Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)

2007-05-11 / 7. szám

A ringben ünnepel az olimpiai bajnok Növényi Norbert ötvenéves »#,.1 2007. május li. Növényi Norbert az Újpesti Dózsa színeiben szerezte olimpiai elsősé­gét. A kiváló birkózó 1975 és 1980 között volt a IV. kerületi klub spor­tolója. A Dózsával, illetve későbbi klubjával, a Bp. Spartacusszal hét bajnoki címet, illetve az olimpiai elsőség mellett 1979-ben világ- és Európa-bajnoki ezüst-, 1983-ban pedig világbajnoki bronzérmet szer­zett birkózó május 15-én az ötvenedik születésnapját ünnepli. Nagy buli lesz?- Dehogy. Nem szoktam a születésnap­jaimnak nagy feneket keríteni, ám most a programom is olyan sűrű, hogy május vége előtt biztos nem érek rá az elmúlt félévszázadomon elmélkedni. Május 19-én ugyanis első Kl-es mér­kőzésemre kerül majd sor, és addig nem szabad kiesnem a ritmusból. Meddig lehet egy sportolónak edzésben maradnia?- Hogy általában meddig, az igénytől és vérmérséklettől, no meg persze a sérülésektől is függ. Arra már jobban tudok felelni, hogy én meddig tudok edzésben maradni. Addig, amíg a szer­vezetem bírja és igényli a rendszeres munkát. És egyelőre igényli. Ezért minden szabadidőmet mozgással töl­töm. Sokat edzem a Megyeri úti birkó­zócsarnokban, de lejárok a Spari birkó­zótermébe is. Hetente 2-3 alkalommal biztos mozgásban vagyok. 2004-ben még versenyen is elindult. Azóta nem érzi hiányát a versenyek­nek?- Nem. 2004-ben két versenyen is sző­nyegre léptem. A Ganz-kupán (felnőtt válogatón) második lettem, aztán a ma­gyar bajnokságon megsérültem, és visz- szaléptem. A helyzetet, a kort tudomásul kell venni. Masters szinten pedig nem akarok birkózni. De ahogy mondtam, így sem hiányzik a versenyhelyzet az életem­ből, hiszen nemsokáa Kl-es mérkőzésen kell majd a szoritóba lépnem. A sportpályafutása sikerekkel volt teli, hisz birkózásban olimpiát nyert (Moszkva, 1980), mig második sportágában, kitk-boxban 1987- ben Európa-bajnokságot, egy évvel később pedig világbajnokságot nyert. De nem kerültek e! a kudar­cok sem...- A kudarc épp úgy hozzátartozik egy sportoló pályafutásához, mint a siker. Ez alól én sem vagyok kivétel. 1976- ban - már újpesti birkózóként - junior világbajnokságot nyertem Las Vegas­ban, majd egy évvel később Kievben a Belügyi Szpartakiádon is nyertem. Ezek után tagja lettem a bombaerős magyar birkózóválögatottnak, és 1979-ben ki­jutottam a San Diego-i világbajnok­ságra, ahol viszont a döntőben a svéd Anderssontól egyetlen apró pontocs­kával kikaptam. Egy mindig győzni akaró sportoló számára mi ez, ha nem kudarc. Az 1980-as olimpia tényleg pályafutásom csúcsa volt, de nem biz­tos, hogy egyetlen csúcsa lett volna. Ám, az ismert politikai döntésnek kö­szönhetően nem volt lehetőségem Los Angelesben (1984) ismételni. Az olim­piai bojkott akkora kudarc volt, hogy abbahagytam a pályafutásomat. Még két héttel az utazásunk előtt úgy volt, hogy menni fogunk. Az az év erről szólt. 11 hónapból tizet edzőtáborban töltöt­tünk. Nekem akkor született a kislá­nyom, aki amikorhazamentem, nem is­mert meg, és sírt, ha föléhajoltam. Csa­lódás volt a számomra az is, hogy a moszkvai diadal után Újpestről a Spariba igazoltam. A lila-fehér klub ugyanis nem tudott fizetést adni. Mint később kiderült, az édesapám által ala­pított Kőér utcai birkózószakosztály sem tudott támogatást biztosítani. De Barcelonában ismét szőnyegre lépett?- A nyolcvanas évek második felében kick-boxoltam, majd 90-ben egy litván edző segítségével belekóstoltam a pankrációba. A mozgás meg olyan jól ment, hogy úgy gondoltam, néhány birkózóversenyen is elindulok. Elkezd­tem edzeni, majd sorra nyertem a válo­gatókat, melynek eredményeképpen 35 évesen ismét az olimpiai küldöttség tagja lettem. Sajnos a barcelonai sze­replésemet sok minden befolyásolta: nem volt itthon a súlycsoportomnak megfelelő edzőpartner, a mérkőzések előtt véletlenül néhány versenyzővel bezártak engem egy légkondicionáló nélküli autóbuszba, a lényeg, hogy vé­gül 7. lettem. Nem tagadom, számomra ez a szereplés is csalódás volt. Az élsportban gyakori, hogy a ver­senyzői pályafutást követően a film­vásznon kamatoztatják képességei­ket. lohnny Weissmuller, Bud Spencer, Dennis Rodman után itthon ön és Kokó erre a legjobb példa.- Köszönöm, hogy az említett úriembe­rekkel egy lapon említ. Mint ahogy az is megtisztelő, ha a rendezők rám osztanak egy szerepet. A debütálásom a Szeszé­lyes évszakokban volt 1983-ban. Azóta számos filmben - Vörös Zsaru Arnold Schwarzeneggerrel 1988-ban, Az alki­mista és a szűz, a Zimmer Feri, a Magyar Vándor, az Üvegtigris és a Taxidermia cí­mű filmekben - szerepet kaptam, és ma is rendszeresen játszom a Jóban rossz­ban című sorozatban, de legbüszkébb mindenképpen a színházi szerepeimre vagyok, A Gór Nagy Mária Színitanoda növendékeként játszottam a nagysikerű Hair-ben és Greese-ben, később pedig Gorkij Éjjeli menedékhelyében, Strind­berg Az apa című drámájában, vagy leg­utóbb az Új Színházban A vadászgörény című darabban. A tervek között szerepel egy igazi színpadi kihívás, a Pilisi pas­siójátékban ugyanis én alakítanám az egyik tanítvány szerepét. És alakulóban van egy másik terv is, egy igazi újpesti történet. Farkas József, a klub ökölvívó­szakosztályának vezetőedzője közismer­ten kiváló írói, költői vénával rendelke­zik. Az ő legújabb színdarabjában is jut­hat rám egy szerep. Egyszóval, nem unatkozom, s arra kérdésére, hogy mi­ként emlékszem vissza a mögöttem levő öt évtizedre, röviden így tudok felelni: nagyon gyorsan elszállt.- RIERSCH TAMÁS 1980. augusztusában a 145 olimpiai bizottság közül 81 küldte el csapatát Moszkvába, a XXII. nyári olimpiai já­tékokra. Közülük tiltakozásul többen nem saját nemzeti lobogójukkal, ha­nem a NOB zászlajával vonultak a nyitóünnepségen. Magyarország, mint a szocialista blokk tagja, ter­mészetesen ott volt a szovjet fővá­rosban, és hét arany-, tíz ezüst-, va­lamint tizenöt bronzérmet szereztek a versenyzőink. Kötöttfogású birkó­zóinknak két arany is termett. Előbb a fiatal, mindössze 21 éves Növényi Norbert ért a csúcsra. Az egész soro­zatban nehéz dolga volt, az elődön­tőben várta az igazi nagy ellenfél a verhetetlennek tartott szovjet Köni­gin. A magyar már az első menetben 5-2-re vezetett, a második után 7-4 volt az állás. Az utolsó harmadban okosan fékezte Kanigint, és követ­kezhetett a döntőben a román Dicu. Bár már a pontozásos vereség is elég lett volna a végső sikerhez, Növényi erről hallani sem akart. Lerohanásos támadásokkal őrölte fel ellenfelét, kilenc perc elteltével az ő kezét emelték a magasba. Örömtánca mindenkinek feledhetetlen marad. A bíró a kötöttfogás olimpiai bajnoka­ként emelte magasba Norbi karját, aki előbb térdre rogyott, majd a ma­gasba ugrott. Megcsókolta ellenfe­lét, a bírót, az ellenfél edzőjét, a pontozóbírót, azután rohant - egye­nesen dr. Hegedűs kapitány felé. Nyakába ugrott és sírva-nevetve ki­abálta: „Én vagyok a bajnok, Csaba! Olimpiai bajnok vagyok? Igen! Érted ezt?" 22

Next

/
Thumbnails
Contents