Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)

2007-09-14 / 14. szám

ÚJPESTI NAPLÓ . ÉVFOLYAM, 14. SZÁM Újpest elnevezést. Deutsch László főrab­bi mesélt a történelmi múltról.- Miután Pest csak céhek működését engedélyezte, s a céhek nem vettek be a soraikba zsidó származású iparosokat, egyedül Károlyi István felvilágosultsága engedélyezte a működésüket. Innen az „Új Pest" elnevezés eredete. De a város­nak nem csak a nagy múltú bőripari tevé­kenységet hagyta örökül a helyi zsidó­ság. A Duna partján és a Váci utat övező' ipari fontosságú területeken számtalan üzem létesült, ahol az iparosok felvirá­goztatták a környéket, de hozhatunk pél­dát a sport területéről is. Arról talán keve­sen vesznek ma már tudomást, hogy pél­dául Wolfner Lajos bó'rgyáros részt vett az UTE alapításában, Aschner Lipót pedig anyagilag is támogatta a klubot. 5 ha már az Izzónál tartunk, számtalan zsidó szak­ember működött, világhírű újításokkal erősítve Újpest hírnevét, legyen elég akár dr. Bródy Imre vegyészmérnök kripton- égó'jére emlékeztetni, az orvostudo­mányok jeles tagjairól nem is beszélve. A fent említett lehetőségeknek kö­szönhetően a város lakosságának a har­madát alkotta a zsidó közösség egészen 1944-ig. Az akkori helyzetet mi sem jel­lemzi szemléletesebben, mint Schweitzer József jelenleg nyugalmazott országos főrabbi esete, aki - nem mellesleg szin­tén újpestiként - valamilyen ügyben fel­hívta az újpesti zsinagógát, ahol egy „Ilonka" nevű csendőró'rmester vette fel a telefont közölvén: a hitközség megszűnt. A továbbiak, bár a történelem részét ké­pezik, a mai napig kihatnakaz Újpesti Zsi­dó Hitközség mindennapjaira. Örömmel vettük az újpesti önkormányzat emlék­táblájának elhelyezését a Mártírok utcá­ban, amivel hatvan év után megemlékez­nek a halálba hurcolt újpesti polgárokról. SOSE KELLETT FÉLNI Ilonka néni édesapja asztalosként dolgo­zott, édesanyja egy zöldséges- és sava­nyúságüzletet tartott fenn - 1932 óta ré­szei az újpesti piacnak. Már gyermekévei is itt teltek, bár a munkája a belvároshoz kötötte: távírászként (telefonközpontos­ként) dolgozott a Városház utcában.- A világ legszebb szakmája összeköt­tetésben lenni az egész világgal. Amikor nyugdíjas lettem, akkor álltam be ide dol­gozni, hogy ne kerüjön veszélybe az üzle­tünk, amit addig a fiam irányított, de a családé már bő ötven éve. Újpestiek voltak már a szüleim is, s ahol laktak, a háziak tartottak fenn egy zöldségüzletet itt a pia­con. Anyám addig-addig segédkezett ne­kik befűzni, eltenni otthon, hogy öregsé­gükre ráhagyták az üzletet. Egészen mást jelentett akkor a piac, mint manapság. Ha­talmas területet foglalt el, az egész tér te­le volt árusokkal, egészen a Városházáig húzódott az árusítás. Hát csak a vidéki ter­melők kocsisora kitöltötte a Templom ut- cányi szakaszt. Erre járt a 8-as villamos is, az István út, Árpád út környékéről is ren­getegen megfordultak itt, a város szíve volt, túlzás nélkül állíthatom. Más volt ré­gen az emberek közötti kapcsolat. Nagyon összetartottak, nem csak itt a piacon, de bármelyik lakóközösséget is néztük, nem bántották egymást az emberek. A Ferenc József iskola mögött egy ha­talmas, gyönyörű park volt, én a Viola ut­cai iskolából jártam oda rendszeresen, nyugodtan jöhettünk-mehettünk, sose kellett félni. A mai világból az a nyugalom és béke hiányzik. A cigányprímások járták rendszeresen a házakat, zenéltek, nótáz- tak, keresték a kenyerüket. Egy-két alka­lom után már arcra megismertek, tudták, mi a kedvencem, már maguktól játszot­ták. Az összetartozás, a szeretet, amire többet kéne figyelni, ne csak a pénz je­lentsen mindent. EGY ÚJPESTI ASZFALTFOLKLÓR 5 végül nem maradhat említés nélkül egy anekdota, amúgy kriminológiai legenda, ami a városi aszfaltfolklór része lett haj­danán, s kevesen tudják, hogy szintén új­pesti kötődésű, illetve eredetű. Történt egyszer, hogy működött az Ár­pád út 94. szám alatt egy kifőzde még va­lahol a 20-as évek táján, amelyet Kodelka Lajosné működtetett. A „Madám" még hat lányt (hm, prostituáltat) is tartott a vendégek teljes körű, messzemenően igényes kiszolgálására. Magával hozott egy jó szakácsot is, aki rendkívül kiváló házi ételeket és süteményeket készített. Hajtogatott, friss pogácsáit a „Pokol" (Árpád utcai Alpesi söröző) tulajdonosa népszerűsítette. Olyan jó szilvóriumot sehol sem lehetett kapni a környéken, mint a „Mici madám"-nál. Egyes gazdag, vidéki kereskedők különféle itallal, bor­ral, húsfélével egyenlítették ki a számlá­ikat. A madám kitartóan biztatta a kedves vendégeket a lányokkal közös kikapcso­lódás örömeinek élvezetére. Kodelkáné (Schwartz Mici) 1925-ben még a Léderer Gusztávné névre hallga­tott. Történt, hogy beleszerelmesedett Kodelka József hentesbe. A férj, aki egyébiránt csendőr főhadnagy volt, egy légyott alkalmával tetten érte őket a Tölgy utcai lakásukon. Szörnyen feldühö­dött érthető módon a látottakon és ha­ragjában azonnal agyonlőtte Kodelkát. Felesége, Mici segítségével, miután fel­darabolta a férfit, közösen igyekeztek el­rejteni a testrészeket. Igyekezetük nem járt sikerrel, rövid időn belül lebuktak. A „Léderné, mi van a kosárban? Kodelkának keze-feje lába..." kezdetű kupié sokáig szerepelt a pesti kabarék műsorán. Léderert kivégezték, az asszony tíz év múlva szabadult. Ügyvédje tanácsára né­mi „korrekcióval" hozzáment feleségül Kodelka Lajoshoz. Utána vették meg ezt a házat, ami még ma is áll. A padlásszoba beépített erkélyén nap, mint nap ott vi- háncoltak hangosan a lányok, így csalo­gatva magukhoz a férfiakat, amiért több­ször panaszkodtak a helybeliek, de a ma- dámnak ezért nem történt bántódása. Mici idős korában sem tagadta a 10 évet, sőt fűnek-fának mesélte a történetet. Az 1980-as évek elején, a kecskeméti aggok otthonában hunyt el. Itt is gyakran szi­matoltak utána az újságírók, akiket Mici asszony kiöltözve oly1 izgatottan várt, hogy a szíve már nem bírta az izgalmakat tovább. Tisztelt Újpestiek, Kedves Támogatók! Véget értek a centenáriumi Újpesti Városnapok. Mint felelős városvezetők jól eső érzéssel nyugtáztuk, hogy Önök is olyan ügynek tekintették, ami mellé érdemes odaállni, ötleteket és nem utolsósorban jelentős anyagi hozzájárulást adni. Újpest hosszú évekig az ipar és a kereskedelem fellegvára volt. Nem jöhetett volna létre a nagyipar és a nagykereskedők mellett a kisiparosok és a kiskereskedők sza­kértelme, szorgalma és eltökéltsége nélkül. Csak így lehetett rövid időn belül az első telepesek meg­jelenése után az ország negyedik legnagyobb ipari városa, az úgynevezett „kisamerika". Ha nem létezett volna már a kezdetektől a lokálpatriotizmus, a közös célért tenni akarás, nem járhatta volna be legszűkebb pátriánk ezt a fejlődési utat. Ez a cél közösségi volt, amely persze nem nélkülözte az egyéni meggondolásokat sem, hiszen ezzel lehetett megalapozni a családok anyagi biztonságát, a többgenerációnak alapot nyújtó vállalkozásokat, megélhetési lehetőségeket. így volt ez most is. Nagyon sokan az első hívó szóra támogatásukról biztosították Önkor­mányzatunkat. És ez nem bizonyult üres szólamnak. Civilszen/eztek, cégek, kereskedelmi, pénzintézeti és ipari vállalkozások nyújtottak támogatást. Ki szellemi, ki anyagi segítséget nyújtott, hogy mindan­nyian el tudjuk, közösen tölteni, tartalmas szórakozással ezt a szép néhány szeptember eleji napot. így is emlékezhettünk elődeinkre, akik nélkül Újpest nem jöhetett volna létre, akik meghatározták szellemiségét amit most már nekünk kell együtt tovább építeni. Köszönjük. Újpest, 2007. szeptember 5. Szálkái István Dr Derce Tamás alpolgármester polgármester hz Újpesti Napok támogatói: X Raiffeisen BANK baufflax VISHAY. "■NG SAGEM Terra Invest -(Európa Center), Mester Nívó Schiller PAUKER Autó Csokid flSYNERGON MESSER www.niesser.Hu © V VOLKSBANK MAGYARORSZÁG .»«»(«st. trat.» AUt. A Használtautó Iw £PII .A euröpacenter CIB BANK k&h - ®H3S •G UniCredit Bank («£ FEFO ESen a «heWsa-jc-inxtiv» COMPUTGfl Autó Újpest CIB Demizson Étterem Eurometal Erőmű Gabi Virágüzlet GE Tungsram Harangvirág Cukrászda Horváth Cukrászda Hosplnvest Jókai Patika Keserű Béla Nivelco Öreghalász Étterem Spar Magyarország Kft. www.ujpest.hu 3

Next

/
Thumbnails
Contents