Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-09-29 / 19. (324.) szám
Rajzok, karcok Gelléri István kiállítása 2005. szeptember 29. { jj P r £)T Egészen szerényen, az Újlipótvárosi Galéria pincetárlatán - e két szóval: rajzok és karcok - mutatta be az utóbbi években készült alkotásait Gelléri István. Az egyéni stílusú, az Újpest Galéria vezetőjeként kortárs alkotóknak teret biztosító szakembert fővárosszerte sokan ismerik, képzőművészként azonban rejtőzködve dolgozik. A pénteken záródó kiállítás valódi meglepetésként hatott az érdeklődőkre. A grafikákról dr. Feledy Balázs művészeti íróval beszélgettünk.- Láthatóan sokakat vonzott az „ismeretlen” alkotó kiállítása, hiszen nagyszámú érdeklődő vett részt a megnyitón...- Egy tárlatot nem csupán a kiállított anyag jellemez, hanem az is, hogy a megnyitón kik vannak jelen. Ezúttal - a grafikusszakma mellett - számos más művészeti ág képviselője is eljött, jelezve, hogy Gelléri István széles szakmai kapcsolatokkal rendelkezik. Akik ismerik, tudják róla, hogy huszonöt évet töltött rajzfilmkészítéssel, és közel tíz esztendeje, hogy az Újpest Galériát vezeti.- A kiállított rajzok és karcok első látásra igen távol esnek a rajzfilmek világától. Művészeti íróként ön hogyan értékeli e műveket?- Bármennyire is tudjuk, hogy Gelléri István rajzfilmesként nagyon szerette a hivatását, és a kifestéstől a fázisrajzoláson át a tervezésig minden munkafázist kipróbált, rengeteg ani(Fotó: Rudó Sz.) mációs filmben dolgozott, mindez a későbbi alkotásain csak áttételesen érzékelhető. Erős képzelőtehetsége minden bizonynyal a rajzfilmből fakad, de mindehhez jelentős irodalmi műveltség társul. A görög mitológiában és a Biblia történetei között egyaránt otthonosan mozog. Rajzai és karcai bravúros technikáról árulkodnak. A Pilinszky-vetsekhez és Kafka műveihez készült képek szürreális és szimbolikus alkotások, valójában nem is illusztrációk, hanem az írásokkal spirituális kapcsolatot kereső munkák. Pilinszky és Kafka az 1970-es években szinte kultikus olvasmánynak számított, ám e rajzsorozatok értéke éppen abban áll, hogy egészen friss, az utóbbi években készült művek. Hasonlóan szürreális világot sugall a Belfegor zongorája című sorozat, amely valós élményen alapul, és egészen begyújtotta az alkotó képzeletét. Gelléri a Danaidák történetét és az Ószövetségben feltáruló emberi kapcsolatokat (Ábrahám és Izsák, Dávid és Saul, József és Putifárné stb.) egyéni módon és nagyon szug- gesztíven ragadja meg.- Az egyéni témaválasztás mellett milyen stílus- és formavilág jellemzi az alkotót?- Gelléri különleges technikai alkalmazókészséggel rendelkezik. Egyes rajzairól azt vélhetnénk, hogy alkotójuk több ceruzával dolgozott, a képek annyira tónusgazdagok. Egyedi módon vizezi a papírt, munkái ösz- szetett, lavírozott rajzok. Fekete könyvkötő kartonba karcolt, különös jelenetei a tárlat legizgalmasabb sorozatát nyújtják. Pozitív-negatív hatásukkal érdekes nézőpontot és világítási megjelenést kínálnak a látogatónak. Jelentős és színvonalas műtárgyegyüttes jött létre, annak ellenére, hogy Gelléri István zord körülmények között alkot. Saját bevallása szerint festene és mintázna is, de régi igazság, hogy gúzsba kötve nehéz táncolni. E kiállítás mindenképp áttörést jelent pályáján. Roman Gary Lady L. című regényében olvasható egy mondat, amely így hangzik: „Kellett nekem, hogy megismerjelek, kellett hogy megszeresselek, és hogy Te viszonzásul ne hallgassál meg.” Azt hiszem, akik ismerjük Gelléri Istvánt, valamennyien felelősek vagyunk azért, hogy feloldjuk ezt a helyzet. A tárlat meghívóján csupán a neve áll. A látott munkák alapján mindenképpen dukál a cím is: grafikusművész. ét «r Budapest Radio FM BUDAPEST FM DUNAKANYAR Magyar zenék reggeltől estig! www.budapestradio.hu 94 éves korában, 2005. szeptember 8-án elhunyt Szabó István, a magyarországi naiv festészet jeles egyénisége. Szabó István 1911. december 20-án született, Poprádfelkán. 1921-ben családjával Magyarországra, Kistelekre költözött, majd 1935-ben Újpesten telepedett le. Fodrászszakmát tanult, de végül bányász lett. Aktív életét a bányában töltötte le, műszakvezetőként vonult nyugdíjba. A festészettel nyugdíjazása után kezdett Búcsúzunk foglalkozni, kezdetben az Egyesült Izzó Képzőművészeti Klubjában, majd 1971 óta az Újpesti Nagybányai Nagy Zoltán Klubban dolgozott, míg az ereje és egészsége megengedte. Saját feljegyzése szerint több mint ötven kiállításon vett részt, többek között külföldön is. A Budapesti Művészeti Hetek programjában évenként kiírt pályázatokon többször jutalmazták a munkáit első díjjal. Képei a kecskeméti Naiv Művészetek Múzeumában, az állandó kiállításon láthatók. Újpesten, a Megyeri temetőben helyezték örök nyugalomra. Tisztelői nevében: Tóth László, a Nagybányai Nagy Zoltán Klub vezetője
