Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)

2006-03-09 / 5. (335.) szám

Fotó: Zalka István 1 2 2006. március 9. JJPEST Emléktábla a panelház falán Sárvári Mátyásáé, Kati néni „őslakónak” szá­mított a blokkházakkal beépített Rózsa utcában. 1979-ben az elsők között költözött ide társával, Jánossal. Kőbányáról érkeztek, ám Böröcz Katalin valójában vidéki lány volt, aki kertes házban, zöld környezetben nőtt fel. Édesapja gaz­datisztként szolgált Kaposvár környékén. Az apa mindkét lányát taníttatta, s mindkettő a szülésznői pályát választotta. Katalin Nyárádon, Pápán, Borsosgyőrben dolgozott, majd férjhez ment, és felkerült Budapestre. Kőbányán, a Pongrácz utcában élt, és munkahelye is a közel­ben, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház szülészeti osztá­lyán volt. (Lánya - Éva -, aki ma már nyugdíjas, szintén az egészségügyben találta meg hivatását.) Katalin házassága válással végződött, de néhány éven belül Molnár Jánosban új társra talált; több mint harminc éven keresztül éltek együtt. Újpestre is közösen költöztek friss nyug­díjasként. Kati néni szinte azonnal „munkához látott”. A panelházak között még minden csupasz volt, fákra és bokrokra volt szükség, hogy oldják a sivár környezetet. Sárvári Mátyásné visszatérő ügyfele volt a tanács, majd az önkormányzat vá­rosüzemeltetési osztályának. Személyesen tár­gyalt, írt és telefonált, hogy minél több növény kerüljön a környékre. Maga is rendszeresen palántázott, gondozta a teret, a parkot, amely hamarosan a szürke háttér üde színfoltja lett. Ettől kezdve rend volt a házban, és a játszótéren sem engedte a randalírozást. Sajátjaként óvta, vi­gyázta a Rózsa utcai oázist. Katalin kérésére a növények közé néhány padot is elhelyeztek a kertészet munkatársa, így lassacskán kis társaság alakult a helyi nyugdíjasokból. Az idős hölgyek lejártak a térre, és - akárcsak faluhelyen vagy egy kisváros főterén - megbeszélték ügyes-bajos dol­gaikat. Kati néni szívesen szolgált egészségügyi tanáccsal, és észrevétlenül összekovácsolta a százféle helyről összekerült lakótelepi társaságot. 1992-ben, János halála után Katalin egyedül maradt. Idejének nagy részét továbbra is a szabad levegőn töltötte. Régóta nem dohányzott, aszt­más lévén élvezte a mesterséges liget jótékony adományait. Egészen 1999-ig, 73 éves korában bekövetkezett haláláig teljesítette önként vállalt jószolgálatát. Kati néni emlékét eddig is őrizte a róla elke­resztelt Katalin park, amelyet a lakók kérésére, képviselő-testületi döntéssel nevezett el az önkor­mányzat. Néhány nap óta immár emléktábla is megörö­kíti Sárvári Mátyásné alakját. Újpest Önkormány­zata lakossági kezdeményezésre helyezte el a táblát a Rózsa utca 41. számú ház falán. A hivata­los indoklás így hangzik: „A pár éve elhunyt Sárvári Mátyásné személyében egy olyan lokál- patriótát tisztelhetünk, aki fáradságot nem is­merve cselekedett lakókörnyezete szépítésén. Ten­ni akarását, lelkesedését tovább tudta adni lakó­társainak, időseknek és fiataloknak egyaránt. Az emléktábla példát szolgáltat arra, hogy a közössé­gi érdekeket képviselő lakosok az önkormányzat részéről is elismerésre, tiszteletre méltóak." r. a. Hídvonal Bár még nincs hivatalos informá­ciója az önkormányzatnak arról, hogy pontosan mikor kezdődik az MO-s híd építése, a Nemzeti Autó­pálya Rt. már elküldte a híd vona­lát mutató, úgynevezett átnézeti térképet. Mivel nagyon sok olvasó érdeklődött arról, pontosan Újpest mely részén lesz a híd lába, térké­pünk az eligazodást szolgálja. Tér­képünkön látható, hogy a hídfő a Váci úton, a volt Dobó laktanya déli oldalától körülbelül 150 m-re délre esik. Mint ismeretes, a több milliárd forintos költségvetésű MO-s híd Budapest leghosszabb, 1,8 kilomé­teres hídja lesz. A kétszer két sá­vos, de szükség esetén bővíthető híd két támpillérre támaszkodik. Ez a megoldás Magyarországon új­nak számít, eddig ugyanis tengeri öblök áthidalásánál alkalmazták. ♦ 1 i

Next

/
Thumbnails
Contents