Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)
2007-04-27 / 6. szám
CTCTRPÍTmT N G Y E N E S KERÜLET ZÖ07. április 27. Nincs újpesti, akit ne szólítana meg Augusztusban kerül a nagyközönség elé az a művelődéstörténeti tanulmányokból álló kötet, amelyet az önkormányzat ad ki az újpesti centenáriumra. A kötet szerkesztésére dr. Estók János történészt, az ELTE BTK tanárát, számos önálló kötet és tanulmány íróját, könyvek, tudományos folyóiratok szerkesztőjét kérték fel. Melyik témakör érdeklődői találják majd a legtöbb érdekességet a könyvben?- A kötet, amely az Újpest. A 100 éves város címet kapta, az életnek arról a sokszínűségéről szól, ami Újpestet az elmúlt száz évben jellemezte. Emberekről, gazdaságról, utcákról, épületekről, kultúráról, benne színházról és irodalomról vagy éppen a sportról. Kitér a kötet az egyházakra, a nevezetes épületekre, az utcanevekre, vagyis mindarról a világról mesél, mesél szakszerűen, amely körülvette és körülveszi az itt élő embereket. Újpestről adtak már ki monográfiát, igaz?- Egy várostörténeti monográfiát többéves felkészülés után lehet megírni. Olyan nagy népességszámú, gazdag kultúrájú, igen nagy ipari-kereskedelmi bázisra alapozó városra, mint amilyen Újpest - bármilyen rövidke is történelmi léptékkel mérve az az idő, amit megtett idáig - különösen igaz ez. És csak aztán következhetne a feldolgozás. Az 1930-as évek elején Ugró Gyula a Várostörténeti monográfiák sorozatban évekig tartó munkával máig forrásértékkel bíró könyvet írt. Ő 1831-től 1930-ig foglalta össze a város történetét. Nekünk a kezdetektől kellene 2007-ig megtenni ezt. Születtek persze az elmúlt évtizedekben is mára sok szempontból idejét múlt részösszefoglalások, de a primer forrásokra alapozó, korszerű történeti városmonográfia még hiányzik. A jelen kötet azt nem pótolhatja. Viszont jó forrása lehet majd egyszer.- Mindannyian ebben reménykedünk. Addig is: rá fognak világítani a tanulmányok Újpest múltjának olyan mozzanataira, amelyek megírás után kiáltanak. Bizonyosan történészek, újpesti helytörténet-kutatók, egyetemek szakdolgozói fogják megírni a hiányzó fejezeteket. Mekkora szerzői gárdával dolgozott?- Negyvenhárom szerző tollából származnak az írások. Olyan munkatársakat kértünk föl, akik már foglalkoztak a kiszemelt témákkal. Fontosnak tartom elmondani, hogy teret adtunk annak a fiatal generációnak is, amely láthatóan elkötelezett a helytörténeti kutatás mellett. A tanulmányok közt vannak olyanok, amelyek átdolgozva látnak napvilágot. Kivételesen, amikor a korábban irt összegzést máig nem haladták meg, előfordul szó szerinti másodközlés. Minden témára megvolt a megfelelő szerző?- Remélem, a szerzők névsorából, a könyv színvonalas tanulmányaiból ki fog derülni, hogy olyan emberek írták azokat, akik egyrészt elismert szakemberek, másrészt elkötelezettek a város iránt. A szerzők mindegyikét nem sorolhatom most fel, de néhány név ízelítőül: a történészek, jogtörténészek közül Buda Attila, Kőrös András, Kubinyi András, Mezey Barna, Rainer M. János és Sipos András; az irodalomtörténészek köréből Sipos Lajos, Valachi Anna; a gazdaság világáról írt Kadlecovits Géza, Gábriel Tibor; családtörténetről Hirmann László. Fontos volt, hogy jól álljon össze a szerzői csapat, hiszen a jubileumi kötet valójában igényes és színes tanulmánycsokor, és nem várostörténeti monográfia. A szerzők hozták az ötletet?- Nem, a tanulmánykötet tematikáját én dolgoztam ki, engem kért föl Derce Tamás polgármester, az önkormányzat a kötet szerkesztésére. Végiggondoltam, hogyan lehet a rendelkezésünkre álló rövid idő alatt érdekes, ugyanakkor szakszerű és a centenárium ünnepélyességéhez igazodó kötetet alkotni. Köszönet illeti azokat a kollégákat, akik hajlandóak részt venni ebben a feszített ütemű munkában. A szerzők nagy száma és a rövidke idő ugyanis rigorózus szerkesztői magatartást igényelt. Az ismeretterjesztő tanulmányok jellegüknél fogva közérthetőbbek és nagyobb olvasótábort vonzanak. De ez önmagában támaszt-e egy nagyobb keresletet? Vagy csak a szokásos, a galériajáró újpesti értelmiség fog érdeklődni a könyv iránt?- Szerintem nincsen újpesti polgár, aki ne érezhetné megszólítva magát a könyv által. Nem szeretném most részletezni tanulmányokat, csak kiragadok néhány témát közülük: írunk például az újpesti utcanevekről. Csokorba szedve tulajdonságaikat, a változások történetét; aki Újpesten lakik, rá fog ismerni a saját utcájára. Az újpestiek munkába sietve naponta haladnak el úgy épületek mellett, hogy meg sem nézik őket figyelmesen - itthon jellemzően periférikusán látunk, és csak turistaként csodálkozunk rá a szobrokra, a szép épületekre. Épített örökségünkre, terekre, épületekre, szobrokra is felhívjuk a figyelmet a kötetben. A sok képpel illusztrált kiadványban szó esik arról, hogy miért érzi magát jól vagy éppen rosszul az ember szőkébb lakókörnyezetében, mondjuk, a Szent István téren vagy a lakótelepeken? Sokak ismerhetnek rá az írásokból régi iskolájukra, mások feleke- zeteikre, hitéleti közösségeikre. Újpest hagyományosan ipari település, generációkat foglalkoztatnak az itteni gyárak. Ki tudná megmondani, hány ezer újpesti lesz érintett azokban a tanulmányokban, amelyek a bőriparról, a textiliparról, a Chinoinról vagy a Tungsramról szólnak? Egy újpesti ember számára ez a kötet nagyon sokat fog adni, és én hiszek benne, hogy forgatni is fogják. - SZB A következő számokban az Újpesti Napló is részleteket közöl a megjelenés alatt álló tanulmánykötet anyagaiból. Szeretnénk ezt megköszönni a szerkesztőnek és a szerzőknek. Az első tanulmányrészletet (Valachi Anna tollából) all. oldalon találják. 14
