Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)
2006-03-23 / 6. (336.) szám
14 PEST 2006. március 23. Folytatás al3. oldalról. 1989 íztelen, szagtalan, osonkodva lapuló rendszerváltása 1848 március idusának groteszk, tragikomikus plágiuma. Az ellopott forradalmak, az ellopott remények, az ellopott vágyak idejét éljük. Csorgó nyálú farkasok lopakodnak a kertek alján, s mi mégis nyitva hagyjuk a kertkaput. Rendszerváltó politikai elitünk eladott minden állami vagyont, ami mozdítható volt, megfosztva az államot a közjó érdekében történő cselekvés szabadságától, s mi mégis újra és újra bizalmunkba fogadjuk 1848 a szabadságról szólt, őket. Meddig még? Tegnapi példaképek, bálványok, bölcs erkölcsi prédikátorok buknak meg hitvány jelentéseken, hogy aztán minden erkölcsi értéket és értékrendet meggyalázva állami kitüntetéssel jutalmazzák őket. Hogy is írta Verancsics Antal: A barátok elárulása, halálba kergetése ma büszkén vállalható, dicső tett. Mert kedves barátaim, aki nem volt besúgó, az szégyellheti magát, és nem is kap kitüntetést. Az 1848-as forradalom a kiegyezéssel zárult le. A kiegyezéssel a feudális Magyarország belépett a polgári korszakba, s elindult egy olyan úton, amely Magyarország soha nem látott fejlődését eredményezte. A mai Budapest e kor terméke. De e kor terméke szűkebb hazánk, Újpest is, amely a születését követő hatodik évtized vége felé a történelmi Magyarország negyedik legjelentősebb ipari városa lett. De 1848 a kiegyezéssel nem csak gazdasági céljait valósította meg. A politikai stabilitás s azon keresztül a gazdasági eredmények biztosítása érdekében a politikai szereplők kicserélődtek. Mindazok, akik 1848 előtt, majd Világost követően a diktatúra kiszolgálói voltak, 1867-tel a politika színpadáról leléptek. Az örökké létező, a mindenkiben meglevő, kiirthatatlan erkölcsi értékrend okán. Mert a szabadság, az igazság, az erés szól mind a mai napig kölcsi értékrend tejtestvérek, s egymás mellett, kézen fogva járnak. És mert kéz a kézben együtt járnak, jól tudják: a bűnök alól az idő révén a jog felmentést adhat, de az igazság és az erkölcs soha. És ha nincs erkölcs és nincs igazság, akkor a szabadság is bilincsbe van verve. 160 év elteltével szívesen mondanánk, a magyar polgári forradalom már régen betöltötte történelmi szerepét, ugyanúgy, mint a nagy francia forradalom kétszáz éve, vagy az angol polgári forradalom háromszázötven éve. Az angol polgári forradalom többek között azért tört ki, mert az angol állam a gazdaság néhány fontos területére monopóliumot, kiváltságot biztosított némelyeknek. 2006 tavaszán a magyar állam a gazdaság néhány fontos területére monopóliumot biztosított némelyeknek. És közben eltelt 350 év. Hol is tartunk mi? És hogyan is szólnak Verancsics Antal püspök szavai: A nemzet pártokra szakadt, s a pártok a bűnből hasznot remélve, a kapzsiság vétkét öltötték magukra. Sokan elcsábítva a vagyon és tisztség utáni vágyódástól, rohamos gyorsasággal váltak meg az erényektől, távolodtak el az igazságtól, szabad utat adva a hatalomvágynak. A tegnap bűne a ma dicsősége lett. A barátok elárulása, halálba kergetése, ma büszkén vállalható, dicső tett. A gazemberségre való merészség jó reménnyel az erény trónjára tör. A csalás, a hazugság, a képmutatás utat nyit az áhított a hatalom felé. Könnyen fertőz az általános nyavalya, egymással versengve pazaroltak és pazarolnak rengeteget, ígértek és ígérnek mindent, túlzott nyájaskodással, hízelgő beszéddel, s mindenki részlehajlását keresik. Verancsics Antal - pécsi, majd egri püspök, s: ezt követően esztergomi érsek - e mondatokat közel 450 éve, a XVI. század második felének elején írta le, saját koráról. Tragikus, szívbe markoló szavak. Akkor írta, amikor az országot a török is rontotta, s a német sem kímélte. A két pogány közt egy hazában idején, vagy ahogy a prédikátorok vizionáltak, két tar között elvész a hajas, azaz a magyar romlásának századában. De e szavak, e mondatok akár ma is íródhattak volna. Ma se török, se német. És a haza meddig még? Prospero, a varázsló, miután céljait elérte, varázspálcáját eltörve bedobta azt a tenger mélyére. Mi ezt nem tehetjük. Nekünk még nagyon sok dolgunk van. Mert csak egy hazánk van, és körülöttünk nagyon sok a pogány, és nagyon a sok tar. Ahogy Luther Márton mondta: Itt állok, és mást nem tehetek. Elhangzott Újpest Önkormányzatának ünnepségén, március 15-én, a Petőfi-szobornál
