Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)
2006-10-26 / 20. (350.) szám
.Szavakkal nehéz kifejezni, milyen érzés volt visszakapni a nevem"1 z. n Folytatás a 13. oldaloról- Hogyan dolgoztátok fel a tragédiát?- Édesapám nagyon sokat beszélgetett velem, rengeteget olvasott, könyvtárba is rendszeresen járt. Ő mutatta meg nekem, hogy mit érdemes elolvasni. Később már magamtól, válogatás nélkül olvastam mindent, mert nem volt, aki tovább irányítson. Szegény édesanyámat lekötötték a mindennapi megélhetési gondok. Egyedül maradt, apukám barátja, Fekete József segített bennünket. Akik között éltünk, értették, hogy mi történt az apukámmal, senki nem bántott vagy csúfolt azért, hogy az apám „börtöntöltelék”. Szánalmat sem mutattak irányunkban, hála a jó Istennek! Ennek ellenére tudat alatt mindig volt bennem kisebbségi érzés, szorongás. Tudtam például, hogy olyan munkahelyre, ahol önéletrajzot kell írni, nem jelentkezhetek. Édesanyám is mindig azt ismételte: „Gyerekek! Apátokról ne beszéljetek, hallgassatok!” Két évvel édesapám halála után, egy nap Andrásfi Gyula tanácselnök felhívta édesanyámat a tanácsházára, és azt mondta neki, Kósá- né, nagyon sürgősen menjen férjhez, amíg a lánya be nem tölti a 18. életévét. Az új férje feltétlenül vegye a nevére a gyerekeket! (Úgy tudom, azt közölte vele, hogy a családot ki akarják telepíteni.) Fekete József elvette édesanyámat, az örökbefogadás két nap alatt elintéződött. Mindig jó „papánk” volt, és a fiaim az ő személyében szerető, igazi nagypapát kaptak.- Gyermekeiddel mikor beszéltetek a valódi nagypapáról?- A családban csak akkor beszéltünk először az eltemetett múltról, mikor a legnagyobb fiam 14 évesen azzal jött haza az iskolából, hogy ezek a piszkos ellenforradalmárok mit tettek Újpesten! Szétlőtték a gimnáziumot. Leültettem, és elmeséltem neki mindent. Anyukám nem értett velem egyet, mert még mindig féltett, hogy bajunk lehet belőle, és úgy gondolta, egy 14 éves gyerek semmit sem érthet az egészből. Máig úgy érzem, nagyon jól'tettem, hogy őszintén elmondtam neki a családi tragédiát. Mindhárom gyermekem szereti, tiszteli, ápolja nagyapja emlékét, és a hazájukat is szeretik. A lelkem mélyére eltemetett dolgok las- san-lassan felszínre kerültek, hiszen sok-sok évig olyan politikai helyzet volt Magyarországon, hogy nem beszélhettem senkinek az érzéseimről, sem arról, hogy kinek a lánya vagyok.- Mikor lettél újra Kása Katalin?- Máig sem tudom megfogalmazni, hogy mit éreztem, amikor édesapám újratemetése előtt visszakaptam a nevem. Már 1981-ben próbálkoztam, de egy olyan válaszlevelet kaptam, hogy maradjak nyugton, jobb, ha nem bolygatom a dolgot.- Egypár szóval beszélj a családodról!- Édesanyám és a férje Dániában élnek. 1965-ben kötöttünk házasságot a férjemmel. Amikor a férjem, Szendi Lajos megtudta a történetünket, rögtön biztosított arról, hogy bármi történjék velem, ő mindig mellettem áll. Nagyfiam hetedikes korában eldöntötte, hogy pilóta lesz. Az MHSZ-nél kezdte, Dunakeszin. Valóban pilóta lett, a Maiévhez sajnos nem került, kiment Amerikába. Egyetemet végzett, és a légi forgalomban repült 2001 szeptember 11- ig. Jelenleg egy nagy lakótelep igazgatója. Középső fiam elektronikai cégnél, technikusként dolgozik, velünk él. A legkisebb fiamtól kaptam mostani életem legnagyobb boldogságát: egy kékszemű, gyönyörű, másfél éves kislány unokám van. Szöllősy Marianne * Az eredeti interjú az Újpesti Helytörténeti Értesítő 2006/3. számában jelent meg. 2600-an vettek részt az őszi futó- és kerékpáros-fesztiválon. A tombolasorsolást követően a minifutás résztvevői közül Kiss Dominik Alex (Liget Óvoda), a maxifutók és kerékpározók közül Nagy-Regős Tamás (Bajza Utcai Általános Iskola), míg a szervező és kísérő pedagógusok közül Sáhó Katalin (Testnevelés Tagozatos Általános Iskola) vehetett át egy-egy mountain bike kerékpárt. A szokásoknak megfelelően a tavaszi és az őszi sportnapon részt vettek számát összesítve alakul majd ki az a sorrend, amely alapján Újpest Önkormányzata díjazza a 2006-os évben legtöbb nevezéssel büszkélkedhető oktatási, nevelési intézményeket. (-han-) Újpest Önkormányzata az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója emlékének ajánlva rendezte futó- és kerékpáros-fesztiváljának második, őszi fordulóját október 21-én. A Kosa Pál sétány környékén és a Farkas-erdőben tartott sportnapon az előzetes nevezések alapján a Megyeri Úti Általános Iskola képviseltette magát a legnagyobb létszámban, összesen 382 fővel. Őket követte a Testnevelés Tagozatos Általános Iskola 364 és a Karinthy Frigyes ÁMK Általános Iskola 330 fővel. A 13 iskola és óvoda, valamint az egyéni indulók és a helyszínen nevezettekkel együtt mintegy Fotók: Horváth Dávid 2 600-an az őszi [futó- és kerékpáros-fesztiválon A tombolán Sáhó Katalin tanárnőnek I kedvezett a szerencse ; r m t 'mm W. \M
