Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-10-20 / 21. (326.) szám
Fotók: Rudó Szilvia J jí'EST 2005. október 27. Október 12-én, az idősek hónapjának kiemelkedő eseményeként került sor Újpest kilencvenéves polgárainak köszöntésére. Az Ady Endre Művelődési Központ színháztermében köszöntővel, szórakoztató műsorral és uzsonnával várták az ünnepeiteket. Az újpesti önkormányzat Egészségügyi és Szociális Intézménye nevében Radvánszki Edit, az Őszi fény Gondozási Központ vezetője üdvözölte a városrész idős lakóit, valamint a nyugdíjasklubok tagjait, majd jókívánságának adott hangot, amikor úgy fogalmazott: - Az öregség ne az élet vége, hanem az élet koronája legyen! Szentpéteri Józsefné, a nyugdíjasműsorok állandó házi szerzője és közreműködője ezúttal Életünk című versét olvasta fel. ____=____ k apcsán az alpolgármester, majd ennek ellenpontjaként ő maga igyekezett valós helyzetképet vázolni az időskorúak mai helyzetéről. Elmondta, sok családban természetes hagyomány, hogy a fiatalabb nemzedék tagjai törődnek szüleikkel, nagyszüleikkel. Az idősek hónapjában azonban az önkormányzat is apró figyelmességekkel jelzi, hogy nem felejtkezhet meg a városrész idős polgárairól. - Ezúttal a kilencvenedik évüket betöltötteket hívtuk meg - hangsúlyozta Nagy István -, hiszen akár régóta, akár néhány esztendeje, de valamennyien a mi közösségünk tagjai. Önök átélték a történelmet! Önök fiatalon szenvedték át a háború borzalmait, részt vettek az újjáépítésben, elviselték az 1950-es évek személyi kultuszát, és 1956-ban ha akár csak egy pillanatra is, de hittek a forradalomban. Csalódniuk kellett, és másfél évtizeddel később, az 1970-es években rádöbbenni, hogy a rendszer megváltoztathatatlan. Addigra leromlott a gazdasági helyzet, és az ország eladósodott. A következő évtizedben ugyan kiderült, hogy véget ért a szocializmus, de a ’90-es évtized újabb kiábrándulást hozott. A rendszerváltás után egyértelművé vált, hogy nincsen jólét, nincs biztonság, a gyárak és a munkahelyek megszűntek. Újpesten eltűnt az évszázados hagyományokkal rendelkező pamutipar, bőripar és az asztalosipar. Ezzel együtt bizonytalanná vált sok ember sorsa is. Mi, akik 1990-től részt veszünk az önkormányzat munkájában, nap mint nap találkozunk ezekkel a problémákkal - emlékeztetett az alpolgármester.- Az idősek többségének egyéni életében szerencsére örömöt hoztak a gyerekek, az unokák és dédunokák. Mégis előfordul, hogy az idős ember lemond a családi támogatásról, mert azt kell látnia, hogy a gyerekei nem boldogulnak. A társadalomnak azonban kötelessége gondoskodni önökről! Meg kell tennünk mindent, hogy önök jobban érezhessék magukat - zárta ünnepi beszédét Nagy István alpolgármester. A kilencvenévesek köszöntése zenés összeállítással folytatódott, amelyben Kálmánffy Ferenc és társulata (lásd fenti képünkön), valamint Szinovál Gyula szórakoztatta a közönséget. A műsort Szegedi Lajos szavalata zárta. A rendezvény az ajándékok átadásával és uzsonnával ért véget. R. A. Ünnepeltek és ünneplők a színházteremben West Időskor, aranykor, szépkor Az ünnepség meghívott szónoka, dr. Hollósi Antal sebész főorvos, az önkormányzat egészségügyi tanácsnoka üdvözlő szavaiban a derűs, napsütéses délutánra utalva úgy vélte, az időjárás rácáfol arra, hogy az idősek hónapját éppen az őszi októberre időzítette a világszervezet. Elmondta, gyakorló orvosként maga is részt vesz a gyógyító-megelőző munkában. Az időskorúak speciális egészségügyi gondjaival immár két önálló szakág, a gerontológia és a geriátria foglalkozik. Tapasztalatból maga is tudja, hogy harminc-harmincöt évvel ezelőtt a hetven éven felülieken úgynevezett „nagy műtéteket” már nem végeztek el. Mára a helyzet megváltozott, és a beavatkozások előtt ma csupán az egyik szempont az életkor; napjainkban az egészségügy felkészült e feladatra. A gyakorlat azt mutatja, hogy sok középkorú ember rosszabb fizikai állapotban keresi fel az orvost, mint idős betegtársai. Az idősek számára rendkívüli jelentősége van a társadalmi megbecsülésnek, a szeretetnek és empátiának. Az Egyesült Államokban golden age-nek, azaz aranykornak, másutt szépkornak nevezik az öregkort. Az aktív korosztálynak tudomásul kell vennie, hogy a közösség valamennyi felnőtt tagját teljes jogú polgárként kell kezelni. Ünnepi beszéde végén dr. Hollósi Antal annak a jókívánságának adott hangot, hogy a szépkorú polgárok egészségben élvezzék életük hétköznapjait. A köszöntő után László Mária, Tisztelet a kornak címmel, saját költeményeiből adott elő összeállítást. Akik átélték a történelmet Nagy István alpolgármester rendhagyó módon, irodalmi részlettel fordult az ünnepeitekhez. Sík Sándor szerzetes-tanár, költő verséből idézte a következő sorokat: „A legfőbb művészet tudod mi? / Derűs szívvel megöregedni / Pihenni ott hol tenni vágyói, /Nem lenni bús reményvesztett/Csendben viselni a keresztet / Irigység nélkül nézni végig / Mások erős, tevékeny életét / Kezed letenni az öledbe/S hagyni, hogy gondod más viselje.”- A költő rendkívül idealisztikus képet fest az öregedésről - állapította meg a fenti idézet
