Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)
2006-01-26 / 2. (332.) szám
2006. január 26. Felújítások, kötszerek, csecsemőruhák... Az Új Generációért Alapítványt néhány esztendeje azzal a céllal hozták létre, hogy az édesanyák és az újszülöttek minél komfortosabb körülmények között éljék át az első közös napokat. Az alapítvány tevékenységéről dr. Novák Károly főorvossal, kuratóriumi elnökkel, valamint Farkas Balázsné főnővérrel, az egyik kurátorral beszélgettünk.- Szakmai téren mennyire volt sikeres az alapítvány tavalyi éve? Dr. Novák Károly: - Öt évvel ezelőtt azzal a céllal jött létre az alapítvány, hogy támogatni tudjuk az orvosok és nővérek továbbképzését, új műszerek és felszerelések beszerzését. Az alapító okirat szerint a támogatások kizárólag szülészeti célokat segíthetnek; az abortusz természetesen kizárt e körből. 2005-ben szinte minden fillérnek megvolt a helye, hiszen, a kórházi keretet kiegészítve, tavaly olyan helyiségek felújítására, kifestésére és modernizálására is sor kerülhetett, amelyekre egyébként nem jutott volna pénz. Két nagy kórtermet és a nővédelmi rendelőt sikerült újjávarázsolni, valamint vásároltunk egy új vizsgálóasztalt. Mindemellett az alapítvány támogatta kollégáink szakmai képzését is. Farkas Balázsné: - Több mint félmillió forintot kaptunk a személyi jövedelemadóból átutalható egy százalékokból, ez mintegy százezer forinttal nagyobb összeg az előző évinél. A nagyobb kiadások Az Új Generációért Alapítvány egyik kurátora: Farkas Balázsné főnővér és kuratóriumi elnöke: dr. Novák Károly főorvos mellett jutott pénz festékre, tisztítószerekre, úgynevezett intelligens kötszerre, kisebb műszaki alkatrészekre, és feltöltöttük a csecsemők kórházi ruhatárát is. Ezúton szeretnénk megköszönni támogatóink segítségét.- Melyek az alapítvány további tervei? Dr. Novák Károly: - A szülőotthon állapota jól tükrözi egészségügy általános helyzetét, ezért megpróbáljuk emberi oldalról pótolni az esetleges hiányosságokat. Az orvosok és nővérek szakmai képzettségét, valamint humánus, betegbarát magatartását tekintve, azt hiszem, különlegesen jó helyzetben vagyunk. Harminchat éve dolgozom itt, és úgy tapasztalom, hogy a betegek számára kiemelten fontos az egészségügyi csapat hozzáállása. A derű, a kedvesség és az udvariasság ritka kincs a kórházakban. A technikai-műszaki ellátottságot figyelembe véve már nem állunk ilyen jól. Szükség lenne az ultrahangos készülék cseréjére, hiszen a meglévő műszer több mint tíz éves, és jó lenne egy új CTG is, amely a magzati észleléshez nélkülözhetetlen felszerelés. Mindez azonban meghaladja a tízmillió forintot, amely a kórház számára is nagy összegnek számít. Szeretnénk, ha az önként felajánlható 1% odaítélésekor mindazon családok alapítványunkat választanák, amelyek kisbabájukkal elégedetten távoztak a szülőotthonból. A statisztikák azt mutatják, hogy az osztályunkon a korábbi évekhez viszonyítva tavaly mintegy tíz százalékkal több baba jött a napvilágra. Ez több okra is visszavezethető, mindenesetre a családcentrikus szülészet, a „nyitott szülőszoba”, a rooming in módszer - azaz a babák és a mamák együttléte -, valamint nem utolsósorban a korszerű, fürdőszobás kórtermek a 21. században is megfelelő körülményeket biztosítanak „az új generáció” megszületéséhez. r. a. „Legkedvesebb könyvem” Az elmúlt év december 14-én került sor a Király Könyvtárban az alsó tagozatos gyerekek vetélkedőjére az Újpesti Pedagógiai Szolgáltató Központ rendezésében. Tíz iskolából 21 kisdiák nevezett be erre a versenyre. A kisdiákoknak két percben kellett legkedvesebb könyvüket bemutatni. Lehetett saját készítésű illusztrációt is - otthon - készíteni, s volt olyan gyerek, aki az általa készített bábuk segítségével mesélte el kedvenc könyvének a tartalmát. A gyerekek olvasási készségükről is számot adtak, mivel az előzetes felkészülés része volt egy kedvenc részlet kiválasztása is. A zsűri meghozta az eredményt. A rangsorolás helyett három csoportba osztotta a gyerekeket teljesítményük alapján. Az első két kategóriába kerültek oklevelet és könyvjutalmat kaptak. (A díjazottak neve után zárójelben a felkészítő pedagógusok nevét közöljük.) Kiváló teljesítményt nyújtott: Diószegi Dorottya, Karinthy Frigyes ÁMK Általános Iskola, Balázs Vivien, Árpád Fejedelem Általános Iskola (Kersiné Takács Erika), Kovács Fülöp, Angol Tagozatos Általános Iskola (Csókás Erika), Szemelveisz Nikolett, Szűcs Sándor Általános Iskola, Végh Viktória, Árpád Fejedelem Általános Iskola (Brószné Galusz Zsuzsa), Tóvári Dóra, Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola (Máté Katalin), Szekér Dóra, Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola (Máté Katalin). Dicséretben részesült: Mai Kim Richárd, Erzsébet Utcai Általános Iskola (Kállai Éva), Németh Boglárka, Angol Tagozatos Általános Iskola (Horváthné Ézsiás Andrea), Tóbiás Ilona, Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola (Turjányiné Bányai Éva), Poncsók Bettina, Bajza József Általános Iskola (Heiszné Szabó Ágnes), Danielisz Béla Bence, Erzsébet Utcai Általános Iskola (Szőcs Ilona). Szép olvasásért oklevelet kapott: Kabibula Dániel, Benkő István Református Általános Iskola (Fábián Istvánná). Álljon itt az egyik legjobb könyvismertetés, melyet Végh Viktória, az Árpád Fejedelem Általános Iskola 3. a osztályos tanulója készített! Kedves Gyerekek! Én nagyon szeretem az állatokat, különösen a kutyákat, de egy újpesti lakóház nyolcadik emeletén lakom, és a szüleim szerint nem való a panellakásba a kutya. Ezért biztosan megértitek, hogy az én legkedvesebb könyvem egy kutyáról szól. Keresztanyámtól kaptam néhány éve. A címe: Dásenka avagy egy kölyökkutya élete. Azért ezt választottam, mert ez a könyv a legkedvesebb könyv, amit valaha is a kutyákról írtak. Nem mese, igaz történet. Különlegessége, hogy az írója, a cseh származású Karel Capek saját rajzaival illusztrálta, sőt a fényképeket is ő maga készítette. A kedvencemet meg is mutatom nektek. Érdekessége a könyvnek, hogy nemcsak az embereknek mesél a kutyákról, hanem a kutyáknak is rólunk, emberekről. Ezért aztán nemcsak kisgyerekeknek, hanem akár kiskutyáknak is fel lehet olvasni. De ki is ez a főhős, ez a Dásenka? Egy kis foxterrier ő, egy igazi rosszcsont, akinek viszontagságos nevelődését követhetjük nyomon az elbeszélésekben születésétől - amikor egy tenyérben is elfért, és csak két dolgot tudott: szunyókálni és enni - egészen addig, amíg megtanult járni, futni, vakarózni és a bútorokat szétrágni. Élvezhetjük az apró eb harcait a lepedővel, a nyeles kefével, a vendégek cipőpertlijével és nadrágjával. A gazdája imádta kis kedvencét, ezért aztán le is akarta fényképezni. Hogy csendben megüljön a ka- tyus, cselhez folyamodott. Meséket írt Dásenkának. Ezeket a meséket is elolvashatjátok a könyv második részében. A legszebb gondolat pedig, amire emlékszem, így szól: „De csakis az emberek közt, Dásenka, csakis ott érzed majd otthon magad. Az emberekkel különösebb és gyengédebb valami köt össze, mint a vér. Ez a valami a BIZALOM és a SZERETET. Hát fuss!" Jó szívvel ajánlom ezt a könyvet kicsiknek és nagyoknak! Remélem, felkeltettem érdeklődésedet az elolvasásához! összeállította: Katona Gyöngyi pedagógiai előadó Újpesti Pedagógiai Szolgáltató Központ
