Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-08-30 / 17. (322.) szám
8 Nagyobb lesz az sátor, avagy Nábráá ismét házhoz jön 'Nábrád Mind a két napon vendégeink Nábrád község nyugdíjasklubjának tagjai a hagyományos programokkal. (Felvételeink az elmúlt évi városnapon készültek) Ahogyan Szatmár neve összeforrt a szilvával, jó néhány éve Nábrád község is elválaszthatatlan Újpesttől. Hatodik esztendeje, hogy a városnapok idején a Semsey Aladár park egyik sátrába beköltözik közel harminc sokszoknyás, fej- kötős vagy a „városias” viseletére kötényt kötő asszony, akik azon nyomban munkához látnak. Pálinkából kóstolót kínálnak, dalolnak, kézimunkát hímeznek, s emellett szilvalekvárt, káposztát főznek, fánkot sütnek két napon át. Mintha mi sem lenne ennél természetesebb és egyszerűbb dolog Újpest közepén, a szabad ég, azaz a sátorfedél alatt. Ha úgy adódna, az 1769 hektárnyi területen fekvő Nábrád község teljes lakossága „beleférne” történetesen a Semsey park „rövidebb” oldalát szegélyező Lebstück Mária utcai, tízemeletes, 256 lakásos társasházba. A Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei község lakóinak száma ugyanis éppen hogy csak eléri az ezret. Ezért is Hol is van az a Nábrád a térképen? mondja Varga Károly polgármester, sokan csodálkoznak még ma is környezetében, hogy egy egymástól több száz kilométerre lévő kicsinyke település és egy város hogyan kerül kapcsolatba egymással.- A bajban ismertük meg egymást - eleveníti fel sokadszorra is a történetet Varga Károly -, a hét évvel ezelőtti nagy tavaszi árvíz idején, amikor Szamos menti településünket elmosta a folyó. Újpest Önkormányzata erejéhez és lehetőségeihez mérten nagyon sok esetben segített és segít ma is a bajba jutottakon. A bajba jutott települések közül az önkormányzat akkor Nábrádot „választotta”. így találkozott először Nábrád önkormányzata és lakossága az újpesti segítőkkel. Azon a nyárelőn, amíg a felnőttek az árvíz nyomait igyekeztek valamelyest eltüntetni, a gyerekekkel a Velencén lévő táborban próbálták meg feledtetni a tragédiát. Közülük az ideig senki nem járt a Velencei-tónál és a fővárosban. A pusztulás nyomasztó terhe, az elkerülhetetlen elválás és a nagy távolság ellenére a szülők bizalommal engedték el a kicsiket és a nagyobbacskákat az újpestiekhez. A velencei tábort azóta minden évben újabb és újabb követte, jöttek a gyerekek az ország másik végéből, és idővel a község házai is újraépültek, megmenekültek. És elhangzott az első hívó szó is: viszonoznák a vendéglátást a saját otthonaikban. Több éve már az újpesti gyerekek is utaznak...- Amikor az árvízből felépültünk, megfogadtuk: lehetőségeinkhez mérten viszonozni szeretnénk azt, amit szavakba önteni nemigen lehet. Ekkor jött a városnapi látogatás és a sütés-főzés ötlete. Az asszonyok közül sokan ott daloltak először az árvíz után... A gyerekek pedig megismerték egymást. Néhány héttel ezelőtt ért véget az újpesti gyerekek nábrádi vakációja - folytatja Varga Károly polgármester. - Az Éltes Mátyás Újpesti Speciális Általános Iskola tanulói és pedagógusai töltöttek ott egy hetet, felejthetetlen élményekkel gazdagodva. Amilyen emlékezetes a nábrádi gyerekeknek az első találkozásuk Budapesttel és a Velencei-tóval, éppen olyan csodát jelentett tapasztalatunk szerint a természet közelsége, a családok vendégszeretete az újpesti gyerekeknek... A mieink pedig most is élményekkel tértek haza. Ezek a találkozások mély és évek óta tartó kapcsolatot jelentenek a családok és önkormányzataink között.- Az esőzések okozta árvizek most már nem veszélyeztetik a települést?- Sokat segített az országos összefogás, és az, hogy a Szamos mentén pár éve megindult a gátépítés. Ezzel együtt mi a mai napig együtt élünk a veszéllyel, egy újabb árvíz mindenkori lehetőségével... Mindenestre szívszorító érzés, amikor látjuk a televízióban, hogy Borsodban vagy másutt mos el a víz, a folyó, az eső falvakat, településeket. Az ember újraéli azokat az élményeket, amelyek megestek vele.- Néhány nap múlva a felnőttek indulnak el Újpest felé. Milyen meglepetéssel készülnek?- Azt hiszem, mindazt, amit az újpestiek várnak és remélnek tőlünk, sikerül felpakolni az autónkra, bár a kellékek szállítása nem egyszerű dolog. Számunkra is meglepetés volt, hogy a tavaszi fagyok ellenére egyáltalán termett szilva, úgyhogy Újpesten is lesz szilvalekvár! A recept a régi: 4 üst ciberéből lesz 1 kilogramm szilvalekvár, az állandó kevergetés nyomán. Természetesen biolekvárról van szó, hiszen semmi adalék anyagra, még cukorra sincs szükség, a gyümölcs sem kapott vegyszeres kezelést. (A szerk. megj.: kapott viszont 2004-ben a párizsi világkiállításon a nábrádi somlekvárral együtt aranyérmet!) Lesz kukoricamálés töltött káposzta is. A leckét feladták nekünk még a tavalyi városnapokon: akkor háromezer adag tölteléket „gyártottunk”. Úgyhogy jeleztük Kerekes úrnak, a Semsey parki rendezvények felelősének, azt hiszem, mondhatom úgy is: barátunknak, hogy most szeretnénk nagyobb sátrat kérni... Egy éve egy mázsa lisztből készítettünk ízes fánkot. Ahhoz, hogy ezt a rekordot túlszárnyaljuk, jó időre is szükség lesz, mert tavaly a hűvös időben nehezebben kelt a tészta... Úgyhogy készülünk, megyünk.- Nem fárasztó ez a küldetés ?- Szívesen csináljuk, ez számunkra nem is kérdéses. A szíveslátás és a vendéglátás nálunk együtt jár. Jólesik nekünk is, hogy egyre több vissza-visszatérő ismerőssel találkozunk, beszélgetünk. Jómagam megosztom a munkámmal járó tapasztalataimat Derce Tamás polgár- mester úrral, Hock Zoltán alpolgármester úrral és Vitáris Edit jegyző asszonnyal. Az együtt töltött órák bebizonyítják: van közös témája egy kistelepülésnek és egy nagyvárosnak is, kiváltképpen, ha érdeklődve és bizalommal fordulunk egymáshoz... ,,
