Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)

2006-10-26 / 20. (350.) szám

2006. október 26. Emlékezés és tisztelgés Szendiné Kása Katalin visszaemlékezése az önkormányzati ünnepségen, amelyet az 1956-os forradalom és szabadságharc fél évszázados évfordulóján rendeztek, október 23-án este a városháza Trombita téri homlokzatánál. Szeretném Önöket röviden végigvezetni az 50 évvel ezelőtt, dicsőséges 56-os „újpesti” forra­dalom és szabadságharc történésein. 1956. október 23. kedd - Az Újpestiek izga­tottan tárgyalják a Pestről érkező híreket, este pedig a folyamőrlaktanya előtt Kása Pál rövid beszédet mond. Október 24. - A rendőrség előtt a röplapokat szóró Polcz Bélát lelövik. Virágokkal borított testét felravatalozzák a ledöntött szovjet ka­tona szobrának helyén. Kása Pál javaslatára megalakul az Újpesti Forradalmi Bizottság, el­nöknek dr. Rajki Mártont választják. Az Egye­sült Izzóban megalakul az ország első mun­kástanácsa. Október 25. - A rendőrök és a tüntető tömeg összecsapnak. A bizottság által lefoglalt nyom­dagépeken megkezdődik a röpcédulák magyar és idegen nyelvű nyomtatása. Október 26. - A forradalmi bizottság kezdi megszervezni és irányítani Újpest életét, mely­ről a vádbeszéd ezt mondja: „A bizottság szer­vezettségével szinte állam volt az államban.” A megalakuló Nemzetőrségnek később kb. 800 tagja lesz. Október 27. - Önkéntes partizánkülönítmény siet a rendőrség védelmére. Kisebb összetűzés alakul ki a rendőrség és a pártház előtt. Október 28. - A forradalmi bizottság megbí­zottai felveszik a kapcsolatot politikusokkal, az egyetemi ifjúság vezetőivel, az írószövet­séggel, az Országos Nemzeti Bizottsággal és különböző hazafias szervezetekkel, valamint keresik a kapcsolatot a környező országokkal. A kerületben újraszerveződnek a betiltott pár-, tok, mint a Homyák Tibor által újra életre hí­vott Függetlenségi Párt. A lemondott dr. Rajki Márton helyett Kása Pál lesz a forradalmi bi­zottság elnöke. Október 29. - A rendőrség épületéből távoz­nak a különítményesek. Ezután a közbiztonsá­got a nemzetőrség és a rendőrök, közös járőrö­zéssel, sikerrel biztosítják a szovjet csapatok támadásáig. Az üzemek dolgozói sztrájkolnak, kijárási tilalom lép életbe. Október 30. - Felsőpeténybe, Mindszenthy bíboros kiszabadítására fegyveres különít­mény indul Gábor László, Lichtenstein Sándor és Vanyek Antal vezetésével. Az időközben ki­szabadított bíborost az újpestiek kísérik Budá­ra, és nyolc napon keresztül őrséget adnak a bíboros rezidenciája előtt. Mindszenthy her­cegprímás levélben köszöni meg az újpestiek ragaszkodását. Péterfi Miklós vezetésével egy újpesti fegyveres alakulat is részt vesz a Koz­ma utcai börtön foglyainak kiszabadításában. November 1. - Katonai pompával temetik el a harcokban és a sorban állás közben elesett újpestieket. Kása Pál a harcok áldozatait hő­söknek nevezi. A hozzátartozóknak az Állami Áruház kirakatában egy bőröndbe pénzt gyűj­tenek, ez a pénz gyűlik, de nem fogy. November 2-3. - A Nagy Imre-kormány ál­lamminisztere az újpesti Kelemen Gyula lesz. A károk helyreállítása megkezdődik. November 4. után - A szovjet támadás hírére a forradalmi bizottság küldöttséget me­neszt a szovjet katonai parancsnokságra, hogy Újpestet kerüljék el. A tárgyalás nem vezet eredményre. Felhívás Újpest lakosságához! Az Újpesti Nemzeti Bizottság tegnap délután megtartott ülésén a következő határozatot hozta: 1. Az Újpesti Nemzeti Bizottság úgy határo­zott, hogy nem kívánja városunkat had­színtérré tenni. 2. A nemzetőrök a város rendjének és nyu­galmának biztosítására minden külön utasítás nélkül is teljesítenek szolgálatot. 3. Változatlanul fenntartjuk követelésünket, hogy hazánk szabad, független és sem­leges ország legyen, az idegen csapatokat vonják ki az ország területéről. Fenti határozol értelmében a nemzetőrség már előzőleg felfegyverzett alakulatai a város határát megszállták, és biztosították a város vé­delmét. A kiadott parancs értelmében a várost körülvevő szovjet csapatokat értesítette, hogy itt a rend és törvényesség biztosítva van. A vá­rosba ne jöjjenek be, mert ebben az esetben a nemzetőrség akcióba lép. Felkérjük a lakosságot, hogy nyugalmát őrizze meg. A Nemzeti Bizottság továbbra is biztosítja a lakosság ellátását, a lehetőséghez képest. Készleteink vannak. A törvényes rendet is fenntartjuk, senki tör­vénytelenséget ne kövessen el, mert ezekkel szemben, akik e nehéz napokban egyéni érdek­ből polgártársaik vagyonát vagy életét bántal­mazzák, szigorúan el fogunk járni. Nemzeti Bizottság Elnöke A szovjet támadók ellen csaknem kétezer fel­fegyverzett újpesti indul harcba. Parancs­nokuk Gábor László. A folyamőrök többsége is a forradalmárok mellé áll, lőszerekkel, fegyve­rekkel. November 5. - Az északi összekötő vasúti hídnál harcok dúlnak. Csete István repülő had­nagy vezetésével szovjet tankokat támadnak meg. Több épület súlyosan megsérül. A sebe­sülteket Csehi Károly vezetésével az Árpád Kórházba szállítják. November 6. - A harcoló csapatok Somlyói Nagy Sándor alezredes vezetésével a Könyves Kálmán Gimnáziumban rendezik be főhadi­szállásukat, a fegyveres harcra jelentkezőket is itt képezik ki. Jelentős mennyiségű lőszer és fegyver van a birtokukban. November 7.- A szovjetek ellen még mindig harcolnak a víztoronynál és a rákospalotai so­rompónál. November 8. - A szovjet csapatok áttörik a védekezési vonalakat, a felkelők elkeseredet­ten védekeznek. Molotov-koktélokkal és gép­fegyverekkel támadják a szovjet tankokat. Győz a túlerő. A felkelők a Kilián tanonciskolá­ba és az öreg temetőbe vonulnak vissza. November 9. - Újpesten a harcok véget ér­nek, az elesetteket elszállítják. A forradalmi bi­zottság illegalitásba vonul. November 10-11. - A forradalmi bizottság a Clarisseumban és magánlakásokon tanácskozik. November 12. - Andrásfi Gyula tanácselnök kibővített ülésre hívja a forradalmi bizottság tagjait, a tanácsi vezetőket és az újpesti gyárak vezetőit. Az akkor készült jegyzőkönyvből idéznék néhány gondolatot. A forradalmi bizottság jelen levő tagjai be­számolnak arról, hogy újpesten, a nehéz kö­rülményekhez képest, az ellátás megfelelő volt, a környező kerületekből is jöttek Újpestre élelemért. Erről kisebb vita alakult ki. Kása Pál elmarasztalja a tanácsi dolgozók tá­volmaradását, ugyanakkor megköszöni a nehéz helyzetben megjelent dolgozók munkáját. El­ítélte azokat az újpestieket, akik kihasználva a forradalom célkitűzéseit a maguk számára egyé­ni hasznot akartak húzni. Az Iskolabútorgyár küldötte a mostani helyzetet így látja, idézem: ,A v. b.-elnök azt mondotta, hogy a forradalmi bizottság támogassa a tanács munkáját. Vajon a tanács milyen lépést tett a forradalmi bizottság támogatására? Most, hogy rendeződik a helyzet, igyekeznek elvenni a forradalmi bizottság mun­káját. Önök, akiknek hivatása lett volna a nép érdekeit képviselni, vajon hol tartózkodtak a for­radalom alatt? Ha kötelességüknek érzik, hogy a népet, a közellátást támogassák, akkor tartották volna kötelességüknek, hogy segítsék a forradal­mi bizottságot. Csak az a kérésem, hogy ha kérik a forradalmi bizottság támogatását, akkor a ta­nács is támogassa, és ne szigetelje el őket." A to­vábbiakban a közellátásról, a biztonságról, a munka beindításáról vitáznak. Abban mindenki egyetért, hogy a közbiztonságot meg kell szilár­dítani, a kilőtt lakásokat rendbe kell hozni, és az ellátást a mostani helyzethez képest javítani kell. (A szovjet támadásig jó közbiztonság és megfe­lelő ellátás volt Újpesten.)

Next

/
Thumbnails
Contents