Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)
2006-05-18 / 10. (340.) szám
r 2006. május 18. .Jól tudom, hogy az »ötkerben« működik a média akadémiája?”- „provokálom” nyegleségemmel Szigethy Emma újságírót, aki különösen érzékeny, ha a magyar nyelvet nem megfelelő igényességgel használja valaki, pláne ha médiában dolgozó. Az eddig végtelenül kedves hölgy szemei elkerekednek, és szinte az egész szakma nevében kéri ki magának, hogy ilyesmi elhagyhatja egy hírlapíró száját. „»Ötödik kerület« - így mondjuk.” Nincs apelláta, neki van igaza. Mint meséli, ő maga eredetileg nem is akart újságíró lenni, inkább, mint volt tomászbajnok, azon a területen képzelte el a jövőjét, ám édesanyjának nem volt pénze finanszírozni TF-es tanulmányait. Miután azonban élménydús jegyzetein keresztül egyre inkább kidomborodott íráskészsége, barátai és újságíró ismerősei javaslatára elvégezte a MÚOSZ Bálint György Újságíró-iskolát. Pályája során dolgozott a nyomtatott és az elektronikus sajtó egyes területein, jelen volt többek között a népszerű Nap-kelte (anno Nap TV) és az Egyenleg című műsorok indulásánál, dolgozott a Magyar Rádióban szerkesztőként, műsorvezetőként és riporterként, majd oktatási vezetőként, de megtanulta a sajtófőnöki munkát is, és a technikai sportok rajongójaként segítette e sportágakat, ám különböző rendezvények, konferenciák nívóját is az ő nevéhez kapcsolják. Egyszóval kitanult mindent, ami a média világában szükséges lehet. Jelenleg az újságíró-utánpótlás oktatásával foglalatoskodik; az MA-Stúdió újpesti irodájában beszélgettünk.- A rádió számomra örök szerelem marad - kezdi Szigethy Emma. - Első alkalommal 16 évesen, mint kórustag léptem át a küszöbét, majd az érettségi után már az akkor igen népszerű 139- 660 című kívánságműsor élő adásának elkészítése körül tevékenykedhettem. Itt az volt a dolgom, hogy a szalagtárból a stúdióba vittem azokat a kabaré-, színház-, zenei vagy versfelvételeket, amikre éppen szükség volt. Kicsit „lótifuti” munka volt, de én örömmel végeztem. Főként, hogy ezek után Marton Frigyes, a szórakoztató- és kabaréosztály vezetője már megengedte, mi több, kötelezett, hogy részt vegyek az értekezleteken. Bár megszólalnom tilos volt, mégis, itt már éreztem, hogy vagyok „valaki”: „Hozzon valaki egy kávét!”- szólt Marton, „Menjen el valaki cigarettáért!” - így Bán Zoli bácsi. Majd a szüveszteri élő adásban, a 6-os stúdióban „főszerepet” kaptam, én kínáltam a szünetben a közönséget szendvicsekkel. És ez így ment két évig. Amikor is Marton Frigyes egyszer csak azt mondta, írjak valamit a nyári élményeimről. Én megírtam és odaadtam, ő pedig elolvasta, instrukciót adott a javításra, majd leküldött a stúdióba azzal, hogy mondjam fel szalagra. Ez volt az első megszólalásom a rádióban.- Gondolja, hogy a mái pályakezdőknek is van türelmük két évig szalagokért, cigarettáért, kávéért szaladgálni, mielőtt mikrofonközeibe kerülnek?- Ez nem megy, vagy legalábbis nem mehetne másképp. Én igenis boldog voltam ettől a munkától. Nem csak azért, mert ilyen nagy nevű rádiósok között lehettem nap mint nap, de azért is, mert ezt a szakmát így lehet csak igazán megtanulni. A mai napig vallom, hogy az embernek mindenekelőtt a saját bőrén kell megtapasztalnia, mi a munka, és el kell töltenie egy időt olyan környezetben, ahol ellesheti a szakma minden csínját-bínját, akár szerkesztő, akár műsorvezető, akár riporter kíván lenni a későbbiekben. Nem lehet valaldt gyakorlat nélkül bedobni a mélyvízbe, a tapasztalatszerzés pedig igenis ott kezdődik, hogy az ember először beül egy stúdióba vagy szerkesztőségbe a nagyok mellé, és alázatosan figyel. Tisztában vagyok vele, hogy manapság más a módi. Bizony nem ritka, hogy valaki a kommunikáció szakos főiskolai vagy akár egyetemi diplomáját lobogtatva lép be egy szerkesztőségbe, és csak munka közben derül ki, valójában a papír mögött egyáltalán nincs meg a szükséges elméleti tudás. Sajnos igen gyakran szinte elölről kell kezdeni az ilyen fiatalok betanítását. Vizsgaelnökként, a beszédem zárszavában épp ezt szoktam hangsúlyozni a frissen végzetteknek, hogy tudniillik a nagy kérdés az, hogyan tudják hasznosítani immár az életben mindazt a tudást, amit az iskolában megszereztek.- Ezek szerint úgy érzi, ezzel gond van a mai magyar médiumok háza táján?- A kereskedelmi tévékben és rádiókban számtalan olyan műsorvezető, riporter dolgozik, aki például helyesen hangsúlyozni éppúgy képtelen, mint választékosán kifejezni magát. Sőt, az adott műsor szerkesztője adásba engedi ilyen nyelvezettel a riportot. Ezek pedig elemi hibák. Az okokat az általános műveltség hiányában és a beszéd- képzés hiányában látom. Épp ezért nálunk, az MA-Stúdióban kötelező tantárgy mind a történelem, mind az irodalom, mind a beszédtechnika. Nem hiszem, hogy túl nagy erőfeszítés szükségeltetik, hogy az ember e terén önállóan is fejlessze magát: ha valaki minden este hangosan felolvas egy verset az előzetesen kapott instrukciók alapján, akkor idővel nem csak a beszédtechnikája fejlődik, de a szókincse is gyarapszik. Ez utóbbi ugyanis egy másik rettenetesen elterjedt probléma az elektronikus újságírásban tevékenykedők között. így pedig ezek az emberek egész egyszerűen hitelüket vesztik, holott a hitelesség a legfontosabb! S minekután manapság eleve hasonló hölgyekből és urakból lesznek a „sztárok”, gyakorta egy interjúban egy helyesen beszélni nem tudó riporter faggat egy kultúrálatlan alanyt - ezt én aligha nevezném interjúnak. Az igazán nagy probléma pedig az, amikor az emberek azt gondolják, ez a viselkedés a mérce, hiszen ezt látják bizonyos televízió-műsorokban, ezt hallják egyes rádióműsorokban.- Nem lehet, hogy épp a médiaiskolák hirtelen elszaporodásával csökkent szinte törvényszerűen a színvonal?- Azon főiskolákon és egyetemeken kívül, ahol kommunikáció szakon zajlik az oktatás, az MA- Stúdióhoz hasonló iskolák, vagyis az akkreditált, illetve ISO-minősítéssel is rendelkező intézmények száma azért nem olyan nagy. Kétségtelen azonban, hogy magam sem vagyok híve például a középfokú újságíróképzésnek. Egy érettségivel ugyanis ne akarjon senki ebbe belefogni. Hozzám is csak az jelentkezhet, aki legalább utolsó éves valamilyen felsőoktatási intézményben, de még jobb, ha már van egy diplomája. Kell egy bizonyos érettség, tapasztalat, vagyis egyfajta a világra való rálátási képesség ahhoz, hogy valaki olyan felelősségteljes munkát végezzen, mint az újságírás, ahol a szavai, a megnyilvánulásai tömegekhez jutnak el. Nálunk 15-20 fős csoportokban zajlanak az egyes államilag elismert bizonyítványt adó OKJ-s, illetve 1-10 fős csoportokban az okleveles felnőttképzési tanfolyamok. Jól hallotta, egy főt is vállalunk az úgynevezett okleveles tanfolyamokon, úgy, mint egy magántanulót. Ezen okleveleken azt is feltüntetjük, milyen munka vállalására jogosítja fel tulajdonosát. Az MA-Stúdióban nem kizárólag újságíróképzés, hanem igen sokrétű oktatás folyik; többek között ügyintéző-titkári, protokoll-ügyintézői, sajtószóvivői, sajtófőnöki, rendezvényszervezői tanfolyam is szerepel a kínálatban. Sok üzletember keres meg bennünket, hogy gyorsan képezzük ki arra, hogy pl. Kínában vagy az araboknál milyen szokások vannak, milyen a protokoll- és etikettelvárás stb. De hogy visszakanyarodjak egy korábban említett problémához: nálunk a stilisztika, a retorika és a beszédképzés magától értetődően kötelező tantárgy azoknak, akik az elektronikus médiumoknál akarnak elhelyezkedni. Igyekszem a tananyagot úgy összeállítani, hogy a szakmai ismeretek kellő kidomborítása mellett megfelelő hangsúlyt kapjon a viselkedéskultúra és a protokollismeret, illetve a mindennapi ügyintézés készségének elsajátítása is. így a nálam végzettek a kellő tudás mellett remélhetőleg tele optimizmussal vágnak neki a szakmának...- Újpesti tanulói is vannak?- Sajnos, csak két hallgatóm volt ebből a kerületből. Bár az oktatási központom a belvárosban van, mégis Újpest számomra a kedves terület. Nagyon fiatalon maradtam egyedül, meg kellett oldanom az életem. A hegyekből jöttem ide. Rengeteg lakást néztem meg, amíg ezt megleltem, méghozzá romantikus módon. Ugyanis nem tudtam bejönni a lakásba, mert nem találtam a gondnokot, ezért csak a levélnyíláson tudtam bekukucskálni. A látvány önmagáért beszélt: a konyhaablakon keresztül a Hármashatár-hegy nézett rám. Döntöttem, ez kell nekem. Gyönyörű park van előttünk, mögöttünk, jó az infrastruktúra, tehát a közlekedés, a különböző vásárlási, ügyintézési lehetőségek. Van a háznak egy János bácsija, egy Tóni bácsija, a földszinten lakó Kajla kutya gazdája és a bájos Franciska, ők létrehoztak elöl és hátul egy paradicsomot. Állítom, a mi házunknak vannak a legszebb kertjei. Most születtek mindkét oldalon az idei kisrigók! Hanula Zsolt
