Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)
2007-08-03 / 12. szám
Hittel, lapáttal és ecsettel A sportlexikonokat bújva hiába keresnénk az újpesti Kassai-Farkas András nevét. Ő ugyanis eredeti nevén, Farkas Imreként érte el a sportsikereit. A krónikákban a régi neve mellett azonban két olimpiai bronzérem is megtalálható. Tsrnaszkéítt kezdte, sztár, «szóként jeleskedett. Nem bánts meg, hogy végül a kentilapatnál kötött ki?- Nem. Tornászként kezdtem a Vasasban. Köröndi Ferenc (az olimpiai bajnok Köröndi Margit édesapja) irányította az edzéseimet, de hamar rájöttem, hogy ez a sportág nem nekem való. A tornászpályafutásom befejezésében közrejátszott az is, hogy egy alkalommal szemtanúja voltam egy sporttársam balesetének - leesett a nyújtóról -, melytől kezdve állandó félelem gyötört, hogy velem is megtörténhet hasonló baleset, s mivel így esélyem sem volt a szerekkel való megbarátkozásra, abbahagytam a tornát. Késó'bb megtanultam úszni, majd versenyezni kezdtem, azonban az akkori Kossuth Lajos Közgazdasági Technikumban több olyan osztálytársam is volt, aki akkor már a Honvédban kajakozott. Többszöri unszolás után egyszer engem is sikerült lecsábítaniuk a Dunára. A sportág varázsa már első alkalommal megragadott, ám a társaimmal ellentétben én a kenuzást választottam. Versenyhajókban térdelve aztán szép sikereket értem el, az elsőt alig másfél évnyi kenuzást követően. Mészáros Lajossal párban 500 méteren ifjúsági magyar bajnoki címet nyertem. A felnőttek között az első párom Hunics József volt. Vele 1955-ben a hazai kajak-kenu sportban a nagyon jelentősnek számító (Margitsziget) szigetkerülő versenyt nyertem meg - ezt a versenyt minden évben május 1-jén rendezték -, és ennek hatására be is hívtak bennünket a válogatott keretbe.- Igen-igen. Mindkettő sokszor eszembe jut. Kenus pályafutásom Blahó Kálmán irányításával kezdődött. A Melbourne-i olimpia előtt a C2-esek között nem túlzás, mi - Hunics Józseffel párban - voltunk a legerősebbek. Az olimpia évében 500, 1000 és 10000 méteren is magyar bajnokságot nyertünk. Aztán jöttek az ismert események: itthon kitört a forradalom, mi nem jutottunk edzéslehetőséghez, a kiutazásunk is rendkívül fárasztó volt, ráadásul az itthoni hírek teljesen elbizonytalanítottak bennünket. A magyar sportvezetők a fenti körülmények ellenére a hosszú 10000 méteres távra neveztek bennünket, holott az 1000 méteres távon 8 másodperccel jobbak voltunk az aranyérmes román párosnál. Az akkori leghosszabb evezős távon - mely akkor szerepelt utoljára a nyári olimpiai játékokon - nemcsak az erő, hanem a kitartás is dominált, mi pedig edzés híján elfáradtunk, de még így is harmadikok lettünk. Négy év múlva, 1960-ban ismét drámai volt a helyzet. Akkor már nem Hunics Jóskával, hanem Törő Andrással alkottunk egy párt. Jó formában kerültünk ki a római olimpiára, ahol 1000 méteren szintén kiválóan - az előfutamot toronymagasan megnyerve - meneteltünk a döntőig. A verseny egyik esélyesei voltunk, ám a győzelmi reményeinkről már a rajt pillanatában le kellett mondanunk. Az indító - egy olasz fiatalember- ugyanis a rajtot követően nem engedte el időben a hajónkat, így beragadtunk, és ezt a hátrányunkat a táv végéig már nem is tudtuk ledolgozni. Megjegyzem, hogy akkoriban még nem volt startgép, kézzel fogták a hajókat. Bár csak centiméterekkel maradtunk le a második helyen végzett olasz duó mögött, végül ismét bronzérmesek lettünk. (Az élet furcsasága, hogy azt az olasz egységet Farkas Imre korábbi edzője, Blahó Kálmán készítette fel az olimpiára. - A szerk.) A két olimpia után renéteréi fiatalos, stmd&sse 25 évese« fejezte be a sportpáfyafstását. Ezt követően fesfpn alakult az élete?- 1964-ben szereztem meg az edzői oklevelet a Testnevelési Főiskolán, egy darabig edzősködtem, ám nem sokáig dolgoztam ezen a területen - az utolsó klubom az MTK volt -, szép lassan átpártoltam a lapáttól a festészethez. Több kiállítást is rendeztem már, műveim közül többet - zsűrizés után - különféle díjakkal elismertek. Kiváló sportolói címmel és állami kitüntetésként a Köztársasági Érdemrend Kiskereszt címmel jutalmaztak meg. Tiszteletbeli tagja vagyok a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának. A családommal negyedik generációs újpestiek vagyunk. A nevvaftoztaíasinak háttéréről is kérdezhetek?- Az őseim a Felvidékről származtak, a tragikus trianoni szerződés kényszerítette őket a szülőföldjük elhagyására. Az irántuk való tiszteletből vettem vissza az ősi Kassai-Farkas családnevet. Rengeteg kepe! festett már. alkotása? több lÉSitásoR is szerepeltek, időközben az ELTí rrúvesrí szakát is ehre gelte , am életeden az egyik leg- jelerítssebfi váltsás a ?3-es evek középárt teteti.- Bár a Felvidékről származunk, nem vallásos családban nevelkedtem. A szüleimmel csak elvétve jártunk templomba. Aktív sportolóként nem volt időm és lehetőségem a hitéletre. Miután 1960-ban megházasodtam, a feleségemmel már gyakrabban eljártam istentiszteletekre. 1975-ben egy ismerősünk elvitt egy pünkösdi történelmi kisegyházba, ahol újjászülettem. Teológiai tanulmányokat folytattam, azóta pünkösdi lelkészként szolgálom az Urat és az embereket. Beszélgetésünknek azonban van egy fontos aktualitása is.- Januártól kezdve egykori sporttársaimmal, művészbarátaimmal és ismerőseimmel létrehoztunk egy újpesti klubot. A történet persze egy kicsit régebbre nyúlik vissza. 1995-ben ugyanis a feleségemmel bejegyeztettük a Magyar Keresztény Misszió közalapítványt, majd néhány évvel később felvettem a kapcsolatot a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkárával, Jakabháziné dr. Mező Máriával, illetve a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának elnökével, Dömötör Zoltánnal. Az ő segítségükkel indítottuk útjára ezt az új klubot, amely július elején alakult meg az Ady Endre Művelődési Központban. A „Halhatatlanok" Olimpiai Baráti Kör névre keresztelt esemény azonban nem az első alkalom volt, amikor sportbarátok, művészek és érdeklődők találkozhatunk egymással, illetve a meghívott előadóval. Január óta ugyanis minden hónap első szombatján összejövünk az Adyban. Korábbi vendégünk volt ezen a rendezvényen a sokak által ismert és tisztelt öttusázó, az olimpiai bajnok Balczó András is. A július 7-i eseményen Lányi Zsolt, az UTE társadalmi elnöke köszöntötte a résztvevőket, a főelőadó pedig a már említett Jakabháziné dr. Mező Mária, a MOA főtitkára volt. -RIERSCH TAMÁS 14
