Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)

2006-10-12 / 19. (349.) szám

2006. október 12. 13 a kertvárosban vágnunk, hisz a hívek lelkesedése erre kötele­zett minket. Sokan adakoztak közülük, ám kizárólag tőlük természetesen nem folyhatott be a költségek fedezését álló teljes összeg, hisz itt egy negyvenmil­liós beruházásról volt szó. Társa­im a kuratóriumban folyamato­san keresték tehát a lehetséges szponzorokat, és végül sikerrel jártak! Tudom, sokan talán nem is gondolnák, hogy manapság létezik még ilyen fokú nagylelkű­ség, de bizony lenyűgöző nagyvo­nalúságnak lehettünk tanúi. Volt, aki több mint húszmillió fo­rintos adományával az orgona építési költségének csaknem a fe­lét magára vállalta. Ám akik pénzt adtak, nem akartak ezzel kérkedni, ezért általában névte­lenségben is maradtak. Kaptunk segítséget Új­pest Önkormányzatától és a Miniszterelnöki Hivataltól is, illetve volt olyan önkormányzati képviselő, aki tiszteletdíját rendszeresen erre a célra fordította. Majd amikor eljutottunk odáig, hogy elkezdhettünk válogatni a lehetőségek között, megnéztünk számos orgonát, és mérle­geltünk az árajánlatok között. Végül másfél évvel ezelőtt a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra mellett tettük le a voksunkat. A cég a közel­múltban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy ők készítették el a Művészetek Palotájá­ban található orgonát is." „Amikor kinevezése után dr. Erdő Péter bí­boros atya magához kéretett minket, hogy min­den papra egy-egy órát szánva meghallgassa őket, én az időm nagy részében az orgonánk szük­ségességére hívtam fel a figyelmét - mondta Pályi atya. - Elmondtam neki, hogy sokan vannak, akik már nem lehet­nek közöttünk, ám korábban pénzt adtak azért, hogy ez az orgona elkészüljön, s benne egy síp őértük szóljon majd. Úgy véltem, az ő emlékükkel szemben sem tehetjük meg, hogy félbe­hagyjuk tervünket. Nagyon bol­dogok vagyunk, hogy végül való­ban elkészülhetett ez az orgona, amely egy valódi szellemi külön­legességnek számít, valamint tűknek. Isten áldása legyen hát ezért e közössé­gen, és azt kívánom, adja meg számukra a gondviselő azt az összetartozást és emberi büsz­keséget, amit ez a szép hangszer jelképez Isten dicsőségére. ” A szentmisét követő agapén az egyházkö­zösség megköszönve az istentiszteleten való részvételt, egy festményt ajándékozott dr. Erdő Péter bíborosnak, majd egy vetítést tartottak az orgona készítéséről. Délután aztán egy hang­Az Újpest-Kertvárosi Szent István Plébánia templomában korábban harmonium, majd elektronikus hang- keltésű orgona látta el a liturgia szolgálatát. Az orgona építését hosszabb előkészület, több tervváltozat összehasonlítása és kitartó, áldozatkész gyűjtés előzte meg. Az orgona megvalósítására létrehozott ala­pítvány kétmanuálos, 28 regiszteres orgona építését tűzte ki célul. A végleges diszpozíciót Baróti István orgonáművész-tanár állította össze, aki az orgonaépítéssel kapcsolatos szakértői teendőket is ellátta. Az orgonát befogadó karzat építészeti adottsága a hangszernek két orgonaszekrénybe való osztását kívánta meg. A szabadon álló játszóasztal mögötti szekrényben foglalnak helyet a manuátművek, míg a pedálmű a másik szekrényben található. A csúszkaládás orgona játéktraktúrája tisztán mechanikus, a regisztertraktúra elektromos rendszerű. Az orgonajátékot 1000 soros elektronikus setzerkombináció segíti. Az orgonaszekrények és a játszóasz­tal tölgyfából, a szélládák erdei fenyőből, a fasípok erdei fenyőből és juharfából készültek. A manuálbil- lentyűkön csont- és ébenfa feltét található. Az ónsípok 25, 50 és 70%-os, a homlokzati sípok 80%-os ónötvözetből valók. Az orgonában 50 homlokzati síp, 1394 belső ónsíp, 250 fasíp és 142 nyelvsíp, össze­sen 1836 síp foglal helyet. Az orgona teljes egészében magyar termék. Végh Antal orgonaépítő művész Pályi László atya: „Az orgona egyházköz­ségünk egységének jelképe is egyben” egyházközösségünk egységének jelképe, és kö­zös erőfeszítéseink jutalma is egyben. ” A szeptember 24-ei orgonaszenteléssel egy­bekötött ünnepi szentmisét már dr. Erdő Péter bíboros, Magyarország prí­mása, esztergom-budapesti érsek celebrálta: „Nagy öröm­mel érkeztem erre az orgona­szentelő szentmisére - szólt az egybegyűltekhez a bíboros atya. - Való igaz, nap­jainkban az egyház már nem nagyon tudja támogatni egy valódi orgona megépítését, hisz annak elektromos vál­tozata jóval olcsóbb meg­oldást jelent. Ám ha egy kö­zösségben ekkora igényesség nyilvánul meg azon irányba, hogy egy ilyen egyedi és mű: vészi hangszert tudhassanak templomukban, akkor igenis mellé kellett álljunk igyekeze­versenyen is kipróbálhatták a csodás hang­szert, ekkor ugyanis Gesztesi-Tóth László orgo­naművész szólaltatta meg azt. Hanula Zsolt * A i * Fotók: Rudó Szilvia

Next

/
Thumbnails
Contents