Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)

2006-08-31 / 16. (346.) szám

ÚJPESTI VÁROSNAPOK 2006 Premier előtt Neil Simon: Napsugár fiúk Sokéves hagyomány, hogy az Újpest Szín­ház a városnapokra időzíti az évad első bemutatóját. Ezúttal Neil Simon Napsu­gár fiúk című vígjátéka kerül közönség elé, amelyet 1974-ben, a hazai „ősbemu­tatón” Balázs Samu és Feleki Kamill, leg­utóbb pedig Garas Dezső és Haumann Péter játszott. A szeptember 2-i pre­mieren - és az azt követő még további öt előadáson - Újpest két népszerű színmű­vésze, Dózsa László és Harsányi Gábor alakítja Willie és Al szerepét. A darabot Dózsa László rendezte. A művészekkel a főpróba előtt beszélgettünk.-Ez az első alkalom, hogy együtt játszanak?- A nyolcvanas évek elején, John Steinbeck Egerek és emberek című darabjában szerepel­tünk először közös színpadon - kezdi a választ Dózsa László. - Annak idején hatalmas szak­mai és közönségsikerrel, közel háromszázszor adtuk elő a Játékszínben, majd a Karinthy Színházban.- Nagyon kellemes és izgalmas időszakra emlékszem - veszi át a szót Harsányi Gábor -, hiszen a rendező, Szász Péter jó barátunk volt.- Neil Simon keserédes darabja az ameri­kai kabaré hőskorát idézi fel. Két kiöregedett színészt egy tévécsatorna váratlanul szerep­lésre kér fel, de ők már évek óta szóba sem állnak egymással. Mi történt velük több mint negyvenévnyi közös munka után?- Harsányi Gabi játssza Willie Clarkot, aki voltaképpen a színészi lélek egyik fele - mond­ja a színész-rendező. - Ahogy az emberben egyaránt megtalálható a jó és a rossz, a szép­ség és a rút, ugyanúgy egészíti ki egymást a két öreg színész. Amennyire gyűlölik, annyira imádják is egymást. Ha a saját személyisé­günkből indultam volna ki, Willie-t nekem kel­lene játszanom, de úgy érzem, szakmai szem­pontból sokkal izgalmasabb, ha az ember olyan szerepet alakít, ami valójában nem áll annyira közel a jelleméhez. Willie legszebb mondata akkor hangzik el, amikor az unokahúga megkérdezi tőle, hogy ha a társa ilyen kiállhatatlan és elviselhetetlen, akkor miért dolgozik vele még mindig? Ekkor Willie azt válaszolja, azért, mert nála tehet­ségesebb, csodálatosabb komédiás nincs több a világon.- Két mélyen érző művész emberről van szó - folytatja Harsányi Gábor. - Sikeres produk­ciójukkal felléptek Las Vegasban, Los Angeles­ben, és pályájuk során bejárták egész Ameri­kát. Al Lewis hihetetlenül tehetséges, de az ér­zelmeit kevésbé mutatja ki. A „bűne” annyi, hogy egy szép napon úgy érzi, nincs tovább. Valami megtört benne, már nem ugyanúgy szólnak a poénok, mint régen. Emiatt elke­seredés és görcs, egyfajta „művészi fájdalom” vesz rajta erőt, és egy sikeres előadás után azt mondja, hogy kiszáll a műsorból. Willie és Al azonban olyanok, mint a sziámi ikrek. Ebből a számból nem lehet kiszállni. Képletesen egyikük az Untermann, a másik az akrobata, aki szaltót ugrik, majd váltanak. Itt „egyedül nem megy”. Al mégis elvonul a családjához, Willie pedig nem hisz a szemének. Őt más fából faragták, és nem képes nyugdíjba vonul­ni. Úgy véli, ha egy művész egészséges, akkor a nyugdíjba vonulás a halálát jelenti.- Mindez úgy hangzik, mint egy tragédia, ám Neil Simonról közismert, hogy Amerika egyik legnevesebb bulvár vígjátékszerzője...- A darab igazi műfaja tragikomédia, szá­mos fordulattal. Mindkét színésznek rendkívül hiányzik a színpad, a deszka és a közönség; ám képtelenek újra összejönni. Egy zseniális menedzser segítségével megpróbálják előadni a számot, de sértésre sértődés a válasz. Előke­rülnek a korábban elviselt rossz szokások; megtudjuk, hogy az egyik színész beszéd köz­ben köpköd, a másik meg negyven éven ke­resztül az ujjával bököd. Neil Simon a humor eszközeivel remekül érzékelteti az emberi gyarlóságokat.- Annak ellenére, hogy reményeim szerint a közönség katartikus állapotban fogadja majd az előadás végét, én egyértelműen a komédia műfajába sorolom a Napsugár fiúkat. A darab főszereplője két varietészínész - érvel Dózsa László -, akik valójában nem is színészek, in­kább bohócok. Bohóctréfáikkal rendkívül nép­szerűek voltak; a közönség imádta őket. Be­vallom, ez a világ hozzám különösen közel áll, hiszen magam is cirkuszosok közé születtem, és rendezés közben maguktól előjönnek az emlékek. Harsányi Gábor fantasztikus partner, kiválóan egymásra találtunk.- Mennyire kellett átdolgozni a darabot a korábbi előadásokhoz képest?- Átdolgozásról nincs szó, de teljesen új elképzelés szerint készül az előadás. Az eddigi bemutatók fiúszerepét nálunk - ahogyan azt a szerző a későbbi filmforgatókönyv számára át­írta - lány játssza.. Dramaturgiai szempontból is furcsa lenne, ahogyan egy fiatalember nőies módon gondoskodik Willie bácsiról, ahogy imádja őt és a gyerekeit. Sandy Silverman sze­repét Cseke Katinka játssza. Az Újpest Színház közönsége a Csókos asszonyban már találkoz­hatott a fiatal színésznővel, akit magam és a kollégáim is nagyon tehetségesnek tartunk.- Kiket láthatunk még a színpadon?- Az ápolónő szerepét eredetileg Schubert Évának szántam, de egy operáció miatt egyelő­re nem tudta vállalni a fellépést. Gyógyulását követően őt láthatja majd a közönség. Az elő­adást Incze Ildikó mentette meg, aki nagysze­rűen beilleszkedett a társulatba.- Mindkettőnk számára öröm, ha lehetősé­günk nyílik a fiatalok pártfogására, így néhány tanítványom is játszik a darabban - egészíti ki a rendezőt Harsányi Gábor. - Kisebb szerepek­ről van szó, de a fiataloknak mindez kiváló le­hetőség a gyakorlásra és a professzionista szín­pad kipróbálására.- Al és Willie - akárcsak Dózsa és Harsá­nyi - két vérbeli komédiás. Önöket e bemuta­tón kívül személyes kapcsolat köti Újpesthez. Milyen érzés a helyi közönség előtt fellépni?- Több mint tíz éve dolgozom a városrész­ben; a kommunikációs iskola vezetőjeként na­gyon sok helyi fiatalt és rajtuk keresztül szá­mos. családot megismertem. Színészként is szeretem Újpestet, úgy érzem, a színház ma már állandó, rendszeresen színházba járó kö­zönséggel rendelkezik.- Bár néhány éve szinte „véletlenül” költöz­tem ide, most már abszolút újpesti vagyok - meséli a tavaly Újpestért díjjal kitüntetett Dó­zsa László. - Szívesen játszom és rendezek az Újpest Színházban, ahol az elmúlt évadban a Tizenkét dühös emberben, a Csókos asszony­ban és a Csárdáskirálynőben láthatott a kö­zönség. Tapasztalatból és szívből mondom, hogy a helyi színházlátogatóknak komoly ízlése van. Napjainkban ritkaságnak számít az önkor­mányzat, azaz a fenntartó e pártolói tevékeny­sége. Az olvasóknak talán elárulhatom, hogy a szakmában is terjed az Újpest Színház híre. Még távol dolgozó kollégák is hallottak az it­teni előadások magas színvonaláról, ha hívják őket, örömmel eljönnek, és szívesen ját­szanak. Rojkó A. i -* * 4 í Fotók: Zalka István H arsányi Gábor AI szerepében örökre (?) ygj szakít a színpaddal

Next

/
Thumbnails
Contents