Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)
2006-06-29 / 13. (343.) szám
8 J PEST 2006. június 29. Az ünnepi entmisén P. dános SDB posztulátor III mondott ÉBbeszédet közép Újpest szalézi mártírja Ünnepi szentmisén, a Clarisseumban emlékeztek meg az 1953-ban kivégzett Sándor István szalézi testvérről és társairól. A szalézi rendet a kommunista diktatúra alatt feloszlatták, majd az egyik utolsó koncepciós per keretében több tagját és a velük kapcsolatot tartó fiatalokat is elítélték. Az újpesti víztoronnyal szemben, a Clarisseum kápolnájának öreg falai között június 11-én, vasárnap délelőtt megható eseményre került sor - ünnepi szentmise keretében idézték fel a mártírhalált halt Sándor István újpesti szalézi testvér és társai emlékét. A megemlékezés jelentőségét jelezte, hogy az ünnepi szentmisét a Szent Istvánról elnevezett Magyar Szalézi Tartomány tartományfőnöke, P. Havasi József SDB (a „R” pátert, azaz atyát jelent, az „SDB” a „Sa- lesiani di Don Bosco” rövidítése - a szerk.), a szentbeszédet a magyarországi boldoggá avatások posztulátora (értsd: előkészítője), P. Szőke János SDB tartotta. A magyarországi szalézi szerzetesek ezzel az eseménnyel „jelentették be” Sándor István boldoggá avatásának kezdeményezését. Sándor István szalézi testvért és társait az utolsó koncepciós perek egyikében ítélték el, sorsukat még napjainkban is kevesen ismerik. A „Pártőrség pere” nevet viselő eljárásban a Budapesti Hadbíróság 1953. május 23-án a „demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés és egyéb bűncselekmények miatt” négy embert kötél általi halálra, 12 embert 5 és 15 év közötti börtönbüntetésre ítélt. Sándor István a legsúlyosabb büntetést azzal „érdemelte ki”, hogy a szerzetesrendek 1950 júniusában történt feloszlatása után is fenntartotta kapcsolatát a Clarisseumban neEgy ministráns emlékei A Clarisseum plébánosa, az 1999-ben Újpestért díjjal kitüntetett P. Bíró Lóránt SDB egyike volt az ifjú ministránsöknak.- 1928-ban születtem, 1936-tól az István- telki úton laktam. Sokszor találkoztam Sándor Istvánnal. Aranyos ember volt, nagyon szerettük, bár a ministrálásban nem ismert tréfát. Nagyon értett a gyermekek nyelvén, sokat foglalkozott velünk. Amikor játszottunk, akkor is figyelt ránk. A Clarisseum udvarán volt egy oszlop körül forgó, láncos hinta. Akkor tudtunk jól hintázni, ha azt valaki körbe hajtotta. Ha Sándor István arra járt, mindig meghajtotta nekünk, majd sietett tovább. Én 1945-ben kerültem el innen, amikor beléptem a rendbe. Mezőnyá- rádra téli holmit azonban nem vittem magammal. Mielőtt Sándor István Mezőnyá- rádra érkezett, elment a szüléimhez, és megkérdezte tőlük, hogy nem kell-e valamit vinni nekem... Ő hozta le a téli ruhámat! Utoljára akkor találkoztam vele, amikor már bujdosnia kellett. A Nap utca és a Tél utca sarkán futottunk véletlenül össze. Alig ismertem meg, bajuszt is növesztett. Halálát szigorúan titkosan kezelték, csak 1956 után derült ki. A rend feloszlatása után húsz évig a Chinoin plébánia (az egykori Stephaneum, ma a Chinoin gyár tulajdona) főállású kántora lettem. Elvégeztem az ELTE alkalmazott matematika szakát, majd ezen a területen dolgoztam újabb húsz évet. Hatvanéves koromban nyugdíjba mentem, 1988-ban szenteltek fel, 1989-től élek a Clarisseum plébániáján.
