Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)
2006-03-09 / 5. (335.) szám
Fotó: a könyv illusztrációja, MTl-archív 8 ^ ----U PEST 2006. március 9. stadionban, és számos újpesti rendezvényen népszerűsítette a labdarúgást, a klubot és - ahol csak megjelent - városrészünket. Az önkormányzat képviselő-testülete Bene Ferencet 2005-ben választotta Újpest díszpolgárává Búcsú a gólkirálytól Alig fél esztendeje annak, hogy Bene Ferenc olimpiai bajnok labdarúgót, a sport és városrészünk elkötelezettjét Újpest díszpolgárává avatták. Az életének 62. esztendejében elhunyt sportember emlékére fekete zászlóba öltözött a Városháza épülete, és szívében gyászolja a labdarúgók, a szurkolók - kortól függetlenül - többezres tömege. Az újpesti és a magyar labdarúgás máig meghatározó személyisége, 1961-ben, 17 éves korában került az Újpesti Dózsa Sportklubba, ahol 1978-ig az első csapat kulcsjátékosa volt. Ettől az időponttól kezdve él, tanul és dolgozik Újpesten. A lila-fehér egyesület színeiben 418 bajnoki mérkőzést játszott, és 303 gólt szerzett. 1964-ben, a tokiói olimpián lett olimpiai bajnok, és egyben az olimpia gólkirálya. Ugyanebben az esztendőben az EB-n bronzérmet szerzett csapat tagja volt, 1966-ban, a vb-n pedig a magyar csapat tagjaként hatodik helyezést szerzett. 1962 és 1979 között 76 alkalommal öltötte magára a magyar címeres mezt, és ezen időszak alatt három alkalommal játszott a legjobb labdarúgókat pályára léptető Európa-váloga- tottban. Az Újpesti Dózsa Sport Club csapatával nyolc bajnoki címet szerzett, és három alkalommal nyert Magyar Népköztársasági Kupát. Ebben az időszakban öt alkalommal a magyar gólkirályi címet is elnyerte. 1961-ben a labdarúgó Közép-Európa Kupában III. helyezést szerzett, 1978-ban a Vásárvárosok Kupájában ezüstérmes, 1974- ben pedig a Bajnokcsapatok Európa Kupájában csapatával bronzérmes lett. Sportpályafutásának befejezése után, 1979 tői 1981-ig az Újpesti Dózsa SC technikai vezetőjeként dolgozott, 1989-től a csapat pályaedzője, 1992-ben vezetőedzője volt. Bene Ferenc a fennállásának 120., jubileumi esztendejét élő UTE labdarúgó-szak- oszályának egyik legkiemelkedőbb képességű és eredményű sportolója volt, aki pályafutása alatt és most is sportszerűségével, szerénységével és a klubhoz való hűségével sporttársainak és a lelátókon ülő szurkolóknak is példát mutatott. Szabályosan játszott, soha nem állították ki. Már életében példaképpé vált. Nyugdíjasként is a sport és Újpest elkötelezettje. Mindennapos vendég volt a Megyeri úti Tokió-1964 Több száz fényszóró pásztázta végig Tokióban a Meiji Nemzeti Stadion lelátóját, majd két fény- nyaláb a győzelmi dobogó legmagasabb fokára lépő magyar labdarúgókon állapodott meg. S miközben a magyar Himnusz akkordjai szálltak tova az ősziesre fordult tokiói estén, az eredményjelző táblán aranyló betűkkel jelent meg: 1. Hungary. Magyarország Helsinki után 12 esztendővel labdarúgásban újra olimpiai bajnok! Tizenkilenc jó képességű játékos repült az 1964-es olimpia fővárosába, azzal az eltökélt szándékkal, hogy kijavítja a római „negyedsikert”. Akárcsak a többi európai sportolónak, labdarúgóinknak is nehézséget okozott az első napokban az akklimatizálódás. Lakat Károly tréfásan megfenyegette játékosait: „Ha nem jön álom a szemetekre, beiktatjuk az éjszakai edzéseket!” S majdhogynem így történt, hiszen labdarúgóink az olimpiai három hét alatt jóformán le sem vették a melegítőt, annyira csak a mérkőzésre összpontosítottak. Már a bemutatkozás is szenzációt okozott: Marokkó ellen az akkor 20 éves Bene Ferenc egymaga hat gólt lőtt! Ezt csak Géléi József pénztárcája bánta. A kapus ugyanis könnyelmű ajánlatot tett: „A zsebpénzemből annyiszor 100 jent fizetek, ahány gólt lő Bene - mondta a mérkőzés előtt. A hatodik után Géléi így kiáltott: „Hagyd már abba Ferikém, mert elúszik a zsebpénzem!" A Jugoszlávia elleni mérkőzésen (6:5) Csernai vette át Bene szerepét, négy gólt lőtt, s kettőjük önzetlen összjátékának köszönhető a remek mérkőzés. Az elődöntő az Egyesült Arab Köztársaság ellen (6:0) nem hozott különösebb izgalmat. Bene újra négy gólt rúgott. Az olimpiai döntőben 70 000 néző előtt, a Csehszlovákia elleni mérkőzésen (2:1) mindenki önmagát múlta felül. Apropó. Bene... a tokiói olimpia győzelme kapcsán a gólkirály neve (12 gólt lőtt) természetesen okkal kerül előtérbe. A koronát azonban a csehszlovákok elleni második góljával tette fel tokiói szereplésére: a félvonalról szlalomozott a csehszlovák kapu előteréig a labdával, és ritkán látható szép góllal biztosította a győzelmet. (Részlet Lakács László, Szepesi György, Hegyi Iván: A magyar olimpiai bajnokok 1896-1996 című könyvéből.) * A * Fotó: Újpest-archív
