Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)
2007-12-21 / 21. szám
Minden elkelt a vásáron Karácsonyi vásárt rendeztek a Homoktövis utcai általános iskolában az elmúlt héten. Az iskola igazgatónője, Dalnokiné Kertész Zsuzsa mesélt az intézmény karácsonyi hagyományáról:- A Luca-napi vásárt régen, legalább tizenöt éve minden karácsony előtt megrendezzük. A napközis tanítók valamikor október közepén elkezdenek a gyerekekkel karácsonyi dísztárgyakat, emléktárgyakat és fenyőfadíszeket készíteni. Ami dísztárgy összegyűlik két hónap alatt, azt Luca-napkor a vásáron adják el egymásnak a gyerekek. Mindig vannak, akik árulnak, mások pedig izgatottan készülnek arra, hogy az adott évben társaik milyen meglepetéssel állnakelő. Lelkesen vásárolják az apró kezek által készített különlegességeket szülők és gyerekek egyaránt, de a tanároknak is rendre jut egy-két különlegesség.- Van egy lelkes apukánk, akitől minden évben kapunk fenyőfát, ennek. fejében ő árul a gyerekeknek virágokat, növényeket kedvezményes áron - mesélt a vásárról az igazgatónő. Az iskola hatalmas, öt és fél méter magas karácsonyfájára a díszeket a gyerekek készítik, de a díszítésből csak az alsó ágakon veszik ki a részüket, mivel a magasban a balesetveszély elkerülése érdekében a tanárok szorgoskodnak. A Luca-napi vásár minden évben két napos, ám az idén csupán csak egy napig tart, hiszen akkora nagy sikere volt a készített apróságoknak, hogy egy-két kivétellel fél óra alatt mindent elkapkodtak a diákok. Akik a nyitás után egy órával érkeztek, már csak üres asztalokat találtak. Talán az elmúlt tizenöt évben nem volt ilyen siker a vásáron, hiszen tavaly két nap alatt ugyan sok mindent eladtak, mégis volt, ami megmaradt az idei esztendőre. Ezúttal minden elkelt. -T. K. Növendékhangverseny Zongora, cselló, hegedű és fuvola. Ezek azok a hangszerek, amelyek a Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola decemberben tartott növendék- hangversenyén megszólaltak. S hogy miért nagy szó mindez? Ugyanis az iskola nemrégiben átadott dísztermében először lépett színpadra a hangszeres zenét tanuló diákok egy része. Ám sokkal többen vannak azok, akik az iskola falai között sajátítják el egy-egy hangszer kezelésének alapjait, melyet a későbbiekben akár mesterfokon is művelhetnek. Ők az elkövetkező hónapokban megrendezendő hangversenyeken mutatkozhatnak be. Képzésükről az iskolád ban tanító művészek, művészpedagógusok gondoskodnak. A zongoratanárok: Erdélyi László, Nagy Istvánná, Vilmányi Alexandra, Csorba Zsófia; a fuvolatanár Zalavölgyi Cecília; a hegedűtanár Nagy Harold és a gordonkatanár Borhy Györgyi. A karácsonyi hangulatban töltött közel kétórás hangversenyen többek között Mozart, Beethoven, Haydn, Bach, Schumann dallamai mellett felcsendült Bartók Béla, Farkas Ferenc, Hajdú Mihály, Sárai Tibor, Sugár Rezső, Takács Jenő egy-egy darabja. Sőt, ez az est meglepetést is tartogatott a közönség számára. Vilmányi Alexandra csembalómú'vész, az iskola zongoratanára lépett fel, aki Babits Mihály: Karácsonyi ének című versét mondta el. -SZ.J. Csendes éj A közelgő ünnepek hangulatát idézték meg ének-és zeneszóval Bécs IV. kerületének, Wiedennek Szent Erzsébetről elnevezett templomában december 12-i fellépésük alkalmával a Babits Mihály Gimnázium kamarakórusának tagjai és az Erkel Gyula Újpesti Zeneiskola hangszeres zenészei. A meghívást, amelyet az újpesti és a bécsi önkormányzat között néhány évvel ezelőtt létrejött testvérvárosi kapcsolat alapozott meg, a német kisebbségi önkormányzat támogatta és az utazást anyagilag is segítette. A diákokat várakozással telve fogadták, és a nyilvános koncert közönsége nagy tapssal jutalmazta a magyar karácsonyi dalokat, valamint a világ más táján komponált zeneműve, Bach, Praetorius, Corelli gyönyörű „örökzöld" muzsikáját. Időutazás játékországba Két fél tanévnyi időre is jutott az Újpest várossá nyilvánításának centenáriumát köszöntő rendezvényekből a Megyeri Úti Általános Iskola diákjai számára. Először a kicsik, majd a felső évfolyamosok vetélkedtek, majd tematikus kiállításon, képek segítségével jelenítették meg a régmúltat. A naptári év végére még egy időutazásra is futotta erejükből: sőt, ennek érdekében mindenki megmozdult: pincébe, padlásra mentek, dobozok mélyére hatoltak, rég elfeledett de ki nem dobott tárgyak kerültek elő a családi rejtekhelyekről. A gyerekek természetesen nemcsak a szülőket, de a nagyszülőket is bevonták, aukciós honlapon keresgéltek, így jött létre a majd száz éves, de mindenképpen régmúlt idők játékkiállítása..., avagy amivel az újpesti gyerekek játszottak - anno. Az iskolai folyosó beugrójában a kezdetek: biedermeier babasarok: játszóházzal, fából faragott bölcsővel, benne hosszú, selyemruhákba öltöztetett, porcelán hajas babákkal. A polcon mesekönyvek, a korabeli sikerkönyv: Dugó Dani a városligetben, és generációk örökéletű meséje: a Jancsi és Juliska, és a Hófehérke. Egy újabb polcon a szegényvilág játékai: kukoricacsuhéból készített babák, állatfigurák sorakoznak. Fölötte a mai kor útmutatója: így készült..., hiszen a csuhéból készült kabalafigurák, játékok ma reneszánszukat élik. A csipketerítővei beborított asztalon mozsár, cserépedény, majolika kancsó jól megfér egymás mellett. Nemcsak falun, az újpesti városi konyhában is került házi áldás és falvédő a konyhába. A piros fonállal hímzett textilen okos- Kata - fejkendős háziasszony épp a konyhaasztalt súrolja, nem nagy lelkesedéssel, de a felirat sokatmondó: A konyha rendes - az asszony csendes... Féltett kincs: a csigatésztát készítő fa alátét és „tekerő", amelyről használói joggal mondhatják: nem volt gyerekjáték a levesbetét elkészítése. A falvédőhöz új bababútor dukál, már a modern idők termékeként a konyhakredenc kicsinyített mása, kicsi kézbe való teáskészlet és kaucsuk baba a kislányok játéka. Van rózsaszínűre festett szobabútor is. A kiállítás idősávjában így eljutunk a fabölcsőtől a fröccsöntött műanyag termékekig, az új típusú bababölcsőig, a műanyag, - ámbár valamelyest fésülhető hajkoronájú babákig. Kockajáték, vár- építő-elsősorban a kisfiúknak járt. A rögtönzött konyhaasztalon, a nagyi korosztály számára kedves, régen nem látott, de el nem feledett csatos bambisüveg és kék szódásszifon díszeleg. Megelevenedik egy félszáz éves, zöldre festett iskolapaddal, kék papírba kötött füzetekkel, fából készült tolltartóval az iskolai hétköznap is. Csak az aljzat nem a bordó olajos változat-már... A játékvilágon kívüli gyűjtőmunka eredményeként 50-60 évvel ezelőtt készült, régi fényképek is a múltba kalauzolnak bennünket. Róluk iskolai osztályok, kisbabák mosolyognak ránk. A lurkók eggen piros pöttyös labdát, egyen macit ölelnek magukhoz, mi tagadás e sorok írójának is van ilyen fotója, amelynek készítője a körúti' Mosoly Albuma Fényképész Szövetkezet. (A fényképészet máig dacol az idővel, de már nem az 55-ös villamossal jutunk el oda.) Kedves családi emlék és kölcsönkapott kiállítási tárgy egy tintaceruzával írt notesz, amelyben a legfontosabb évszámok és természetesen intelmek jegyeztettek bele. Megmosolyogtató sorok: „A házasság egy jól elkészült tea: rum benne az erős férj, citrom benne az anyós, cukor benne az édes kis feleség" ugye Önökis úgy érzik: nincs új a nap alatt?... -B.K. www.ujpest.hu 17
