Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)
2007-04-27 / 6. szám
ÚJPESTI NAPLÓ ÉVFOLYAM entenarmm Újpest A művelődés házai Kis-Amerikától New-Pestig Részletek Valachi Anna tanulmányából Szokatlan csillagállás jellemezhette Magyarországon a huszadik század első évtizedét, hiszen ez idő tájt bontakoztak ki - elsősorban a fővárosban és környékén - a modern életérzéstől áthatott szellemi mozgalmak. 1908. január elsejétől jelent meg kéthetente az akadémisa és a provinciális irodalomnak hadat üzenő, újító szellemű Nyugat folyóirat, mely a benne publikáló, Újpesten élő és alkotó írók, költők, képzőművészek nevét is országosan ismertté tette, s fontos szerepet játszott a művelt, kritikus szellemű olvasóközönség kiformálásában, amely a valóság ihlette művekben önmagára és környezetére is ráismerhetett. (...) E leinte a fogadók, a kávémérések, a kiskocsmák voltak a társasélet fő színterei: azonos helyen lehetett hozzájutni a testi és a szellemi táplálékhoz. (...) A századelőn az újságok, folyóiratok többségét kávéházakban szerkesztették - így a szellemi törekvésekben is megnyilvánulhatott az Ady-fogalmazta komplex emberi hajtóerő': „éhe kenyérnek, Szónak, Szépnek". Az Újpesti Munkásképző Egylet tagjai például - 1889-től egészen 1909-ig, a Munkásotthon ünnepélyes fölavatásáig - a Kakas vendéglő' helyiségében tartották összejöveteleiket. (...) A szellemi sokféleség a kiéleződő érdekellentétek korában óhatatlanul világnézeti konfliktusokhoz, megosztottsághoz vezetett. (...) Kezdettől fogva karakteresen elhatárolódtak egymástól az eszmei frontvonalak. Dr. Gerber Alajos fogorvos, hitoktató - akinek édesapja alapító elnöke volt az Újpesti Katolikus Legényegyletnek és társszerkesztője a Katolikus Élet című folyóiratnak - világosan megkülönböztette a kétféle iparosmentalitást, amely a munkásság politikai harcaiban is megnyilvánult. A jámbor-jótékony szellemiségű Kolping-mozgalom alapítója szerint „a proletáröntudat élesztése helyett inkább a szakmai és lelki felkészültséget kell előtérbe helyezni. Érdekes véletlen, hogy 1849- ben, Kölnben, amikor Kolping néhány legény előtt meghirdette mozgalmát, ugyanaznap a város másik részében Marx bontotta ki a szociáldemokrata munkásmozgalom zászlaját; az egyik a lélek felsőbbrendűségével, míg a másik osztályharccal akarta célját elérni." (...) A háborút túlélő nemzedékeket eltöltő eufória és az újrakezdés mámora nem ellensúlyozhatta a kifosztott, fedél nélkül maradt emberek mindennapi létbizonytalanságát, s nem enyhíthette az örökös éhezés kínját. Újpest vaga- bund költője, Berda József - akinek 1945 októberében tévesen halálhírét keltették (összetévesztve őt neve és ruhája alapján egy autóbaleset áldozatával) - egy hónappal örvendetes „feltámadása" után arra kényszerült, hogy apróhirdetésben egy liter bor áráért kínálja a gyűjtőknek egy-egy verse kéziratát. „Vendéglősök, korcsmárosok is jelentkezhetnek" - adott tippeket a hirdető, aki életvitelében és ideáiban továbbra is ragaszkodott a háború előtti kávéházi kultúra hagyományaihoz, a gasztronómia és a szellem társításához. (...) De a küszöbön álló, orwelli új világ vastörvényei nemcsak a Berdához hasonló színes egyéniségeket nyomorították meg, hanem a művelődés jellegét és intézményrendszerét is alapvetően átformálták. (...) A „sötét" ötvenes években, a felülről irányított kultúra korában is akadtak nagy egyéniségek, akik csillapíthatatlan szellemi éhséget idéztek elő másokban, s akiket egyszemélyes intézményként tart számon a kollektív emlékezet. Kulin György, a világhírű csillagász, aki - miután a diktatúra megfosztotta a gellérthegyi Uránia csillagvizsgáló igazgatói állásától - 1949-től négy éven át óraadó tanárként fizikát oktatott a Könyves Kálmán Gimnáziumban. Már a „száműzetés" első esztendejében megfogalmazódott benne az elhatározás: „Az iskolából kikerülő minden fiatal legalább annyit lásson a távcsövön át az égboltból, amennyit Galilei látott." Életre hívta az amatőr-csillagász mozgalmat, s valóban új távlatokat nyitott tanítványai előtt, amikor Orgoványi Jánossal, a legendás távcsőépítővel közösen, csillagvizsgálót állított föl a gimnázium tetején. Az Európában is egyedülálló obszervatórium 1955-ben készült el - akkortájt, amikortól a mindaddig cammogó történelmi idő érezhetően sebességet váltott. (...) Azoknak, akik az 1990-es társadalmi rendszerváltozás után születtek, talán ennek az újpesti obszervatóriumnak a sorsa példázhatja leglátványosabban az elmúlt fél évszázad művelődéstörténetének tipikus változásait. A világmindenséggel nap mint nap szembesülő fiatalokból időközben olyan felnőttek váltak, akiket a tudományos kíváncsiság hajtóereje sok minden iránt fogékonnyá, igényesen művelődő emberekké formált: akik távlatosabban fogják föl az életet másoknál; akik nem csak „fogyasztják", hanem tovább alakítják és aktívan „újratermelik" az elődöktől kapott kultúrát. (...) Akár csillagtávolságból, akár közvetlen közelről vizsgálódunk Újpesten, kétségünk sem lehet afelől, hogy az idő és a tér nem választja el, inkább összeköti azokat, akik egyazon hosz- szúsági és szélességi fokon élnek (éltek vagy élni fognak). A százéves város kulturális ihlető szerepe ma is tagadhatatlan. Bővebben: bStp:ZVimkXsmsL&a’'‘MtéiíMmt?múex.phs?ií*9$0 VALACHI ANNA Újpesti születésű, Déry Tibor-díjas író, irodalomtörténész 1970-2001 között újságíró, szerkesztő 1977: magyar-népművelés szakos diplomát szerez az ELTÉ-n 1983: bölcsészdoktor 1999: az irodalomtudomány kandidátusa 2003: főiskolai tanár 2006-ig a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karán tanít Férje: Horváth Dávid Balogh Rudolf-díjas fotóművész; két egyetemista fiukkal Káposztásmegyeren élnek Tizenegy önálló kötetet publikált www.ujpest.hu 11
