Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)

2007-10-26 / 17. szám

C súnya helyen csúnya épület. Mint később kiderül, a hajdan volt IKV hajdan volt épülete alakult át étteremmé. A lakóte­lep tövében, mégis magányos távolság­ban tornyosul a kockaépület, csoda tud­ja, hogy közelítene-e felé az átutazó, ha nem ajánlják figyelmébe a helyet. De ajánlják. És bizony nem ok nélkül. Alul söntés és gyorsétkezde, felül te­kintélyes méretű, nyitott terasszá ala­kítható étterem - ez a konstrukció már önmagában felkelti az érdeklődést, szokatlan párosítás. A bó'vítést semmi más, mint a hozott anyag biztosította, egy ilyen épületre ezt s így lehet meg­valósítani. De ha már eljutottunk a be­járatig, lépjük át a küszöböt, ugyanis az étlapot tanulmányozva maga az arcpirí­tó közönségcsalogató. Ahol olyan éte­leket ajánlanak az éhezó'k figyelmébe, mint kóborlovag-tál vagy Petőfi batyu­ja, ott talán többet is letesznek az asz­talra hirtelensült épp-hogy-húsnál. A gasztronómiai alkotóműhely ere­deti gazdája és tulajdonosa Lázár Sán­dor még kisablakos bódéban kezdte a vendéglátói karrierjét, prózai főtt ku­korica és hamburger és hot-dog téma­körében. Azóta vidéki panziót vezet és a Petőfi tanya gondozását régi munka­társára, Tóth Annára bízta, aki 12 éve tisztességgel és alázattal szolgálja is a vendségek kegyeit. Na nem amolyan műkörömragasztott méhkasfrizurára lakkozott sznob fó'nökasszonyként. A vizitünk alkalmával alig volt ideje be­mutatni a birodalmát, mivel beállt a konyhába segíteni, hirtelen érkezett Járt-e Petőfi Újpesten? Nem. Legalábbis nem jegyezték fel a krónikások. Ennek ellenére itt hagyta a batyuját. Hogy mindez miként lehetséges, bárki meg­tudhatja, aki ellátogat a Petőfi tanya nevű vendéglátó komplexumba. egy éhező' turistacsoport. Azt pedig csak zárójelben jegyzi meg, hogy nem­hogy nem újpesti, de mindennap Dány-Pécel-lsaszeg útvonalon közle­kedik. Ugyanis ott él, Dányban. S itt szolgál kedves egészségünkre, Újpes­ten. Szereti a szakmáját. A különleges választékot kétszer ket­tes váltásban négy szakács látja el, mi­vel a növekvő forgalom megkívánja. A hallatlanul egyszerű gyakorlati kérdés­re, hogy miért találkozni az éttermek­ben jóformán kizárólag férfiszakáccsal, holott az ember azt gondolná, hogy a nők konkréten erre születtek, hallatla­nul egyszerű a válasz: a folyamatos te­herbírás. Nagy kondérokkal kell állan­dóan dolgozni, meg aztán szerinte a fér­fiaknak egészen különleges ízviláguk van, még ha a mama főztjére emlékezik is minden elszontyolodott férfi. Az étteremvezető asszony mindig is szerette a vendéglátást, bár a kezde­tekben gyors- és gépírást tanult ki. A saját fiának viszont, ha netán rákap az ízvarázsra, nem engedte volna, hogy vendéglátós legye. „Ez egy nehéz szakma" - intézi el az önkéntelenül formálódó kérdést röviden. Az archaikusán romantikus ételek közül a már említett Petőfi batyujára esett a választás a helyhez és stílushoz illőn, gondolván, elborongunk pohár bor mellett a lánglelkű költő rövid ívű, ám sistergő életútján, de minderre a pincér esélyt sem adott. A rendelést elektronikus noteszbe jegyezte „már a gépben is van, készítik, gyorsabb, mint állandóan a két szint közt le-fetro- hangálni" - magyarázta, álmélkodó te­kintetünket látva. Ezek után már csak egy kérdés ötlött fel önkéntelenül: ha Petőfi élne, vajon tartana-e pendrive- ot a batyujában? -HP ‘Petőfi batyuja Hozzávalók: Személyre szólóan egy-egy kara­jszelet, baconszalonna, füstölt kolbász, füstölt sajt, kovászosub­orka, só, őrölt bors, sütéshez alufólia Elkészítési mód: A karajszeleteket könnyedén kiveregetve fűszerezzük, a járulékos anyagokat ráhelyezzük a hússzeletre és óvatosan feltekerjük. Alufóliába csomagolva a sütőbe tesszük és szűk tíz percig pirulni hagyjuk. Ekkor az alufóliát levéve kettévágjuk az alkotást és a tálra helyezve, tort burgonyával tálal-

Next

/
Thumbnails
Contents