Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)

2006-09-14 / 17. (347.) szám

20 u p r <--r I 2006. szeptember 14. Újpest országgyűlési képviselői A rendszerváltozás óta immár hatodik ciklusát kezdő magyar Parlamentben hatra nőtt az újpesti politikusok száma. Újpest 5-ös és 6-os számú országgyűlési egyéni választókerületében nyertek mandátumot Csizmár Gábor és Kiss Péter országgyűlési képvise­lők, akik a korábban már megkezdett képviselői munkájukat foly­tatják. Országos listán jutott a Parlamentbe négy újpesti politikus: a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség képviseletében Ékes Ilona, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elnöke és Nagy István alpolgármester, a Magyar Demokrata Fórum képviseletében pedig Hock Zoltán alpolgármester és Pettkó András, aki az elmúlt négy évben is országgyűlési képviselő volt. Sorozatunkban most Kiss Péter országgyűlési képviselőt kérdeztük. Miniszter és két városrész képviselője Ki kicsoda a politikában? Kiss Péter 1983-ban a Budapesti Műszaki Egye­tem Gépészmérnöki Karán termelési rendszer szakon diplomázott. 1987-ig az egyetem tudományos segédmunka­társa, tanársegéd, szakkollégiumi ne­velőtanár. Tagja a Mérnök Kamará­nak és a Magyar Közgazdasági Társa­ságnak. 1986-89 között a Budapesti KISZ első titkára. Alapító elnöke a Baloldali Ifjúsági Társulásnak. Az MSZP egyik alapító tagja, 1998-2000 között ügyvezető alelnök, 2001 janu­árjától az MSZP Baloldali Tömörülés Platform elnöke, az országos elnökség tagja. 1994-1995 között a Parlament oktatási és tudományos bizottságá­nak alelnöke. A Hom-kormányban 1995-től 1998-ig munkaügyi minisz­ter. 1998-2000 között frakcióvezető­helyettes. 2002-ben a Medgyessy-kor- mány foglalkoztatáspolitikai és mun­kaügyi minisztere, majd 2003 tava­szától a Miniszterelnöki Hivatalt veze­tő miniszter. 2004 őszétől Gyurcsány Ferenc kormányában ismét kancellá­riaminiszter. A második Gyurcsány- kormány szociális és munkaügyi mi­nisztere. Forrás: www.parlament.hu k *■ Kiss Péter a Szociális és Munkaügyi Mi­nisztériumot vezető miniszter, a Magyar Szocialista Párt 1992 óta rendre a parla­mentbe delegált, majd megválasztott képviselője. Első alkalommal 1992-ben, a ciklus félidejében, fővárosi képviselőből előrelépve az országos listán elfoglalt he­lye alapján lett parlamenti képviselő, majd 1994 óta Budapest 6-os számú or­szággyűlési egyéni választókerületében negyedik alkalommal egyéni választóke­rületi elsőséget megszerezve jutott a Par­lamentbe. A miniszter úgy fogalmaz: bár az „érdem” mindjárt két kerület válasz­tóié, hiszen ez az a speciális országgyűlé­si választókerület, amelynek egyharma- da Újpest, kétharmada a szomszédos Pa­lota területét és lakóit foglalja magába, jómaga igen nagyra becsüli azt, hogy a 2006-os országgyűlési választások alkal­mával már az első fordulóban bejutott a Parlamentbe. Ezzel a gondolattal kezd­tük a beszélgetést.- Miként értékelte a választási eredményt?- Köszönettel, örömmel és természetesen megnyugvással. Tizennégy évi országgyűlési képviselőség után szinte természetes, hogy az ember ismert lesz. Mivel tevékenységem or­szágos politikával összefüggő kérdésekhez, té­mákhoz kötődik, miniszterként kiváltképpen nyitott könyv az életem. De jómagam azt a régi elvemet követem, hogy mindez nem elég, ha­nem igenis szükség van azokra a személyes ta­lálkozókra, amelyekre a választókerületem la­kóit hívjuk és várjuk. Természetesen szívesen megyek olyan találkozókra is, ahová engem hívnak. Újraválasztásomban minden bizony­nyal szerepet játszott az a sok személyes ügy és probléma, amelynek megoldásában részt vettem. Ugyanakkor szakminiszterként engem is segítettek ezek a találkozók: több kormány­zati döntés született, amelyet részben vagy egészében a személyes tapasztalatok alapoz­tak meg.- Hogyan szorítható be ez a sok találkozó a napi teendők közé?- Ez legalább annyira fontos, mint más hi­vatalos programok, tehát kell rá időt biztosí­tani. Örömmel kalauzolom évek óta az újpes­tieket a Parlament épületében. Volt olyan alka­lom, hogy nyolcszázan jelentkeztek be egy lá­togatási napra. Kötetlen beszélgetéseket jelen­< X -V tenek a teadélutánok. A fogadóórákon más jel­legűek a felvetett témák. Egy politikus vélemé­nyem szerint nem teheti meg, hogy ne ápoljon, ne tartson fenn szoros kapcsolatot választói­val. Egyfelől ez jogos állampolgári elvárás, másfelől pedig - mint említettem - a kormány­zati munka részévé is válik az az információ, felvetés, ami ilyenkor a tudomásomra jut. Munkatársaim tavasszal összegezték, hányán is fordultak hozzám ügyes-bajos ügyeikkel az eltelt tizennégy esztendő alatt. Bevallom, en­gem is meglepett az az óriási szám, amely ki­kerekedett. Voltak, vannak olyan esetek, ami­kor már az is segítség, ha végighallgatom, út­baigazítom a hozzám fordulót. Máskor kollé­gáim szakmai tanácsa, segítsége lehet az elin­dító az úton, és tény, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor igen nehéz megoldást találni. Korábban foglalkoztatáspolitikai, most pedig szociális és munkaügyi miniszterként továbbra is szembesülök ilyen helyzetekkel.- Önről köztudott, hogy jó ismerője az új­pesti ügyeknek. Mondana példát, mely ko­rábbi tapasztalata eredményeként születtek kormányzati döntések?- A kerületben nagyon sok olyan szépkorú él, aki több évtizeden át dolgozott, gyakorta egy munkahelyen. Bár magas szolgálati évvel rendelkeznek, sajnos az alacsony munkabér alacsony nyugdíjat eredményezett, amelyen a korrekciók sem sokat javítottak. A Váci úti gyá­rak bezárásával pedig sokan idejekorán mun­kahelyi búcsúra kényszerültek. Úgy vélem, na­gyon sokak megelégedésére alakítottuk ki a méltányossági nyugdíj rendszerét, azáltal, hogy a program a ledolgozott évek számbavé­tele mellett pozitív irányba korrigálta a nyugdíj összegét. Az önkormányzat életéből a közel­múlt egyik eseményét említeném, a Petőfi lak­tanya önkormányzati tulajdonba adását. Mint ahogyan az ünnepélyes átadás-átvételkor a polgármester úrral történt személyes találko­zón, majd azt követően az újpesti városháza dísztermében tartott sajtótájékoztatón is em­lítettem: örömmel tölt el, hogy ennek a döntés­nek elősegítője lehettem. Törvény által biztosí­tott jog, hogy az önkormányzatok bejelen­thetik átvételi szándékukat a területükön lévő, használaton kívül lévő laktanyák épületére. Újpest Önkormányzata is élni kívánt ezzel a le­hetőséggel, ám sokáig nem született meg a kedvező döntés. Úgy vélem, ha egy politikus­nak lehetősége van arra, hogy lobbizzon az ál­i *

Next

/
Thumbnails
Contents