hozzám, de a szociális, lakás- és egészségügyek felügyelete szinte mindig az én feladatom volt. Ősz óta az európai uniós ügyeket is ellátom. A tizenhat év nagy eredményének a helyi szociális rendelet időtállóságát tartom, ez 1993 óta létezik. Bár sok módosításon ment keresztül, az elvi alapjai ugyanazok. Egy ilyen rendeletnek két fontos pontja van. Az egyik, hogy legyen méltányos, a másik, hogy a szociális kiadások maradjanak meg a költségvetés keretein belül. Nos, 1992 óta soha nem léptük túl az előirányzatokat a szociális területen, a szociális kutatások pedig azt igazolják, hogy az Újpesten éló' polgárok 70%-a elégedett az önkormányzat szociális ellátórendszerével. Van valami tendencia? Több a rászorult, mint tizenhat éve?- 1992-ben többek között azért választottak meg alpolgármesternek, mert félidőben elfogyott a segélyezésre tervezett költségvetési előirányzat. Nekünk jutott a feladat, hogy - a törvényi keretek között - kialakítsuk a helyi szociális ellátó rendszert. Nehezen teljesíthető társadalmi elvárás, hogy csak a valóban rászorulók kapjanak támogatást, hiszen sokan rátelepednek a szociális ellátórendszerre. Az emberek egy másik része pedig csak akkor fordul segítségért hozzánk, amikor már mi sem tudunk segíteni. A 90-es évek elején a nagy problémát a munkanélküliség jelentette. Mivel a munkajövedelem alapvetően meghatározza egy család helyzetét, megnőtt a segélyért folyamodók száma. Ezt belátva az elsők között voltunk Budapesten, akik közhasznú foglalkoztatást vezettek be. A rendszerváltás idején az emberek nehezen tudták elfogadni, hogy megszűnőben van a paternalista, gondoskodó állam. Volt, hogy egy munkanélküli ügyfélnek közhasznú munkát ajánlottam, de azt mondta, hogy marad a segélynél. Most már kezdik elfogadni az emberek, hogy öngondoskodás nélkül nem jutnak előbbre. Most éppen az a gondunk, hogy nem tudunk elég közhasznú álláshelyet adni a jelentkezőknek. 1995-ben az új, szocialista alpolgármester az enyémnél jobb helyzet mellé kész programot is kapott. Aztán 1997 elején, amikor a ciklus második felére újra alpolgármesternek választottak, a Bokros-csomag miatt ismét válsághelyzetet örököltem. 1998 és 2002 között a szociális gondok enyhülni kezdtek. 2002 után, a Medgyessy-kormány által elkövetett hibák nyomán megint romlottak a mutatók - az ún. jóléti rendszerváltás elhibázott stratégiájának árát most kezdjük megfizetni. Nevezhetjük stabilizációnak, konvergencia-programnak vagy bárminek, ezek megszorítások. Ezért ismét válsághelyzetet látok. A megszűnő munkahelyek és vállalkozások, a munkanélküliség lesz újra a fő gond. Nyomban utána a nagycsaládosok, több gyermeket nevelők helyzete lesz a másik probléma. Az emelkedő lakásfenntartási költségek, közüzemi számlák mindenkit sújtanak. Viszont mégsem látom, hogy a gazdasági válság az emberekben a válságtudatot erősítette volna. Ami nagy baj. Olyan érzésem van, mintha a kilencvenes évek eleji helyzet, és problémák köszönnének vissza. Hogyan változott a lakáshelyzet? Mi volt a legnagyobb eredmény?- 1998 és 2002 között 250 bérlakást és ötven fecskeházi önkormányzati lakást Megmentenénk Újpestnek a Szülőotthont, de mi csak azokkal az eszközökkel élhetünk, amelyek a kezünkben vannak. építettünk. A legtöbbet az országban. A fecskeházi programban most telik le az első öt év, és örömmel tapasztaljuk, hogy az első beköltözőknek alig negyede maradt, mert a többiek időközben megoldották a lakásgondjukat. És hát ez volt a program célja. A bérlakásprogramot kevésbé tartom sikeresnek, mert meglepő módon az derült ki, hogy nincs elég igény arra, hogy a rosszabb minőségű lakásokat jobb, de magasabb bérűlakásra cseréljék. Az emberek idegenkednek a bérlakásoktól, inkább sajátot szeretnének. Ezért menet közben módosítottunk, így szanálásokra használtuk fel a lakásokat. Ennek eredménye a megújuló Árpád út, ahol az új házakban sok újpesti juthatott saját tulajdonhoz. Szóval a lakásügyekben szerintem élen jártunk. Ez persze nem elég, mert az igények sokkal nagyobbak. Hiszen mi vagyunk Budapest legfiatalabb kerülete: azok a fiatalok, akik az új lakótelepekre születtek a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek legelejéig, lassan elérik a családalapító kort. És bizony sokszor kerülök szembe azzal, hogy milyen körülmények között lakik egy-egy kisgyermekes család. Az önkormányzat pedig a kormány megszorító intézkedései miatt jó ideig nem lesz képes arra, hogy saját erejéből újabb nagyszabású lakásprogramba vágjon bele. A kórházbezárás mennyiben érinti az önkormányzatot?- A fekvőbeteg-ellátás fővárosi hatáskör. Ezek itt fővárosi fenntartású intézmények, de az önkormányzatnak nagyon jó kapcsolata van velük. A kezdetektől fogva arra törekedtem, hogy az újpesti egészségügyi ellátást, függetlenül attól, hogy két fenntartója van, egységesnek tekintsük. Ezt szolgálja a hagyománnyá váló közös Semmelweis napi ünnepség is, ahol minden, az újpestiek egészségéért dolgozó szakember munkáját illően megköszönhetjük. A Szülőotthon igazgatójától megjelent nálunk egy nyílt levél. Az intézmény újpesti lakossági közadakozásból állt fel, furcsa volna, ha a főváros záratná be - van-e bármi eszköz az önök kezében?- Van, meg is tettük. Valamennyi újpesti kórházra vonatkozóan változtatási tilalmat rendelt el a Fidesz javaslatára az önkormányzat egy testületi döntéssel. Ez azt jelenti, hogy ha ott valaki, mondjuk, irodaházat akar működtetni, ahhoz mi nem fogunk hozzájárulni. Ez azt is jelenti, hogy nem zárják be?- Nem jelenti azt. Megmentenénk Újpestnek a Szülőotthont, de mi csak azokkal az eszközökkel élhetünk, amelyek a kezünkben vannak. A minisztérium honlapján az olvasható, hogy nem számolnak az újpesti szülészet-nő- gyógyászattal, pedig január elején még a miniszteri javaslat 30 aktív ággyal számolt. A szülészeti ellátást a terv szerint átveszi a Honvéd Kórház. De az meg nem készült el. 190 ezer ember ellátása kerül veszélybe, én ezt elképesztőnek tartom. Ezek a kórházak itt voltak már 1937-ben is. Akkor is működő kórházak voltak, és a kor követelményei szerint működtették is ezeket. Tegyük hozzá rögtön azt is, hogy akkor a város lélekszáma jóval alacsonyabb volt, mint most. Nem csak az épületekben megtestesülő vagyont féltem, hanem az ott felhalmozódott tudást, tapasztalatot is. Nekem barátaim, ismerőseim dolgoznak ott. Ne felejtsük el, hogy hatvan, munkáját lelkiismerettel végző emberről is szó van, akiknek április 1-jétől nem lesz munkahelyük. Bárhogy is alakul a sorsuk, most is 4
