Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)
2006-04-06 / 7. (337.) szám
Fotó: Rudó Szilvia t 1 6 u p r '-'-r £,:> 1 2006. április 6. Gömbös László szobrászművész szerint minden mű elvesz egy darabot az alkotó életéből; az életöröm és az életmű kizárja egymást. A bronz és a fa nyolcvanesztendős mestere az utóbbi másfél évtizedben három munkájával - Bay Zoltán és Görgey Artúr mellszobrával, valamint a piac szomszédságában megépült István-ház Szent István- domborművével - gyarapította a városrész köztéri szobrait. Az alkotónak - közelgő születésnapja alkalmából - az elmúlt hetekben az Újpest Galériában nyílt kiállítása. Az önmagához konokul hűséges művész nem felejt, és nem ad feloldozást. 1944-ben, tizennyolc évesen az utcáról hurcolták el, előbb egy gyűjtőtáborba, majd onnan Azerbajdzsánba. Amikor négy évvel később hazatért, már semmire sem ismert rá. A táborban szerzett betegségektől kínlódott, és művészi ambícióit félretéve munkát keresett. Az idős művész ma így emlékszik: „a lánnyal, akire a munkatáborból visszatérve találtam rá, néhány évig hínáros pocsolyában evezgettünk egy lélekvesztőn, de már az első perctől tudtuk, hogy együtt éljük le az életünket”. Gömbös László később a Transzvill gyárban esztergályosként dolgozott, és akárcsak Madách falanszterében a széklábakat készítő Michelangelo, a művészi szabadságot elnyomó rendszerben ő sem alkothatott. Úgy véli, 1956- ban az égből jött parancs. Az októberi napokat a tisztítótűz erejével élte át. Családjával a szovjet követség mellett, a Székely Bertalan utcában lakott, ahol tankok és katonák uralták a 4 1 környéket. Mindenki rettegett. A megtorlás alatt megfogadta, hogy saját eszközeivel, amíg csak él, folytatja a forradalmat. Döntése ma is érvényes, munkáinak egy része e témában, a képzőművészet nyelvén szól az emberekhez. A tárlatot megnyitó Hock Zoltán, Újpest alpolgármestere köszöntőjében arra utalt, hogy talán az is az égieknek köszönhető, hogy 1999- ben Gömbös László készíthette a Fiumei úti temetőben kialakított, tragikusan szép 1956-os emlékműegyüttest. Bár az Újpest Galériában ez utóbbit csak fotón láthattuk, a posztamen- seken egymást váltották a művész más, e témát idéző szobrai. A Vasfüggöny: a Börtönfal; a Smasszernő - azaz ahogyan a művész nevezi „a bolsevik kariatida”, a rendszer tartóoszlopa; az 1956-ot idéző Niké; a Hordó alakkal - amely Leninre emlékeztet. Szobor idézi Tóth Ilonát, a hősi halált halt orvostanhallgatót; és a forradalomról szól a Harangszó is. A Gulag című bronzszoborban magát a művészt látjuk tizennyolc évesen, s mögötte egy megcsonkított rab A n * madár vergődik. Az Életem stációi című, tengelyen forgatható, eseménydús kompozíció a 20. századi közép-európai sorsmetaforája; folyamatos menekülés, tiltakozás és ellenállás. Gömbös harmincéves - krisztusi kor - is elmúlt már, mire bekerülhetett a főiskolára. Mesterei: Mikus Sándor és Pátzay Pál óva intették, hogy választott témáival a nyilvánosság elé lépjen. Ösztöndíjat nem kapott, így képzőművészeti tanulmányainak hat éve alatt pedagógus felesége tartotta el a családot; dolgozott, háztartást vezetett és gyereket nevelt. A művész immár több mint negyven év óta alkot a pályán, s ezalatt nagyon sok történelmi, mitológiai és bibliai témájú művet készített. Azt mondja, sohasem dolgozott modell után, mert a szobor több, mint a valóság. Szülőföldjéhez közel, Szentgotthárdon áll III. Béláról készített bronzszobra, amelynek román és gótikus stílusban is elkészített kicsinyített mását a galéria közönsége is megcsodálhatta. Bronzfigurái közül az Anyám, a Pygmalion, a Vágyban, a Torzó, az Amazon, a Lóthnét ábrázoló Viharban című alkotások mellett a Thomas Mann-i Józsefet ábrázoló munka rokonítható egymással. A portrék csoportjában Berzsenyi Dániel érdemel külön figyelmet, hiszen a Vas megyei költő családja hajdan rokonságban állt az ugyancsak vasi Gömbösökkel. Ám formabontó a Napba néző, pápai diák-Petőfi is. Az Újpesten található Görgey- és Bay-szobor kicsinyített változata mellett kiállították Károlyi István grófnak pályázatra készült, egész alakos bronzszobrát is. A Szakrális nagykirály Gömbös László egyik meghatározó munkája. Az igen vastag, őrségi tölgyfa lapon álló, hatalmas bronzuralkodó - ahogy azt a koronán ábrázolt állatövi jegyek is mutatják - az égi transzcendens szférával tart kapcsolatot. A bronz mellett a fa a művész kedvelt alapanyaga. Szobrait sohasem ragasztja, az ágakat, darabokat úgy használja fel, ahogy a természet adta. Nagycenktől Sző- nyig bárhol is járt a mester, a fákra mindenhol rátalált. Mária és Erzsébet találkozását két változatban is elkészítette, mellettük a prófétát idéző Töprengő; az Esdeklő asszony és a Golgota, amelynek Krisztusa Trianonra utalva egy kopjafára került. A Vizitáció alakjai népi fara- gású talapzaton állnak, míg a Madonna gyerekkel egy kettéágazó faágból készült. Gömbös László saját bevallása szerint sohasem tudta és ma sem tudja, mi a divat a világban. Művészként mindig az inspirálja, ami emberként foglalkoztatja. Amióta a Teremtő megmutatta számára, hogy mi a szándéka, boldogság teljesíteni e küldetést. Újpest immár másodszor ajánlott számára kiállítási lehetőséget, s ő hálával említi a várost. Alig három évvel egy nagyon súlyos műtét után a nyolcvanesztendős mester újra érmeket készít, „farigcsál”, és a kommunizmus áldozatainak emlékére immár egy új művet is alkotott. Az őrségi Csörötnekből indult szobrász- művész - akinek több munkája is otthonra talált városrészünkben - a születése utáni nyolcvanegyedik évben, szeretett feleségével együtt, maga is Újpestre költözik. Rojkó A. v *
