Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-07-28 / 15. (320.) szám
2005. július 28. Véleménycsere egy óvodabezárás nyomán Szerkesztőségünk levelet kapott egy édesanyától, aki nehezményezi a Langlet óvoda bezárását. Bár a téma nem először került testületi ülésen sem terítékre, a döntés hátteréről megkérdeztük Hock Zoltánt, Újpest alpolgármesterét. Lapunkban először olvasónk leveléből közlünk: Újpesten eddig nem volt rossz kisgyerekes szülőnek lenni. A Langlet utca környékén sem. Volt egy kedves, otthonos, családias óvodánk. Csak volt. Az „illetékesek” - itt, Újpesten - úgy döntöttek, nincs rá szükség. Szerintük. Valóban kevés gyerek járt oda, mert kicsi az ovi. És ettől volt jó. Meg főleg attól, hogy ez az egyetlen a környéken. De elég volt nekünk ez az egy is, hiszen ide a Templom utcából, az Attila utcából vagy a Liszt Ferenc utcából egy 3-5 éves gyerek kényelmesen el tudott gyalogolni. És utána anyukája, apukája még éppen elérte a 30-as buszt, hogy ne késsen el a munkahelyéről. De most bezár a Langlet ovi. Helyette majd járunk a Vörösmarty utcába, ami nem rossz, de mégsem a legjobb megoldás. Az önkormányzatnál megmondták, már-már kiabálták a telefonba, amikor újra rákérdeztem: „Hát nem érti meg az anyuka, hogy nincs másik óvoda a környéken!?” Nem, tényleg nem értem. De akkor sincs. így hát beiratkoztunk az új oviba. A beiratkozás egy hétig tartott. Hétfőn délután 2-kor mi voltunk a 13. beiratkozók. A 25 helyre. Végül 45 gyereket vettek fel, és legalább tizet „átirányítottak” másik oviba. Ez nagyjából annyival több jelentkező, mint amennyien a Langlet oviban nagycsoportosok voltak, tehát szeptembertől iskolába mennek. Vagyis gyerek mégsem lett kevesebb. Akkor meg mi ez az egész? Most 35-40 kisgyerek lesz majd egy csoportban? Ez így normális 2005-ben? Azok szerint biztosan, akik ezt a döntést támogatták. Ez már önmagában is minősíti őket, de nemcsak szakmailag, emberileg is. Látnak-e ezek az emberek - akik között van pedagógus is (!) - a pénzügyi dolgokon túl? Elgondolkodtak-e a következményeken csupán a józan eszükre hallgatva, pedagógiai nehézségekről meg ilyen „tudományos” dolgokról már nem is beszélve? Csak döntést hoztak, kizárólag pénzügyi alapon. Mert a többi nem számít. Ránézett-e a térképre valaki is közülük, hogy mekkora lett ennek az óvodának a körzete? De hát végül is bírnak ám ezek a mai 3-4 évesek sokat is gyalogolni. Minden reggel fél hétkor, esőben, hóban, hidegben, melegben. Mert reggel legalább fél órával korábban indulunk, hogy az új oviba idejében odaérjünk. Hiszen onnan vissza kell érnem a 30-as buszhoz a Nádor utcába, mert akkor is 8-kor kezdődik a munkaidőm, ha messze van az óvoda. Egy óvoda megszüntetésekor mégsem arról van szó, hogy bezárt egy bolt, majd máshova járunk vásárolni. Vagy pénzhiány miatt idén már nem kapnak ingyen tankönyvet az iskolások, amit nagyon sajnálok (a másik kisfiúnk 3. osztályos lesz), de megértem, mert ez egy olyan extra juttatás volt az önkormányzattól, ami nem járt volna automatikusan. Az óvoda esetében a mindennapjainkról, a reggeleinkről és a délutánjainkról, az állandó feszültségről van szó 3-4 éven keresztül. Arról, hogy „ébredj már, kisfiam”, „siess, mert elkések” és „már megint az én gyerekem lesz az utolsó, akit hazavisznek”. Kicsi gyerekekről van szó, akiknek nem mindegy, hogy hogyan kezdik a „dolgos mindennapokat”. Ez nem lehet (csak) pénzügyi kérdés. Itt, Újpesten, 2005-ben azonban úgy tűnik, mégis kizárólag az. Kállai Ildikó, egy leendő kiscsoportos anyukája Megkérdeztük... ... Hock Zoltánt, Újpest alpolgármesterét, miként vélekedik a levélben foglaltakról. kát ellátó 'rendszeréi racionalizálni. 1999-ben fogalmazódott meg először, hogy az újpesti óvodahálózatban - a gyermeklétszám csökkenése miatt - egyes, nagyobb óvodákban csoportokat és a kicsi tagóvodákat fokozatosan, szükség szerint megszüntetjük. Először a Liszt Ferenc utcai, majd a Szigeti József utcai, míg 2005 nyarán a Vécsey utcai és a Langlet utcai tagóvodák, s az elmúlt években további, összesen hét csoport (egy nagy ói^dával egyenértékű) szűnt meg. Amikor egy-egy üyen fájó döntést kell meghoznunk, több szempontot mérlegelünk, és a kényszerítő helyzethez, valamint a lehetőségekhez képest próbálunk kompromisszumos, jó megoldást találni égető gondjainkra. Sajnos, egyre romló pénzügyi viszonyaink miatt kénytelenek vagyunk minden területen szigorúan gazdálkodni, megtakarításokat elérni. A nevelési-oktatási ágazatban számtalan, a kívülállók számára sokszor nem is látható intézkedést kellett megtennünk. De olyat is, amely nagyon sokakat érint. Ilyen például az önkormányzat által mintegy 13 éven keresztül biztosított ingyenes tankönyvellátás felfüggesztése, egyik iskolánk fenntartó jogának átadása - hogy csak két, közelmúltbeli döntést emeljek ki. Képtelenek vagyunk továbbra is fenntartani valamennyi férőhelyet az óvodákban-iskolákban, miközben a kihasználtságuk nem elégséges! Tény, hogy a tagóvodák finanszírozása arányaiban jelentősen nagyobb költségráfordítást igényel a fenntartótól, s még így is, 2005 májusában, az óvodai beiratkozások után azt tapasztaltuk, hogy a megmaradt 3116 óvodai férőhelyet 2800 kisgyermek veszi igénybe. Ez a különbség több mint egy teljes nagy óvoda kapacitása, azaz valamennyi óvodai ellátást igénylő családnak biztosítani tudjuk ezt a szolgáltatást. Konkrétan: a Vörösmarty Óvodában is 22-23 fős óvodai csoportok alakultak a beiratkozások után. Tudom, hogy a tagóvodák bezárása a környéken élő családoknak többletgondot jelenthet, esetleg messzebb kell utazni a gyermekkel, esetenként a nagyobb testvérek után a kicsit már nem lehet a megszokott, szeretett óvodába hordani. Mégis biztos vagyok abban, hogy egész újpesti közösségünk érdeke, hogy városunk költségvetési egyensúlyát meg tudjuk tartani, működő- képességünket meg tudjuk őrizni. Nem véletlen, hogy képviselő-testületünk is 32 igen szavazattal, egyhangúan fogadta el az erről szóló döntést, emlékezve persze arra, hogy már évekkel ezelőtt az elvi döntést kimondta! Meggyőződésem, hogy a Vörösmarty Utcai Óvoda vezetője és minden munkatársa változatlan szeretettel, magas szakmai színvonal biztosításával, elkötelezetten fogadja a kis ovisokat, s továbbra sem lesz rossz kisgyerekes szülőnek lenni Újpesten. Önfeledt napok Zsórifürdőn (folytatás a 8. oldalról) A délutáni sportversenyeken ügyességi fel- adatokban mérhették össze erejüket az ötfős csapatok. A strandolást aznap az eső sajnos megakadályozta. Mindenki bízott abban, hogy másnap nem lesz akadálya az egész napos túrázásnak, amelyet Cserépfalura és környékére, az Ódor-vár, a Subalyuk és az Ördögtorony meghódítására terveztek. Este vetélkedő várta a gyerekeket. A Gyermekjóléti Szolgálat ezen a nyáron talán közelebb került kitűzött céljaihoz, melyek közül legfontosabb, hogy megadják a rászoruló gyerekeknek azt, amihez hátrányos családi helyzetük, illetve rajtuk kívül álló okok miatt nem juthatnak hozzá. Lővei Katalin, Rutz Brigitta A diákok és a családgondozók örömmel táboroztak, és még jobban megismerték egymást
