Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)
2006-06-29 / 13. (343.) szám
2006. június 29. v veit árva gyerekekkel, újpesti fiatalokkal és barátaikkal. Az atyát a pesti fogházban, 1953. június 8-án, 21 órakor akasztották fel, majd a váci rabtemetőben nyert végső nyugalmat. Munkásból lett szerzetes Sándor István egy szolnoki munkáscsalád gyermekeként, 1914-ben látta meg a napvilágot, édesapja a szolnoki MÁV segédmunkása volt. A polgári befejezése után Sándor István gép- és fémipari szakiskolát végzett, majd rakodó- munkásként, vasesztergályosként dolgozott. Budapestre 1936-ban került fel, nyomdásznak akart tanulni. A Clarisseum nyomdájában került kapcsolatba a Szalézi Társasággal, ahol a fiatalabb szívgárdistákkal és a ministránsokkal foglalkozott. A rendbe 1939-ben kérte felvételét. A boldoggá avatásról a Vatikán dönt Napjainkban a boldoggá avatás részletesen szabályozott folyamat. Erre javaslatot az adott terület püspöke tehet. A felterjesztett dokumentumokat Rómában igen alapos vizsgálatnak vetik alá - ezeknek kell igazolniuk, hogy a javasolt személy életében a keresztény erényeket kimagasló szinten, hősiesen gyakorolta. Egyértelműen pozitív eredmény esetén a pápa jelenti be az eredményt. A boldoggá avatott személy munkássága példaképpé válik, és engedélyezik nyilvános tiszteletét. A magyar boldoggá avatottak között van például Apor Vilmos győri püspök - 1945-ben nőhíveit védelmezve szovjet katonák golyóitól halt meg - és Batthyány-Strattmann László, aki orvosként 1902-ben kórházat hozott létre, a szegény betegeket ingyenesen kezelte. wk üldözést Szenvedtek ÁDá^LiÁ^Ló^ÁNiEL tíbor * BUS ÚNOS s&TKe0*ISTVÁN Sándor Istvánt mezőnyárá- di novíciusévei után mint kisegítő testvért sorozták be a hadseregbe (1941-1945). Híradósként bátorságáért vaskereszttel tüntették ki. A háború vége után ismét a Clarisseum nyomdászaként dolgozik, és aktív tagja a Katolikus Ifjúmunkás Szervezetnek. Az újpesti Clarisseum kápolnája, épületei, parkja, futballpályája, nyomdája és cserkészotthona megfelelő helyszínt nyújtott munkájának és a szegény családok gyermekeit befogadó fiú-nevelőintézet működésének. 1949-ben a Clarisseum sekrestyésévé nevezik ki. A kápolna sekrestyéjében a A rend újra működik Napjainkban az Újpesten régóta működő Szalézi Szent Ferenc Társaság ismét az ifjúság nevelésével és oktatásával foglalkozik. Ma a szalézi szerzetesek budapesti rendháza Óbudán működik, Újpesten a Clarisseum és a Baross utcai kápolna az övék, az Aschner Lipót téri templom plébániáján van az ifjúsági házuk. A templom plébánosi feladatait augusztustól a régi újpesti „gyökerekkel” rendelkező P. Vendrey Gábor SDB látja el. A Dobó utcában nőtt fel, édesapja egykor szőlészettel, borászattal foglalkozott.- Édesszüleim 1948-ban esküdtek az újpesti nagytemplomban - meséli az atya. A családnak volt egy szalézi barátja, a megyeri Baross utcában működő Báli János atya, aki az esküvőn azért is imádkozott, hogy a születendő gyermekek közül egy szalézi legyen. A Clarisseumban, 1958-ban Szitkey Károly atya volt az első gyóntatóm - 1956-ban szabadult a börtönből. Hívei nagyon tisztelték. Itt kiváló papokat, bölcs embereket ismerhettem meg, akik lehetőségeik határain belül tették dolgukat. Vendrey Gábor 24 éves korában, 1974-ben került el városrészünkből, Esztergomban kezdve el papi tanulmányait. 1979-ben szentelték fel az esztergomi bazilikában. Nagymaroson, Balassagyarmaton, a budapesti Farkasréten, a Komárom-Esztergom megyei Tarján, Héreg községben, majd ismét Balassagyarmaton szolgált korábban. A megyeri plébánosi tisztség megürülé- sekor kérte fel tartományfőnöke az itteni munkára.- Újpesten négyen vagyunk szaléziak: Bíró atya a Clarisseumban, hárman pedig itt. A templombelső renoválása a 90-es évek közepén, külső felújítása néhány éve történt meg. Naponta tapasztaljuk, hogy feladatainkhoz mérten kevesen vagyunk, noha sok segítségünk van ehhez. A Clarisseum .plébánia cserkészei megkoszorúzták a szalézi mártírok léktábtáját rend feloszlatása után is gyakran jöttek össze a munkás fiatalok a keresztény tanításokat megismerni, de sokszor magánlakásokban is tartott Sándor István lelki gondozást. Bujkálás után letartóztatás A bajok 1951 őszén kezdődtek, az Árpád úti Pokol csárda megnyitásával. Bejáratánál nagy tábla invitálta a főút járókelőit: „Lépj be a Pokolba!” Egyik éjszaka a sekrestyébe járó fiúk a kocsma plakátját fekete szurokkal kenték le. Az ÁVH-s nyomozókat kutyáik a Clarisseum- hoz vezették, és a kínvallatások hatására hamar kiderült, kik voltak az elkövetők. A szalézi rend tartományfőnöke gyorsan előkészítette Sándor István disszidálását. Javaslata ellenére azonban nem szökött át a határon, inkább álnéven Budapesten maradt, és tovább foglalkozott ifjú gondozottjaival. Helyzete nagyon veszélyessé vált, mivel a vele kapcsolatot tartó fiatalokból is „válogatott” az ÁVO, majd az ÁVH. Az árvákat és munkásszármazású fiatalokat potenciális utánpótlásnak, megbízható kádereknek tekintették. Katonai sorozás és bevonulás után kiválogatták a legjobbakat, átvezényelték őket az ÁVH-hoz, majd egy három hónapos tanfolyamot követően a pártőrség tagjai lettek. Feladatuk a párt és legfontosabb vezetőinek védelme volt. Közülük többen Sándor Istvánnal is rendszeresen találkoztak. Igaz, nem sokáig. Letartóztatásuk után a fegyveres összeesküvés koholt vádjának elismerését verésekkel, kínzásokkal és hamis ígéretekkel érték el. Sándor István szalézi testvér boldoggá avatásához megkezdődött a dokumentumok összegyűjtése. A még lappangó írásos emlékek bemutatása, az élő szemtanúk jelentkezése a cla- risseumi vagy a megyeri Aschner Lipót téri plébánián segítené ennek elérését. Ehhez kérik az újpestiek segítségét. Gábriel Tibor Fotók: Horváth Dávid
