Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)
2006-06-29 / 13. (343.) szám
2006. június 29. r a _ Mi. Meglehetősen szórványosan alkalmazott kifejezés, főként ide- V genek, hovatovább egyszerű szomszédok között, ahol is a vérségi, baráti kötelék hiánya már-már elvág minden meghittebb kapcsolatot, olyat például, amelyben gyakorta hangzik el: mi. A mi ugyanis egy közösség hívó szava. Alábbi írásunk is ezt támasztja alá. A háttér egyébként kertvárosinak tűnő: a szűk, rövid utcákat takaros kis házak alkotják. Akad köztük régi építésű, egyetlen emelettel bíró, vagy éppen magasra húzott, modern. A kertek kedvesen egymáshoz simulnak, a környék csendes és nyugodt. Nem csoda. A helységbe, szemérmesen megbújva a fák között, egy kis porút vezet. Zötyögős, kátyús, nehezen észrevehető utacska ez Dunakeszin, amely kikerülve egy betongyárat újra Újpestre, pontosabban annak székesdűlői részére visz. A helységben egyébként is van valami szigetszerű. Egyszóval Székesdűlő őrzi még az eszményt, hogy van élet a kapukon, a kerítéseken túl, sőt még az egyénen és a családon kívül is van valami, valami homályos érzésféle, amely túlmutat a házakat elválasztó sövénysoron és a másik - mondjuk, a bokrok túlsó oldalán lakó - hasonló irányultságú szándékával találkozik. Ezt a különös, az egész kerületrészt jótékonyan átható egymásra hangoltságot a szerencsések, no meg a székes.- dűlőiek úgy nevezik: összetartozás.- Ez nem volt ám mindig így. Korábban mi is könnyen elmentünk a szomszéd mellett. Köszöntünk, aztán autóba szálltunk, vagy éppen becsuktuk az ajtót. Azután érdeklődővé váltunk egymás iránt. Három évvel ezelőtt megalakult a Székesdűlőért Egyesület, és mára elmondhatjuk, hogy sikerült egymáshoz közelebb hozni az embereket, az itt lakókat. A helyzetünkön persze nem könnyített, hogy egyszerre kellett a közösségért és egyszerre, mondjuk így, a terület adottságai ellen harcolnunk - Wellner Oszkár, a Székesdűlőért Egyesület elnöke elmosolyodik. - De kár is minden további szó, nézzen körbe bátran, mert talán ezek a napok mutatják legjobban azt, amiről most beszélgetünk. Valóban. Ha végigpillantok az Alsó utca és Pihenő' köz szegélyezte füves tisztáson, csoportokat látok. Szomszédokat, akik közös tűzrakás köré gyűlnek, és a lángok fölé bográcsokat lógatva várják, hogy mikor az étel elkészül, megosz- szák azt egymással. így sürögnek órákon át, Székesdűlőt pedig, akár egy hatalmas közös konyhát, megtölti a finom étel- és a jófajta füstillat...- Igen, valami ilyesmire gondoltunk mi is, amikor a székesdűlői napot életre hívtuk. Egy összejövetelre, amelynek, mondjuk, ha nem is a helyisége, de a helysége mindenképpen közös. S igaz, a fő műsorszámot illetően eleinte tanácstalanok voltunk, ám egy barátom javaslatára úgy döntöttünk, főzőversenyt rendezünk. A lakosok így oldottabb hangulatban közelíthetnek egymáshoz, s ezt némi versengéssel és finom ételekkel körítve igen tartalmas kikapcsolódásnak tartom - Wellner Oszkár egy „bográcsszemle” után újra mellém telepedik. Körülöttünk már Totyognak a bográcsokban készülő ételek, a környező házakból, otthonokból kihordott kerti- és kemkire gondolnak. Gondolnak a mellettünk elszaladó, hulahoppkarikát hajtó gyerekekre, a tűz körül ácsorgó, majd a sramlira táncra perdülő középkorú párokra, a kedvesen-lassan régi lépéseket és sasszékat járó, kipirult arcú nőkre és férfiakra, valamint a helyszínen gyorsan és ellenállhatatlan fiatalsággal közlekdő kamaszokra, akik csoportokba verődve, a padokon és az ez alkalomra felállított pallókon várják az idejüket, hogy aztán a színpad köré gyűljenek, és végighallgassák, pogózzák a Just As 1 Want It zenekar koncertjét. így telik Székesdűlőn az idő május legvégén, közben mintegy mellékesen - az ekkorra már kellően jóllakott helyiek szavazatai alapján - kihirdetik a győztest, az Erzsi-Ani csapatot, akik idén a legfinomabb ételt, történetesen egy birkapörköltet készítettek. A szakácsok persze mosolyogva, kezüket rázva érkeznek a színpadra, átveszik az elsőségért járó kuktasapkát, és néhány palack italt, majd újra a tüzekhez jőve már bontják is az üvegeket, és a díjat szinte szétosztják, széttöltik, nem feledve, hogy a bográcsban kifőtt finom ízekhez bizony mindenki hozzátette a magáét. Volt, aki egy Ids erőset, vagy éppen egy üveg sört hozott, volt, aki csak tréfált, de most minden kis hozzávaló jól összefőve, összekeverve ott van a falatban, amely gyorsan lecsúszik a torkokon. Lecsúszik, miközben néhányan már arról suttognak, hogy lesz, aki a főzéssel csak később készül el, mondván, hogy az együtt elköltött reggelire is gondolni kell. Merkl László pingbútorok mellett pedig egyre többen beszélgetnek, eszegetnek, majd némi falatozás után felállnak, és átvándorolnak egy másik asztalhoz, egy másik társasághoz, ott folytatva a megkezdett beszélgetést vagy az imént az étel sürgető fűszerezése miatt félbeszakadt történetet, egy székre ülnek, mígnem a hozzávalókon megint csak keverni kell egyet. S akkor kezdődik minden elölről, vagyis a helyek újra megürülnek, hogy hamarosan valaki más foglalja el őket, ugyanúgy kedvesen tréfálkozva és kíváncsian elfogadva a telemert tányért, amelyben minden esetben valami finomság illatozik.- A főzőversenyt második alkalommal rendeztük meg. Idén már az újpesti önkormányzat is támogatta a kezdeményezésünket a civil alapokra benyújtott pályázatunk alapján, a rendezvény fővédnöke pedig Hock Zoltán alpolgármester úr volt. Ami egyébként a programkínálatot illeti, az a tavalyihoz képest jelentősen gazdagodott, így idén megpróbálunk minden korosztálynak kedveskedni egy kicsit - Rózsa Zsófia, a Székesdűlőért Egyesület alelnöke a domboldalon álló színpad felé mutat.- Valóban sok fellépőnk lesz, az általuk képviselt műfajok igen változatosak. A mulatós muzsikától a punkon át egészen a csárdás- és népzenéig lesznek műsoraink. Persze a gyerekekről sem feledkeztünk meg, rájuk egész nap különböző játékos vetélkedők, versenyek várnak. Ha kedvük támad, részt vehetnek a futóversenyen, vagy ceruzát és zsírkrétát ragadva megpróbálhatják rajzkészségüket. Az elkészült munkákat a zsűri, természetesen az életkor figyelembevételével, értékeli, esetleg díjakkal jutalmazza, amelyeket, beleértve a tombolán nyerhető ajándékok jó részét is, mi adtuk össze - mondja Pető Gyula, aki az egyesület alapításánál is bábáskodott. A székesdűlőiek, mintegy beváltva szavukat az együttlakás örömeiről és befogadás fontosságáról, tehát mindenkire számítanak, és mindenEgy közösség hívó szava A felvételeket az egyesület tagjai kölcsönözték lapunknak
