Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)

2006-10-26 / 20. (350.) szám

2006. október 26. Júniusban ismét felkerekedett 28 túra- ) kedvelő tanulónk, hogy három kísérő­vel bebarangolja a Karancs környékét, és nyolc napon keresztül ismerkedjen a vidék kulturális értékeivel és természeti szépségeivel. Mennyi minden belefért ebbe a nyolc napba! Kezdjük a túrákkal! Megmásztuk a Cserhát legmagasabb csúcsát, a Karancsot, és miután kifújtuk magunkat a meredek kaptató után, felkapaszkodtunk a négy emelet magas kilátó­ba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a környező vidékre. Gyalogtúrát tettünk a somoskői vár­hoz, ahol nemcsak a szlovák területen levő vá­rat tekintettük meg, hanem a tankönyvekből is jól ismert bazaltömlést is. Egyik alkalommal Kazárra mentünk, ahol megnéztük a tájházat, a népikézimunka-kiállí- tást, a vasalómúzeumot. Végül egy másfél órás gyalogtúra után a híres riolittufa-erózióhoz ér­tünk, ilyen a világon összesen hat helyen talál­ható, legközelebb Törökországban. A holdbéli tájra emlékeztető fehér képződménynél sok fényképet készítettünk, aztán tovább buszoz-. tunk a híres kegyhelyre, Szentkútra. Itt megte­kintettük a templomot és környékét, felmász­tunk a remetelakásokhoz, és elsétáltunk a Szent László-forráshoz. Másik buszkirándulásunk célja Hollókő volt, ahol annyi a látnivaló, hogy mindenki mindent úgysem tudott megnézni. Visszaúton megnéztük Taron a híres buddhista templo­mot, a sztúpát. A túrák után ellátogattunk a salgótarjáni üveggyárba, ahol az üvegfúvást is kipróbálhat­tuk, a Bányamúzeumban pedig megismerked­hettünk a bányászok nehéz munkájával. Jártunk csillagvizsgálóban is, és sok szóra­koztató program is volt. Kétszer strandoltunk, egyszer szalonnát sü­töttünk, volt gyümölcsjáték, tréfás vetélkedő, szobák bemutatkozása, csokieső, csokikere­sés, mesejáték eljátszása. Vacsora után lehetett focizni, labdázni, horgászni, kinek mihez volt kedve. A táborban mindenki jól érezte magát. Köszönjük az újpesti önkormányzat, a Fővá­rosi Önkormányzat és a Tartalmas Gyermekkor Alapítvány támogatását, mert így olyan gye­rekek is eljuthattak a táborba, akik egyébként nem tudtak volna eljönni.Várunk mindenkit a jövő évi túratáborban is! dr. Szerényi Mária táborvezető Szűcs Sándor Általános Iskola PEST Plébániai nagy tábor Közösségünk, az Újpest-kertvárosi Szent Ist­ván Plébánia az idén is szervezett tábort, de nem akármilyent, hanem nagy tábort, vagyis olyat, ahol kicsik és nagyok, családok és egye­dülállók is részt vettek, és jól érezhették magu­kat. A helyszín Szurdokpüspöki volt, a Mátra tö­vében meghúzódó kis falu. A település nevének első része az itt találha­tó hegyek közötti szurdokszerű völgyből ered, mivel a község ennek a szurdoknak a bejáratá­nál fekszik. A „püspöki” az egykori tulajdonost jelöli, ugyanis a falu egyike annak a tíz telepü­lésnek, melyeket Szent István 1009-ben ado­mányozott az általa alapított egri püspökség­nek. Az ismerkedés játékos formában zajlott le, Lojzi bácsi vezetésével. Megtudtuk, hogy ki­nek mi a neve, mióta tagja a közösségnek, mi a kedvenc időtöltése stb. Nagyon mulatságos és hasznos volt a játék, mert sok új információra tettünk szert. Az ügyes kezek az ebédlőt pillanatok alatt átalakították kápolnává, felcsendült az ének, és már kezdetét is vehette a mise, amit a ve­lünk levő Ferenc atya celebrált. Mindenki meg­kapta a citromsárga színű, megáldott nyak­sálat, amin „Legyünk a Föld sója!” felirat, vala­mint a tábor időpontja és helyszíne díszelgett. Vacsora után, amíg gyerekek társasjátékban vettek részt, az eleredő esővel nem törődő felnőttek a kis völgyben lévő pincesort látogat­ták meg, ahonnan természetesen nem hiá­nyozhatott a jókédv, valamint a nótázás sem. Másnap, kellemes hegedűszóra ébredtünk, hiszen Tücsök húzta az ébresztőt, mint min­den reggel. így pillanatok alatt mindenki a reg­geli tornán izgett-mozgott, amit hozzáértő ■sportember, id. Kerek István vezetett. A reggeli imát közösségünk tagja tolmácsolta, utána a szokásos reggeli következett, majd a társaság egy része kirándulni indult egy közeli barlang­hoz. A többiek többféle sportvetélkedőn vettek részj, de a legnagyobb sikere a lengőtekének volt. A délutáni akadályverseny lebonyolításá­ban dr. Gerber Alajos családjának minden tag­ja, valamint Péter bácsi működött közre. Volt benne ügyességi verseny, versírás, rajzolás, va­lamint nem hiányoztak az egyházzal kapcsola­tos kérdések sem. Az aznapi misét a szabadban szerettük vol­na megtartani, de az eső miatt ismét a kis ká­polnánkban imádkoztunk. A harmadik nap volt szerintem a tábor fény­pontja, ugyanis lelki nap volt. Dr. Stella Leontin kanonok, plébános elő­adásának témája az öröm és szabadság volt. Feszülten figyeltük szavait, hiszen a kiváló egyházi embert tudása mellett az Isten nem­csak humorral, hanem fantasztikus előadói készséggel is megáldotta. Valósággal ittuk a szavait, amiből a szeretet áradt, hol nevettünk, hol könnycsepp jelent meg szemünkben a be­széde alatt. Amint megfogalmazta: „vallásunk lényege a szeretet, az pedig az öröm és a lelki szabadság kiapadhatatlan forrása.” A nap a Laudate Kó­rus koncertjével folytatódott, amit a közeli dombon tartottunk meg a közönség közremű­ködésével. Utolsó este nem maradhatott el a tábortűz. Előkerült a gitár, felcsendült a nóta, rögtönzött szavalások, humoros versek hangzottak el. Lehet, hogy kissé hosszúra nyúlt a beszá­molóm, de még mindig nem írtam le mindent, főleg azt a jókedvet, azt a jó hangulatot, ami jellemezte a táborban töltött napokat. Úgy ér­zem, sikerült teljesíteni azt a célt, ami a tábori felhívásban elhangzott: a krisztusi közösség sokféleségének erejét az egységben minél in­kább megtapasztalhattuk. Szeretnék köszönetét mondani a szerve­zőknek, minden közreműködőnek, elsősorban Gerber Gábor főszervezőnek. Lukács Márta Karola

Next

/
Thumbnails
Contents