Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)
2007-08-17 / 13. szám
ÚJPESTI NAPLÓ , 13. SZÁM *Tf“r ff? Híres úiDesti ciaánuok 5 Rövidkaraj, a dobos Jónás József (dobütővel) zenekara, középen a szerző V I onulnak itt a valaha híres újpesti zenészek számról-számra: A fátyolos énekű Dudus prímás, Pipi cimbalmos, aki megeresztett mutatóujja körmével pengette ki a picci- catót, a bőgője fölé hajló Csunkó Józsi, a dűvőző karjával. Akik emlékeznek rájuk, meggondolják, hogy a csengőfrászunk orvoslói voltak ők? Mint előbb 100 évvel Patikárus Ferkó, a Bach-korszak honfibújának gyógyszerésze. Vagy a két kor közt Magyari Imre, Trianon felcsere. Olvassuk most közéjük, aki ezeket a jó újpesti muzsikusokat rossz időkben helyhez juttatta, formában tartotta és igazságot tett köztük, a tömzsi Jónás Jóskát. A Rövidkarajt. A békebeli békében a vendéglős megtalálta a muzsikusát, s ha bevált, kényeztette, mint a jó szakácsnéját. A Ototó tulaja, özv. Ott Ottóné meghallgatta az ősz oroszlán Oláh József szerzeményét, a Zúg a vihara Bakonybant, és a nótaszerző prímást nyomban szeretőjévé fogadta. Zenekarának nem is volt gondja az államosításig. Hanem akkortól a kocsmák-ven- déglők számozott vendéglátóipari egységgé lettek, tapasztalatlan üzletvezetőkkel, korrupt kerületi Vendéglátóipari Igazgatósággal, a zenészeknek Műsorirodával. A cigányok azt sem tudták, melyiket kenjék, hova delázzanak. Ekkor lépett a képbe Jónás József zupás szanitéc őrmester a bokáját összecsapva. És intézkedett, ellentmondást nem tú'rően vagy szép szóval. Hol hogyan. Én cigány vagyok, vallotta, kiviszlek a Dunára, és szomjan hozlak haza. A tekintélyéhez csak bandát kellett állítania. De nem gond. A Barakk-telepre született, a 48-as dombon együtt nyúzták a hangszereket a Csunkóval, a Kacsesszal, a Tojással, a Dagadt Lajcsival. Te füles gyerek vagy, mondta és fülemnél fogva kivezetett Ratamata bőgős malacbandájából, majd hozott más muzikális továbbszolgálókat a seregből. A Duna Cipőgyár és a Táncsics Bőrgyár báljain úgy szóltunk először, mint a katonazenekar. A fegyelem, az megvolt. Témát, Vaker Zongorista, dörrent rám, valahányszor elragadott a rögtönözhetnék. Lassan civilizálódtunk. Tánczenét, bécsi keringőt, csárdást játszottunk és az 56 előtt tilalmas dzsesszből is loptunk a műsorba. De megbecsültük magunkat, mert a gyári bálákat Újpesten, a Váci úton végesteien végig mind a Rövidkaraj szerezte. A kiemelt munkáskádereket ismerte szilvafa-korukból, ez volt tárgyalásaink másik biztosítéka. Csak egy telefon, pénz sose kellett az úrhatnám irodakukacok megvajazásához. Anyja nyolcgyerekes özvegy, mikor prímás apjukat elvitte a kivilágított mentőautó, beállt munkásnak a Wolfnerba, éjjelente meg úri házakhoz horgolt, hímzett, majd Wolfner báróéknak is addig- addig, hogy a báró felfigyelt rájuk és Attila utcai sarokházban ingyen lakásba telepítette őket a Barakkból. Anyja ott is nevelte fel mind a nyolc gyereket a Wolfner munkásának. Fegyelem a hűség is. Az én időmben az öregasszony szoknyája körül már fel felbukkantak az unokák, akiket szintén Rövidkaraj fegyelmezett. Velük éppoly keményen bánt, mint velem. Onnan tudtam, hogy a barátom. Egy-két példa a szervezéseiből. Bemész a Czutor Aladárhoz a Műsorirodára és kérsz tőle C-kategóriát magadnak. Nem muzsikálhatsz nálam azzal, hogy te rektor vagy. Lektor, szerénykedtem. Mindegy, legyintett. Engem büntetnek. Ha zongorához ültet, eljátszod neki, hogy Vásárhelyi sétatéren Béla cigány muzsikál. A Béla cigány volt a Czutor apja, értettél? De mennyire. Főiskolás koromban életmentőm volt a báli tiszteletdíj a jeles- ségi ösztöndíj mellé. Meg a rodázás: amit rendelt nótákért külön a zsebünkbe csúsztatott a kedves vendég. Ezektől lektor koromra sem tekintettem el. A C-kate- góriához elég lett végül, hogy Czutor kiejtette a Fészek tagsági kártyámat személyimből. Akadtak sznobok is a korruptak közt. Másik példa az újpesti vendéglátóipari igazgató, a Katonapolitikai Osztály hajdani helyettes vezetője, aki parancsnokát, Sólyom Lászlót jutatta bitóra öt tábornoktársával, míg őt magát is el nem ítélték a folyamatossá vált Rajk pörben. Katonadolog. 8 év börtön után, vendéglátóipari igazgatóvá rehabillentették Újpesten. Jött is rendet vágni. Ami azonban Rövidkaraj rendjével ellenkezett. Nagy lóló, avatott be első beszélgetésükbe. Ilyenekkel dolgozol a kiadódban, te értesz a nyelvükön. Ezzel rám osztotta Kardos Györgyöt. Meg is értettük egymást a bitanggal. Egyszer támadt koccanásom vele, de Rövidkaraj utasított: Tegyél csajt alája! Parancs az parancs, teljesítettem és a nóta zavartalanul szólt a Ototóná, a Dióba, a Petzzsigáná, a Brunóná. Más kérdés, hogy Kardos Györgyöt örök időkre nem sikerült magunkhoz édesíteni. 56-ban visszahúzta a szíve az ávóhoz. Onnan a Magvető Igazgatói székébe katapultált. A rend kedvéért Íróasztali fiókjában tartotta szolgálati fegyverét, de azzal előszóra fia, majd ő végezte ki magát a világból. Rend meg azóta se lett. Bezzeg ha Kádár elvtárs élne! Hát még Rákosi pajtás! Témát, Vaker Zongorista, intem most már magamat. Rövidkaraj a Duna Cipőgyártámogatásával megszervezte és utaztatta a rajkókat, amint a képen látható, hiszen annyi volt a tehetséges cigány gyerek és oly kevés a lehetséges vendéglátóipari egység. Aztán 56-ban hálából bújtatta a Duna Cipőgyár igazgatóját, aki viszonzásul elbocsátotta a Dunában tanult tímárt és villanyszerelőt. Partra vetett hal lett a hűségének gyára nélkül. Annyit a szervezői készségéből azért eltanultam, hogy benyomtam az Édesipari Tröszthöz térmesternek. Elemében volt, 40 teherautónak parancsolt. 6 busz hozta Megyerre a gyászoló kollégáit, amikor Lehullott a rezgőnyárfa aranyszínű levele. Cigány csak egy szál húzta, az is szegkovács. Mutassad. Melyik az ellenséged! Majd én kibékítlek vele! Ilyeneket szólt és tett. De jó hasznát vennénk ma!- BART05TIBOR Újpesti Rajkó Zenekar a Ságvári Kultúrházban (Polgár Centrum, Árpád út 66.) www.ujpest.hu 13
