Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)
2007-08-27 / Különszám
László gróf ma is kilovagol 2007 augusztusa többszörös ünnep Újpest, Fót és a nagykárolyi Károlyi család életében. Az Újpestet alapító Károlyi István gróf 210 esztendeje született, és az évforduló emlékére - Szent István napján - emléktáblát avattak a fóti kastély homlokzatán. Az ötvenév- nyi emigrációból egy bő évtizede hazatelepült Károlyi László gróffal, a „hallgatag mágnás" ükunokájával beszélgettünk. Emlékszik arra a pillanatra, amikor felnőtt fejjel először tért vissza Magyarországra?- Igen, több mint húsz évvel ezelőtt kaptam az első meghívást a Hegyközbe. Az ott lévő füzérradványi kastély mindig a család legkedveltebb épületei közé tartozott. 1936-tól kastélyszálló, majd a szocializmus éveiben tüdőszanatórium működött a falai között, de a helyi vezetés szerette volna eredeti szépségében helyreállítani. Az 1980-as évek közepén Szabó György, a Borsod-Ababúj-Zemp- lén Megyei Tanács akkori elnöke (később a Horn-kormány népjóléti minisztere) meghívására érkeztem haza. Több tárgyalási forduló után közösen előkészítettünk egy megállapodást, amelynek keretében külföldi befektetők bevonásával, mintegy tizenöt millió dollárért vállaltuk a kastély felújítását. Akkoriban nem haladhattak túl gyorsan az ügyek; közeledett a rendszerváltás. 1989-90-ben leváltották a megyei vezetést, a szerződés nem jött létre, a befektetők pedig nem vártak tovább. A nyugaton élő emigráció mennyire hitt a hazai rendszerváltásban?- Nem gondoltuk, hogy megérjük a fordulatot és a demokratikus átalakulást. Annak idején hogyan vette föl a kapcsolatot Fóttal?- 1992-ben, Angliában levelet kaptam Csáky Lászlótól, a fóti Gyermekközpont igazgatójától, hogy intézményük szeretné fölvenni Károlyi István nevét. A következő évben meghívtak a névadó ünnepségre, amelyen a Károlyi család számos külföldön élő tagja is megjelent. A rendezvényen az a megtiszteltetés érte Erzsébetet, a feleségemet, hogy felkérték, vállalja el a gyermekközpont feletti fővédnökséget. Az ünnepség után visszautaztunk Angliába, de Erzsébetet nagyon érdekelte a gyerekváros világa, és szeretett volna közvetlenül is segíteni. 1994-ben az önkormányzat és az igazgató úr felkínálta a lehetőséget, hogy költözzünk haza Fótra. Azonnal igent mondott, vagy mérlegelte az elmúlt fél évszázadban történteket?- Döntésemben a politikai tényezők nem játszottak szerepet. Számomra a legfontosabb kérdés az volt, hogy meg- oldható-e, hogy Magyarországról vezessem a cégemet. Egy tanácsadó cégem van, emellett egyszer használatos orvosi készülékek importjával foglalkozom. Egyik vállalkozásból sem kívánok nyugdíjba menni. Lényeges volt ugyanakkor - és ezt feltételként szabtam -, hogy a kastélyban teremthessünk új otthont magunknak. Az épületnek ebben a szárnyában akkoriban szövődé működött, amit aztán elköltöztettek. Végül 1995 májusában tértünk vissza, azóta béreljük ezt az épületrészt. Foton mennyi ideje jut arra, hogy hódoljon a régi kedvteléseinek?- Hazatérésünk után újraindítottam a nagy hagyományokkal rendelkező helyi lovaséletet. Angliában a military lovas sportbanjeleskedtem, díjlovagoltam, és ma sem múlik úgy el nap, hogy két-há- rom órát ne a nyeregben töltenék, és ne ugratnék Senator nevű lovammal. A vadászatról sem mondtam le, rendszeresen járom a zempléni erdőket. Nem sokkal hazatérésük után alapítványt hoztak létre a családi műemléképületek helyreállítására és a még fellelhető emlékek összegyűjtésére. Hol tartanak a munkában?- Az 1996 óta működő alapítvány egyik célja az egykori családi birtokok: Fót, Lászlótanya, Kőkapu, Füzérradvány és Nagykároly történetének feldolgozása és dokumentálása. Ennek érdekében már több kötetet is kiadtunk, és három emlékszoba létrehozásán is dolgozunk. Füzérradvány és Nagykároly mellett itt, a fóti kastélyban rendeztünk be egy galériát, amely emléktárgyak, festmények, személyes iratok segítségével mutatja be a Károlyi családban évszázadokon keresztül uralkodó szellemiséget. Szeretnénk visszakapni néhány festményt azok közül, amelyeket az édesapám a háború után letétbe helyezett a Nemzeti Galériában. Két Mun- kácsy-képet a Hadtörténeti Múzeum őriz, egy Barabás Miklós által készített Károlyi István-portré a fóti plébánián található. Ezek jó helyre kerültek, de számos neves festők által készített alkotás még nem találta meg a helyét. Nemrég megállapodtunk arról is, hogy az alapítvány - a fóti önkormányzattal közösen - átveszi a gyermekközpont kezelői jogát, és remélhetően gondos gazdája lesz a kastélynak és a parknak. Újpest mennyire áll közel a szívéhez?- Gyerekkoromban Újpest nyugalmas kisváros képét mutatta, és a munkásság mellett jelentős középosztállyal rendelkezett. Minden nap itt vezetett keresztül az utam az iskolába. Gyakran elkísértem a szüléimét a Clarisseumba, a Stephane- umba, és néha a Tungsramba, ahol Jankovich nagybátyám volt a gyár kereskedelmi igazgatója. Az 1930-as évek közepétől Dorka nevű pónimmal már én is részt vehettem a káposztásmegyeri vadászatokon. Életem első igazán szörnyű élménye, az 1944-es szőnyegbombázás is Újpesthez fűződik. Anyámmal a fóti Somlyó-hegy tetejéről, lóhátról néztük, amikor déli fél 1 -kor megjelentek az amerikai gépek. Sosem fogom elfelejteni. Először megláttuk a füstöt, és csak utána hallottuk a robbanásokat. Egész nyáron naponta kétszer, éjjel és délben hullottak a bombák. Amikora nappali tá madás véget ért, rendszeresen bementünk a városba, és segítettünk az embe reknek. Anyám azon a nyáron önkéntes ápolónőként dolgozott, a kastély egyik szárnyát felajánlotta a Burger Klinikának. Később a zempléni határszélen bujkáltunk, majd Bécsbe, a Szudéta-vidékre és Bajorországba menekültünk. Anyám a testvéreimmel később visszajött, mert apám 1949 végéig nem hagyta el az országot. Én Svájcban tanultam tovább, utána Argentínában, Chilében és Peruban dolgoztam. Végül Londonban telepedtem le. Amikor hazatértem, a káposztásmegyeri szántások helyén már lakótelep állt, és Újpest a főváros egyik kerülete lett. Károlyi István nevét utca, iskola, és hamarosan egy egész lakónegyed viseli a városrészben. Újpest őrzi a hagyományokat, és amikor meghívnak, én is szívesen részt veszek a helyi megemlékezéseken. Azt hiszem, a legjelentősebb változások akkor is bekövetkeztek volna, ha az elmúlt ötven évben a világ normális mederben halad. - ROJKÓ ANNAMÁRIA www.ujpest.hu I
