Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)
2006-10-26 / 20. (350.) szám
10 'íMji'JI PEST 2006. október 26. „1956 forradalmának utóélete fájdalmasan keserű volt, és még ma is az...” Folytatás a 9. oldalról Azok, akik szabadulásukat követően is másod- osztályú polgárai voltak e hazának, mert piszkos ellenforradalmárok, reakciós elemek voltak. Azok, akik saját foglalkozásukat nem űzhették, mert piszkos ellenforradalmárok, reakciós elemek voltak. Azok, akik rendes lakást nem kaphattak, csak egy odúnak nevezett lu- kat, mert piszkos ellenforradalmárok, reakciós elemek voltak. Azok, akiknek pettyes mivoltukat még gyerekeik is megszenvedték, mert piszkos ellenforradalmárok, reakciós elemek, az imperializmus ügynökei voltakba nép ellenségei. Azért, mert akár az életüket is készek voltak a magyar nemzetért, a magyar hazáért feláldozni. 1956 még ma sincs az őt megillető piedesz- tálon. Ma ugyan a hivatalos Magyarország ünnepel, királyok, államfők hajtanak fejet 1956 kivágott, lyukas zászlója alatt, még Amerika is meghatódik, de a lelkek mélyén 56 októberének rőzselángja csak keveseknél lobog. De vajon miért? 1956 októbere az évezredes értékrend meg- gyalázásának következménye volt. A hazudtunk nappal, hazudtunk este, hazudtunk minden hullámhosszon gyakorlatának következményeként. Annak a következménye volt, hogy az embereknek elegük lett a hazugságokból. Hogy kiderült, a szocializmus nem a létező világok legjobbika. Hogy miközben egyre nagyobb termelékenységről, azaz a mai szóval élve egyre nagyobb GDP-növekedésről beszélt a hivatalos Magyarország, az emberek egyre rosszabbul éltek. Hogy miközben a szocializmusban a legfőbb érték az ember jelszó vágtázott át az országban, emberek tízezrei tűntek el lágerekben, börtönökben. Hogy az ember és ember közötti különbségtétel nem csak mindennapivá vált, hanem hivatalos állami gyakorlattá lett. A hazugság demoralizál. Ha szabad hazudni, akkor szabad lopni is. Ha szabad lopni, akkor szabad erőszakkal is elvenni a másét. És ha szabad lopni és szabad rabolni, akkor nem kell tisztelni az emberi jogokat. És ha nem kell tisztelni az emberi jogokat, akkor szabad olyan törvényeket alkotni, mely keveseket üdvözít, és a többséget a hatalomnak kiszolgáltatja, amely megaláz, méltóságodban megtipor, adó címén kizsebel, s hazudik este, hazudik nappal. A hazugságban élő társadalomban megszűnik az egymással való szolidaritás, az egymásnak segítés természetes rendje, amely a kiszolgáltatottak túlélésének gyakran egyetlen esélye. És ahogy Jakab apostol írja: „Mert ahol irigység és civakodás vagyon, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is vagyon. ” 1956-nak a rendszerváltás utáni utóéletének tragikuma, egyben az ország rendszerváltás utáni történetének tragikomikuma. 1990-et követően elmaradt az elmaradhatatlan katarzis. A katarzis, az önmagunkkal való szembenézés, a közös és egyéni bűneink meggyónása. A katarzis, mely nélkül nincs újrakezdés. Legalább egy eszmei számonkérésig eljutottunk volna. Legalább egy keresztény, liberális eszme nevében, s a végén elmondtuk volna közösen a megbocsátás akaratával és szándékával a lelkűnkben: „Bocsáss meg Uram nékik, hisz nem tudták, mit cselekednek!” De hallgatásunkkal mi is bűnrészessé váltunk, és bűnrészessé lettünk. Egyenként és mi, mindannyian. Mert eltűrtük, hogy hazudtak este, és hazudtak nappal. Ma már csak néhány vájt fülű tudja azoknak a politikai gonosztevőknek a nevét, akik kiagyalói és aktív részesei voltak 1956 november 4-ét követően az ország sanyargatásának, az ország elárulásának, az ország romlásának. Amikor évente egyszer-kétszer az agorán összegyűlünk, azt nem csak az emlékezés okán tesszük. Az emlékezés okán egyben a jövőnk lehetséges alakulásán is el kell gondolkodnunk, s ki kell mondanunk olyan szavakat, mondatokat is, melyeket máskor nem mondunk el. De el kell mondani a fájó mondatokat, mert hallgatásunkkal a hazugságokat erősítjük. S 1956 a hazugságok rendszere miatt robbant ki. Ahogy akkor, 1956 őszén a magyar rádióban elhangzott: „Hazudtunk nappal, hazudtunk este, hazudtunk minden hullámhosz- szon”. És ne feledjük Jakab apostol szavait: „Mert ahol irigység és civakodás vagyon, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is vagyon.”
