Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-10-20 / 21. (326.) szám
Fotók: Rudó Szilvia B ELSŐVÁROS • MEGYER • ISTVÁNTELEK •KÁPOSZTÁSMEGYER • SZÉKESDŰLŐ • KERTVÁROS •VÁROSKÖZPONT 1840 XIII. ÉVFOLYAM • 21. SZÁM • (326. SZÁM) • 2005. OKTÓBER 27.« MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN • INGYENES ÚJPEST ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA Októler 23-án A forradalom és szabadságharc Ä hőseire emlékeztek Szendiné Kosa Katalin elismerése Az 1956-os forradalom és szabadságharc 49., valamint a Magyar Köztársaság kikiáltásának 16. évfordulója alkalmából Sólyom László köztársasági elnök október 23-án a Sándor-palotában a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (polgári tagozata) kitüntetést adományozta érdemes és eredményes munkássága elismeréseként: Szendiné Kósa Katalinnak, az 56-os Szövetség IV. kerületi elnökének, akiről felvételünk az önkormányzat megemlékezésén készült. Gálán Géza szólt arról, hogy Csehszlovákiába rekedt magyarként hosszú ideje nem léphette át már a magyar határt, s az 1956-os eseményeket rádión keresztül kísérte nyomon tanárával és társaival a révkomáromi bencés gimnázium üzenöt éves növendékeként. Nem akármilyen drámát éltek át. Gyermekek voltak? Nem! Akkor született meg férfilelkük - mondta Gálán Géza. Akkor még nem sejthette, hogy jó néhány évvel később, már színészként, a Várszínházban egy öltözőbe kerül pályatársával, Dózsa Lászlóval, akiről nemcsak az derült ki, hogy egyidős vele, hanem idővel a közöttük szövődő barátság szálai megnyitották azt az ajtót, amely kitárulván Dózsa László tragikus életútját ismertette meg vele. Erről szólt a továbbiakban a két színész beszélgetése. Nem először és minden bizonnyal nem is utoljára elevenítették fel kettejük párbeszédével Dózsa László forradalmárságát és a csodával határos megmenekülését. A fiatalember ugyanis szintén a harcok során, 15 évesen lett felnőtt. Erről a család, a barátok tudtak, a közvélemény azonban nem. Mint ahogyan a párbeszédből kiderült, a vagány fiatalember (folytatása a 3. oldalon) Dózsa László színművész és Gálán Géza színész-rendező párbeszédéből a forradalom napjai kitárultak az emlékezők számára Dr. Derce Tamás polgármester a kegyelet virágaival Október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc 49. évfordulójának délelőttjén a Görgey út menti 56-os emlékparkban került sor megemlékezésre. Az Újpesti 56- os Forradalmi Szövetség megemlékezésén Mansfeld László - a kivégzett Mansfeld Péter bátyja - mondott megemlékezőbeszédet, majd ezt követően a jelenlévők virágokat, koszorúkat helyeztek el, és mécsest gyújtottak a mártírok emlékére. Újpest Önkormányzata, a hagyománynak megfelelően, gyertyafénynél tartott megemlékezését 18 órai kezdettel rendezte a Trombita téren, a városháza hátsó homlokzatánál lévő 1956-os emléktáblánál. A jelenlévők - az 1956-os forradalom és szabadságharc résztvevői, a szemtanúk, az emlékezők, a város vezetői, a pártok, szervezetek tagjai és vezetői, valamint a civil szervezetek képviselői és a családjukkal az emlékek nyomán eljövő újpestiek - gyertyával a kezükben élték újra, avagy elevenítették fel emlékeiket a kegyeletes eseményen. Közel fél évszázada annak, hogy olyan események színhelye volt hazánk, amely az egész világ figyelmét Magyarországra irányította. Népfelkelés robbant ki, amely addig elképzelhetetlen volt a vasfüggöny országai között. Az ünnep - hangzott el a megemlékezés első perceiben - nemcsak a szívünkhöz áll közel, hanem időben is, hiszen a jelenlévők közül sokan szemtanúi, részesei, alakítói voltak az eseményeknek, vagy a családjuk életén keresztül tapasztalták vagy értették meg 1956 eszméjét és elfojtott forradalmának következményeit. Ezért nincsenek megkövesedett formák, az ünnep gondolatkörét emlékeinkkel töltjük fel, emlékeztettek a bevezető gondolatok. Majd ezt követően két művészember - Dózsa László Újpestért díjas színművész, aki nemrégiben vehette át a köztársasági elnöktől a Magyarország Hőse kitüntető elismerést, valamint a felvidéki Gálán Géza színészrendező, aki egy a Kassai Figyelő című magazinban megjelent írásából idézve mutatta be a hallgatóságnak, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc nemzeti ügy volt, és hatást gyakorolt a világ bármely pontján élő magyarokra. A szerző történelmi párhuzamba állította eme írásában 1848 és 1956 eszméit, kijelentve, hogy a magyarok számára 1848 forradalmisága ugyanazt jelentette, mint 1956-é, vagyis az állóvíz megmozdult, átcsapott egy másik minőségbe, és forrni kezdett, jelezve egyúttal, hogy ez már nem mehet így tovább... Ahogy nem engedtünk a ’48-ból, később kijelenthettük: nem engedünk ’56-ból sem.
