Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-01-27 / 2. (307.) szám
2005. január 27. _____________ ( j J P r £)T 13 M árcius derekán újra nyit az Újpesti Áruház A Skála megy, az Állami marad című cikkünkben (2004. november 25.) arról tájékoztattuk olvasóinkat, hogy a Skála Divatház Rt. 2004 végén végleg bezárja és értékesíteni kívánja az Újpesti Áruházat. Az ügy most újabb fordulathoz érkezett, ezért ígéretünkhöz híven visszatérünk e sokakat érdeklő témára. Említett cikkünkben Rupp György vezérigazgató-helyettes profiltisztítást emlegetett. Indokai szerint „Újpesten nincs fizetőképes kereslet a márkás termékekre... Láthatóan az újpestieknek más kínálatra van szükségük, a Skála azonban egységes áruházláncban gondolkodik”. Az akkor elmondottak értelmében mindössze három áruház, a Corvin, a kispesti és az újpesti üzlet eladásáról esett szó. A január elején nyilvánosságra került információk szerint azonban a Skála cég neve hamarosan teljesen eltűnik a hazai piacról. Több internetes portál is hírt adott arról, hogy a Skála Divatház Rt. még az idén kivonul a ruházati kiskereskedelemből, helyét - pontosabban üzlet- helyiségeit és áruházépületeit - kínai kereskedők foglalják el. A Skála a vidéken bérelt hét áruházat, valamint a szintén bérletben lévő újpestit egyszerűen átadja, míg a saját tulajdonában lévő kispesti üzletházat eladja, a Corvint pedig bérbe adja a befektetőnek. A Budai Skála épületét eladják, helyén az új tulajdonos a MOM Parkhoz hasonló üzletközpontot és lakóparkot épít. A ruházati kiskereskedőként emlegetett utód nagy valószínűséggel ugyanaz a kínai vállalkozócsoport, amely a cégcsoport szolnoki, gyöngyösi és dunaújvárosi áruházait működteti. A Skála tulajdonosai néhány hete döntöttek a kivonulásról. A Skálát érintő, nyilvánosságra került információkat Kiss György vezérigazgató megerősítette, az új tulajdonosról azonban nem kívánt nyilatkozni. Az épület biztonsági szolgálata mindenestre úgy tudja, hogy az áruház márciusban nyitja meg kapuit a vásárlók előtt. Az Újpesti Áruházzal kapcsolatos hírekről folyamatosan tájékoztatni kívánjuk olvasóinkat. R. A. Forrásunk a www.nepszabadsag.hu 2005. január 14-i számában Sándor Tünde: Kivonul a Skála című cikke. Könyvajánló TT'özelmúltunk kényes témáinak válogatott gyűjteménye - így foglalhatja nánk össze Kormos Valéria nemrég megjelent riportkötetének tartalmát. A szerző több mint három évtizede választotta hivatása, szakmája talán legnehezebb műfaját, a tényfeltáró újságírást. így volt..?, című legújabb könyve a rendszer- váltás utáni bő évtized, az úgynevezett „átmenet" éveinek sajátos látlelete. A szerző maga indul el, hogy az egyéni sorsfordulatokat, a kiszolgáltatottá vált közösségeket, a veszteseket és „hiénákat" megmutatva-bemutatva, szembesüljünk a társadalmi, gazdasági berendezkedés ellentmondásaival A Szétrobbant arcok című fejezetben egy újpesti fiú tragikus történetét ismerjük meg. Kormos Valériát elsősorban a témák iránti érzékenységről és riporteri tapasztalatairól kérdeztük.- Ön hogyan látja az elmúlt másfél évtized változásait?- A kötetbe szerkesztett több mint harminc riport a rendszerváltozás óta eltelt időszak lenyomata. A történetekben Magyarország diszharmonikus képe tükröződik: remény, bizakodás, ugyanakkor feszültség és dráma. Az újpesti Gáspár Karesz története is egy a közelmúlt tragédiái közül. Az utolsó tíz évben egyre jelentősebb problémát okoz hazánkban - elsősorban a fiatalok körében - a drogok elterjedése. A Gáspár család már nem tudta megakadályozni a fiú teljes leépülését.- Hogyan találkozott ezzel a történettel?- Az utóbbi években többször kerültem kapcsolatba az újpesti önkormányzattal, ahol segítőkészen és nyitottan fogadtak. Közügyekben kértem információkat. Amikor a fiatalok helyzetéről gyűjtöttem anyagot, naprakész helyi felméréseket tettek elém. A helyzetképből kiderült, hogy milyen mélységű a drog- és alkoholfogyasztás, illetve milyen e réteg szociális helyzete. Néhány éve kiváló drogprevenciós program folyik a kerület oktatási intézményeiben. Munka közben említették Gáspár Károly nevét, aki missziót vállalt, hogy herointúladagolásban meghalt Karesz fia tragikus sorsát iskolákban, gyermekintézményekben elmesélje. A fiúról Paulus Alajos, Újpesten élő rendező készített megrázó erejű dokumentumfilmet, amelyet az önkormányzat is támogatott. Természetesen személyesen találkoztam mindkettőjükkel, ennek nyomán építettem be a történetet a Szétrobbant arcok című fejezetbe.- Mi ad erőt ilyenkor?- Amikor az ember töményen találkozik a valósággal, minden esetben igyekszik olyan pontokat találni, amelyek erőt nyújtanak számára. Erő helyett reményt is mondhattam volna. Reményt ígér, hogy Magyarország immár itt áll a világ kitárt kapujában. Ez a jelképes kapu érzelmi és kapcsolattartási pontot ad a külfölddel, és mindazon honfitársainkkal, akik valaha itt éltek, és innen mentek el. Ma már nem vagyunk egymástól elzárva. Még nyitott a kérdés, hogy vajon megfelelően kihasználjuk-e ezt a nagyon jelentős pozitív érzelmi, szellemi lehetőséget? Szerintem ez az egyik legjelentősebb kérdése közelmúltunknak és jelenünknek.- A tényfeltáró újságírás, a riportkészítés magányos műfaj. Miért éppen ezt a feltárási módot választotta?- Aki figyel, aki ír, az egyedül van. Ha az ember elkötelezi magát, a lényeges csatákat magának kell megvívnia. Én kezdetektől az igazságkeresésre fektettem a legnagyobb súlyt. Egyenletes pályaív áll mögöttem. 1970-től dolgoztam a Nők Lapjánál, melynek hasábjain megjelenhettek komoly emberi problémákról szóló, karakteresebb történetek is. Ha az ember szociográfiai keretben írta meg a mondanivalóját, elnézték. Ami mégsem kapott zöld utat, azt az frószemmel című évkönyv közölte le, vagy a Magyar Rádió számára készítettem belőle dokumentumjátékot. Talán két-három riportom maradt fiókban. 1990-től az Új Magyarország, majd 1991-től a Magyar Nemzet hasábjain jelennek meg a riportjaim.- Pályája során mennyire változtak e műfaj eszközei és a sajtószabadság keretei?- A rendszerváltással nagyon megváltozott a hazai média. Az elektronikus média szélsőséges, harsány hangjával a riport nem tud versenyezni. Volt olyan főnököm, aki nem is tudta, mi a riport. Az elektromos média - főként bizonyos kereskedelmi csatornák - gyakorta szélsőséges, harsány hangjával a hagyományos módszerekre épülő, a tényeket, az emberek személyiségét tiszteletben tartó újságírás nem tud versenyezni. Nem is az a dolga, hogy például a szenvedéseket, tragédiákat, pénzcsináló eszközként használja. A bulvárlapokban az emberi butaságból, önmutogatásból táplálkozó írásoknak sincs semmi közük a felelősségteljes ripotíráshoz. Képségtelen, hogy jóideje ez keveseknek adatik meg. Ez a műfaj rendkívül munka- és költségigényes, gyakran több napot is vidéken tölt az ember, vagy vállalja az oda-vissza utazást. Mindemellett a tényfeltáró munka sokoldalú felkészültséget, gazdasági, jogi ismereteket kíván. De hosszú távon megéri, a szellemi, anyagi morális befektetés. R. A. A kötet megvásárolható a nagyobb könyvesboltokban, illetve a Kairosz Kiadó mintaboltjában, a Budapest VII., Dohány u. 61. szám alatt.
