Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)

2007-12-21 / 21. szám

2007. december 21.

AZ INGYENES KERÜLETI ÚJSÁG

Több, mint lexikon

Vízváry Vilmos, a Könyves Kálmán Gimnázium N. J. Pro Homine öregdiák alapítványának alapító-kurátora elmondhatja magáról, hogy az egyik szeme sír, a másik meg nevet. Márpedig azért, mert két évvel ezelőtt, a gimnázium centenáriumi ünnepségsorozatára, bármenynyire is szerették volna, nem készült el a Könyves-lexikon, de az most, a karácsonyfa alá már odakerülhet. December 19-én, a Könyves Kálmán Gimnázium dísztermében, az öregdiák találkozón került az olvasó kezébe és az érdeklődés középpontjába. Igaz, a lexikonból időközben „lex" lett.- Hogyan és miként? Erről kérdeztük az elnököt, aki a kötet szerkesztője is.- Tizenkét esztendővel ezelőtt kezdődött a könyv szerkesztése. A Könyves rendezvényein, az egykori és a mindenkori diákokon keresztül vártuk azok visszajelzését, akik örömmel emlékezvén diákéletük könyvesbeli-állomására, adatlapunk kitöltésével és visszaküldésével jelezték: szívesen vennék életrajzuk lexikális ismertetését. A könyv szer- kesztó'bizottsága - Csongor Magdolna, Iványiné Konrád Gizella, Hencsei Pál, Sárossy Istvánné, Verbényi József, Fecske András és Takács Judit aionban túl az önkéntes jelentkezésen, megkereste azokat is, akik elszármaztak a városrészből, és ezáltal kiestek a figyelemkörből. S azokat is, akik azáltal olvadtak be a Könyves családba, és lettek szinte tiszteletbeli tagok, hogy munkájuk, művészetük lévén tettek az iskoláért, nem is keveset. A munka során tapasztaltuk, hogy felborulnak szerkesztési elveink, ugyanis olyan információkkal is bővültünk, amelyeket véleményünk szerint kár lenne kihagyni, legalábbis ilyen zárt helyi közösség esetében, hiszen ezek az adalékok, adomák, információk tovább

gazdagítják az egymásról alkotott képet. Átléptük a hagyományos lexikon kereteket, így lett a lexikonból /ex, azaz LexPro Homine, szabad fordításunkban: Sors az emberért, amely Babits Mihály Zsoltár férfihangra című versének alapgondolatára utal.- Az alapítvány rendszeresen jelentet meg könyveket, a Könyves-Csillagok vagy valamelyik másik sorozatába illeszkedik a mostani is?- A legújabb könyvünk egyik sorozatnak sem része, önálló kötet, amely kiegészíti és formálja a Könyves Gimnáziumról, és a tudást itt átadókról és befogadókról kialakult képet. A kötetben szereplő mintegy 1 500 szócikk „mögött" a gimnázium mindenkori társadalma 10 százalékának élete követhető nyomon. Vannak közöttük ismert személyiségek, közéleti, valamint tudós-, és művész emberek, de legtöbbjük szürke eminenciásként teszi dolgát munkahelyén, örökíti át tudását családjában. A teljességre törekvés vezetett bennünket a könyv egy további fejezetében: közreadjuk a közel 15 000 nevet tartalmazó összeállítást, amelyben a Könyves gimnázium egykori és mai diákjai, tanárai

ABC sorrendben felsorolva követik egymást, további lapokon pedig az alapítvány történetét, tevékenységét és a kapcsolatfelvétel lehetséges módozatait vázoljuk fel.- Említette, hogy 12 éves gyűjtőmunka eredménye a kötet. A széleskörű adatgyűjtés tett szükségessé ennyi időt?- Csak részben ad ez erre magyarázatot. Amikor alapítványunk egy-egy könyv szerkesztéséhez fog, „látja" a munka végét is. A lexikon valóban széles alapokra épült és szerettük volna a gimnázium száz éves fennállását méltató ünnepségsorozatra megjelentetni. Számunkra is csalódás volt, hogy nem sikerült. Mi valamennyien társadalmi megbízatásban tevékenykedünk, segítséget, támogatást is csak kérhetünk, nem követelhetünk. Bennünket is lekötött a centenáriumi rendezvénysorozat szervezése, a jubileumi tanév során így is tíz könyvünk jelent meg, és mi tagadás: kimerült a kasszánk is. Időközben elvesztettük azt a bázist is, ami a gimnázium épületében lévő folyamatos alapítványi jelenlétünk, találkozási pontunk jelentett. De ahogy szokták mondani: minden

rosszban van valami jó. Bár a szócikkek gyűjtése két évvel ezelőtt hivatalosan lezárult: sokan éppen a csúszásról értesülve éltek a lehetőséggel, és több százan most, „könyvzárta" után küldték meg adatlapjukat. Velük azonban még teljesebbé vált a könyv, amely november második felében került nyomdába. Vigasztal bennünket az a tény, ha az iskola centenáriumára nem is, de Újpest várossá nyilvánításának századik esztendejében ez a kötetünk gazdagíthatja a városrészről kialakult képet.- Hol lehet a könyvet megtekinteni, és megvásárolni?- A december 19-i könyvbemutatón örömmel adtuk végre a kezébe a kötetet minden olyan öregdiáknak, aki előfizetéssel támogatta az alapítványba könyv megjelentetése érdekében, de természetesen ez alkalommal mindenki hozzájuthatott a könyvhöz, aki eljött. A későbbiekben az Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény Berda József utca 48. szám alatti épületében, az Újpest centenáriumára az önkormányzat által megjelentetett könyvek „társaságába kerül”, és alapítványi támogatásként vásárolható meg.- Vannak-e a könyvnek támogatói?- Igen, az alapítvány önerőből és az

öregdiákok előbb említett támogatása révén - adomány, avagy az adóforintok 1 százalékos felajánlása kapcsán - rendelkezik bevétellel. De'meg kell, hogy mondjam, egyik legnagyobb támogatónk - működésünk kezdete óta - eme könyv esetében is, Újpest Önkormányzata. Alapítványunknak vannak mecénásai, olyan közéleti szerepet betöltő vállalkozók, üzletemberek, akik rendszeresen segítik céljainkat. Nélkülük nem tervezhettük volna sem a Lex Pro Homine kiadását, de a Könyves- Könyvek és más sorozatunk további folytatását sem. -B.K.

Hagyományok a Szigetiben

Az ősi paraszti kultúra, a népművészet értékei, az elmúlt 1-2 évtizedben az óvodai és az iskolai nevelésben - oktatásban széles körben jelentek meg. Sok óvodában, számos iskolában tanítanak órarendi keretekben, illetve szakköri formában népi játékokat, néptáncot, s hagyományismerettel is foglalkoznak.

így tesz a mi iskolánk, a Szigeti József Általános Iskola is. Az ünnepi kultúra részévé vált a jeles napi hagyományok felelevenítése. Teret hódított nálunk a kézműveskedés is: gyerekeink megismerkedhetnek a természetes anyagok felhasználásával, a szövés-fonás, az agyag, csuhé, gyékény, gyapjú megmunkálásának alapjaival.

Egy szép csütörtöki napon (november 29-én) a környék óvodásait hívtuk kukoricafosztásra. Jöttek is

szép számmal. Dramatikus játékkal mutattuk be ezt a népszokást. Meséltünk, daloltunk, adomákat mondtunk, tréfálkoztunk, találós kérdéseket tettünk fel. Úgy láttuk, az ovisok sok mindenre ráismertek, vidáman nevetgéltek.

A fosztót az alsós néptánc szakkör tánccal zárta. Mindenki fogyasztott a pogácsából is. Az ovisok csuhából készült babát és szitakötőt kaptak emlékül.

Azzal váltunk el, hogy tavasszal ismét összejövünk egy „lakodalmasra". Akik, ezt a régi szokást megismertették az ovisokkal: a Szigeti iskola 4. b osztályos tanulói, Andrea néni és Ági néni vezetésével. A néptánc szakkörösöket Gabi néni és Erzsi néni vezényelte.

16